EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

Napi Magyarország. 1998

Zakatolás nélkül Japánban

Egy megvalósult álom – Futurisztikus szupervonatok

Idén márciusban, cseresznyevirágzás idején, Tokióban elhunyt Hideo Shima, a Shinkansen expressz megálmodója. Neve eggyé vált a háború rémségéből fokozatosan éledő Japán technikai modernizálásával, gazdasági föllendülésével és életvitelének rohamos dimenzionálásával. Shima úr 96 évesen távozott az élők sorából, egy megvalósult álmot hagyva örökül népének. Ki kívánhat az élettől ennél többet?

(Wikipedia közlése)

A Tokió-Oszaka expressz csúcsforgalomban 6 percenként lő ki a fejállomásokról nyílegyenesen, mint egy lövedék a tárházából – ezért hívják „golyóvonatnak”. Naponta összesen 60 járat indul Tokióból. Csupán perceket vesz igénybe, hogy az Oszaka felől érkező utasok helyét elfoglalják az Oszaka irányába igyekvők. Minden ajtón maximum 30 ember száll ki, és másik harminc lép be helyette. Az automata ajtók a magas építésű peron szintjén nyílnak, megkímélve az utasokat a lépcsőmászás kényelmetlenségétől. Az ajtók számozottak és a peron aszfaltján lévő számjelekkel azonosítva irányítják a megfelelő ajtókhoz beszállókat. A beérkező szerelvény valamivel a jeleken túl áll meg, és mikor az utolsó utas is elhagyta, visszatolat a beszállásra várakozókhoz. Nincs torlódás, tülekedés, lökdösődés. Mindenkinek számozott helyjegye van – állva nem lehet utazni. A fejállomásokon az ülések automatikusan körbefordulnak – mindenki menetiránnyal szembe utazik.

A nyitott utastér leginkább egy repülőgép első osztályának kényelmét idézi: széles, párnázott ülések, beépített mini televíziók, étkezésre alkalmas lehajtható asztalkák, kontrollált hőmérséklet, szőnyegpadló. Az ajtók fölötti képernyők angolul is tájékoztatnak a közeledő állomás nevéről, pillanatnyi távolságáról, a pontos érkezési időről és a helyi időjárási viszonyokról. Az utas tudja, mikor kell szedelőzködni, és hogy szükség lesz-e kabátra, ernyőre. Erre kijelölt helyeken zuhany, öltözőhelyiség, telefon és fax is rendelkezésre áll az üzletemberek számára. A nyakba akasztós tálcán üdítőket és édességet kínálgató mosolygós fiatal lány üdvözlésként minden belépéskor és minden távozáskor meghajol az utasok felé – akkor is, ha éppen édesdeden szenderegnek.

A Shinkansen néven ismertté vált Tokió-Oszaka expressz a kényelem, a gyorsaság (220 km/óra), a precízitás és a hatékonyság ötvözeteként 1964-ben világszenzációvá vált, és versenyre kelt a Felkelő Nap országának számos más jellegzetességével. A puszta látványa is lenyűgöző. Elegáns vonalvezetésével, magasra épített, kiváló rálátású vezetőfülkével, rakétalövedékre emlékeztető profillal a vonat a jövő századot idézi. Hajszálpontos indulás-érkezés, drasztikusan csökkentett menetidő, maximális kényelmet biztosító légpárnás technológia és versenyképes jegyárak: ezeket ígérte annak idején, még fiatal emberként Shima, mikor a közlekedési minisztériumban eltöltött évei után a Japán Államvasutakhoz került tervező mérnöknek. Itt dolgozta ki a tömegközlekedés korszerűsítésének ötletét, amelynek bravúros megvalósítása nagyban hozzájárult Japán újjászületéséhez.

Zseniális újításának lényegét képezte, hogy a szerelvényt maga után vonszoló mozdony helyett a személykocsik mindegyikét elektromos hajtóművekkel látta el. Minden központilag irányított. Az induláskor szükséges hirtelen felgyorsulás elérésére Shima újszerű és produktív hajtóművet tervezett, és a ’hosszúsínesítés’ úttörőjeként 1500 méteres vágányelemekkel dolgozott. Mivel az ablakok biztonsági okokból nem nyithatók, a kocsikat légkondicionáló berendezéssel szerelte fel, és kezdettől fogva nagy súlyt fektetett a vonat formatervezésére.

Mindez felhőtlen sikert hozhatott volna a számára, de nem így történt. A menetidő redukálásához ugyanis a technikai bravúrokon túlmenően kanyaroktól és emelkedőktől mentes pályára volt szükség. Az 552 kilométeres Tokió-Oszaka vonal megépítésekor 70 alagutat és több mint 3000 viaduktot kellett építeni. A kiadások összege végül is messze meghaladta a költségvetést, és így a korszerűsítés bajnokai, Shima úr és főnöke Shinji Sogo, a Japán Nemzeti Vasutak elnöke a nemzeti szokásoknak megfelelően lemondásra kényszerültek.

A golyóként száguldó vonat, a Shinkansen azonban feltartóztathatatlanul haladt tovább a siker útján. A 80-as évek közepére 170 hasonló expressz vonalat építettek Japánban, amelyek behálózták a szigetországot és kezdetben 600 ezer, a későbbi években 400 ezer embernek juttattak nemcsak kenyeret, de kalácsot. Hideo Shima és a Shinkansen hitet, önbizalmat és munkát adott egy háborús vereség által megszégyenült, reményt vesztett népnek. Az ország évekig a gyorsvasutak építésének lázában égett. Hosszú távon azonban a politikai és a szociális meggondolásoktól sem mentes túlépítés gazdasági problémákat okozott.

Az állomásoknál biciklik ezrei várják a munkából hazatérőket. (Kuliffay felvétel. Sakai, 1998)

A magas építkezési költségekből és (többek között amerikai) kényszerkölcsön-felvételekből akkumulálódott deficitet csak növelték a kihasználatlan kapacitással működő vonalak okozta veszteségek. A problémák odáig fajultak, hogy az államvasutak masszív leépítések mellett 85 másodrangúnak minősített vonal fölszámolását vette tervbe. A tömegközlekedés XX. századi bravúrja, a japán nép büszkesége és szervezőkészségének, szociális öntudatának szimbóluma 1987-ben nem kerülhette el végzetét, a feloszlatást és a privatizációt. Viszont ennek következtében túljutott a válságon.

A mai legkorszerűbb, mágneses levitációval működtetett vonatok már 300 kilométert meghaladó sebességgel száguldanak a teraszos rizsföldek, szőlőskertek és teaültetvények mentén. A nagyvárosokban a vasút a metróhoz és a buszállomásokhoz csatlakozik. Egy-egy csomóponton naponta fél milliónál is több ember halad át. A vidéki vonatállomásoknál biciklik milliói várakoznak parkolóhelyeiken a munkából hazatérőkre – az amerikai utazó ámulatára lakat és biztonsági láncok nélkül. Shima úr még megérte a legutóbbi, 98-as téli olimpiára épített szuper expressz felavatását Tokió és Nagano között. Az eredetileg háromórás utat rekord időben, röpke 80 perc alatt teszi meg az utazó – ráadásul füst, korom, késés és zakatolás nélkül!

VISSZA  a 90-es évek rovat címlistájára

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára