EMPIRIA  Magazin III. évfolyam 8. szám – Kuliffay Hanna írása

 

 

A Central Parkban

 

FŰRE LÉPNI TILOS!

 

„Az amerikai fasiszták legkönnyebben az igazság és a tények szándékos elferdítése révén ismerhetők fel.  Az újságjaik és a propagandájuk gondosan kihasználja a széthúzás minden kis rését, a fasizmus elleni front minden hajszálrepedését.  Kihasználnak minden lehetőséget, hogy támadják a demokráciát. (...)  Azt állítják (magukról), hogy szuperpatrióták, de eltörölnének minden szabadságjogot, amelyet az alkotmány garantál.  Szabad vállalkozási (és piac, K. H.) lehetőséget követelnek, de közben a monopolizálás és a gazdasági/pénzügyi érdekszövetség képviselői.  A végső céljuk, ami miatt mindezek a fondorlatok szükségesek, az államgépezet  és a piac hatalmának szimultán kiaknázása, amely örök alárendeltségben tarthatja az átlagembert.”

 

Ez a meghatározás Franklin D. Roosevelt helyettese, Henry A. Wallace tollából származik, aki 1944-ben a New York Times felkérésére foglalta össze a fasizmus lényegét és veszélyét.  Túlmenően a szokásos enciklopédikus meghatározáson – mi szerint a fasizmus az államszervezet és a (valamikor imperialista burzsoáziának nevezett) korporatív vezetőség összefonódása révén uralkodó szélsőjobboldal diktatúra – Wallace kihangsúlyozza a propagandisztikus jellegű  irányított és cenzúrázott közmédia döntő szerepét: „Az amerikai fasiszta nem híve a violenciának.  Helyette a közinformáció megmérgezése a metódusa. A fasiszta számára soha nem az a gond, hogy prezentálja a publikumnak az igazságot, hanem az, hogy hogyan használja fel legjobban a híreket a publikum félrevezetésére, aminek következtében még több pénzt szedhet ki belőle és még több hatalomra tehet szert.”

 

Akik szerint „ismét teret hódít Amerikában a fasizmus, bár ez alkalommal ’együttérző konzervativizmusnak’ nevezve magát”, Rooseveltnek azt a megjegyzését vonatkoztatják a jelenleg hatalmon levőkre, hiába bújócskáznak a zászló és az alkotmány mögött, elvakultságukban elfelejtik, mit is jelent a zászló és mit az alkotmány.  Hogy „elfelejtenék”? A mát jellemzően inkább azt mondhatnánk, elvakultságukban meg vannak győződve róla, minden fölött, az alkotmány fölött is állnak, de ha mégis figyelembe veszik, a saját egyéni interpretácójuk szerint alkalmazzák. Az elkerülhetetlenül felmerülő kérdés ennek kapcsán, van-e még lehetőség tiltakozásra vagy már túl késő?

 

Az egyik legnagyobb és legbefolyásosabb békeszervezet, a United for Peace & Justice (UFPJ) augusztus 29-re, a republikánus elnökjelölő kongresszus előestéjére, „masszív” tüntetést szervezett a Central Parkban egy „békés és biztonságos világért”. Ennek a másik világnak megteremtéséhez a szervezet szószólói szerint kezdő lépésként a következő elnöknek az emberi jogok és nemzetközi törvények tiszteletben tartásán alapuló külpolitikát kell kialakítani és respektálni kell minden ország szuverenitását:  „A demokrácia ott kezdődik, hogy abszolút elkötelezettséget vállalva mindenki polgárjogait elismerjük”.

 

A tüntetést több száz polgárjogi és békeszervezet támogatja, köztük az Iraki Veteránok a Háború Ellen, a Katonai Családok Tiltakoznak és a tragédiájuk politikai kihasználása ellen folyamatosan háborgó Szeptember 11-es Családok a Békéért.  New York republikánus polgármestere, Michael Bloomberg, az intervenciós Bush-külpolitika buzgó támogatója azonban nem híve a „tiszteletben tartás” és „szuverenitás” szavaknak és legkevésbé sem óhajt fél milliónyi kormány ellenes tüntetőt a kedvenc parkjában. Éppen ezért megtagadta a gyülekezési engedélyt a szervezőktől, méghozzá azzal az indokkal, hogy a tömeg letaposná a füvet.  És vele együtt nyilván a napsárga pitypangokat.

 

Joey Johnson, a háborút ellenző Not in Our Name (Nem a mi nevünkben) elnevezésű szervezet aktivistája szerint a fűszálaknak a polgármester általi személyes védelme teljesen nevetséges, amellett, hogy kriminális. „Amit Bloomberg a rendelkezései révén próbál csinálni, az nem más, mint politikai elnyomás.”  Akik túlzással vádolják a háborgókat, nem ártana, ha visszaidéznék Orwellt, aki arra figyelmeztetett, nem kell totalitárius államban  élni ahhoz, hogy az ember korrumpálva legyen a totaliarizmus (ideája) által.

 

A kontroll fokozatosan nyer teret és burkoltan. A UFPJ megoldhatatlan közlekedési-, biztonsági-, és szanitárius gondok miatt vissza kellett utasítsa  a New York City illetékesek alternatív ajánlatát és más választása nem lévén New York állam legfelsőbb bírósága elé vitte  az ügyet. A legális küzdelembe bekapcsolódott a Zöld párt is, amelynek képviselői érthetetlennek tartják, hogy a polgármester megtiltja – amerikai állampolgároknak és new yorki lakosoknak – a park használatát,  amely végül is a saját tulajdonuk.  A különböző politikai és polgárjogi szervezetek és nem utolsó sorban a New Yorkiak milliói szerint a tüntetés, mint szabad vélemény nyilvánítás alkotmányosan védett, természetes polgárjog. Bloomberg véleménye szerint viszont csak „privilégium”, ami föntről korlátozható és bármikor megvonható.

 

AZ ÓKORTÓL NAPJAINKIG   

 

Az ún.  természetes jogok ideája az ókori görög filozófusoktól és római jogászoktól ered, de az angol jogi szakértők, Edward Coke és William Blackstone és még inkább a filozófus John Locke révén nyert befolyást az Újvilágban. Coke volt az, aki figyelemreméltó következetességgel kifejtette, semmilyen kormány rendelkezés nem foszthatja meg az embereket  természetes jogaiktól – tehát a fű és a pitypangok védelme sem.  

 

Az individualizmuson alapuló nyugati kultúra valójában elképzelhetetlen a természetes szabadságjogok, mint szólásszabadság, gyülekezési szabadság, az intimszféra szentsége, az esküdtszék előtti nyilvános tárgyaláshoz való jog, a vallásszabadság ill. a vallástalanság joga, a sajtószabadság vagy éppen a magántulajdon- és használati jog doktrínája nélkül. És bár a felsoroltak elsősorban az egyén megvalósításának, az emberi élet teljességének elengedhetetlen kellékei, társadalmi vetületükben messze túlmutatnak önmagukon.

 

Az információs és kommunikációs szabadság a gyülekezési szabadsággal karöltve biztosítja a törvényes, szervezett oppozíció és közvetve a demokratikus választás, tehát a legális kormányváltás lehetőségeit, a korlátozásuk és tiltásuk viszont egyet jelent az önkényuralommal: az alkotmányosság és a demokrácia halálával. Éppen ezért nem lényegtelen,  csip-csup vita volt, hanem döntő jelentőségű kérdés, lehet-e még a Central Parkban biztonságban és szabadon tüntetni?  Rebecca White, new yorki szenátor jelölt szerint az egyetlen magyarázat Bloomberg nemleges döntésére, hogy a republikánus párt el akar fojtani minden ellenzéki vélemény nyilvánítást.

 

Ben Allen, a Blue Triangle Network képviselője egy sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy a Bush rezsimet képviselő Bloomberg és vele a New York-i hatóságok egy rendőrállamiságnak megfelelően hallgattatják el az ellenvéleményt, és teszik lehetetlenné az ellenállást. „Azt akarják, hogy lapuljunk meg, mint a kölyökkutyák, holott oroszlánként kell viselkednünk, és masszív ellenállási mozgalmat  kell kiépítenünk. Nem hagyhatjuk, hogy ők szabják meg a mi küzdelmeink feltételeit.” Egyelőre azonban pontosan erről van szó és hosszadalmas eljárást fog igényelni a jogok visszaszerzése, ha egyáltalán lesz lehetőség rá a közeljövőben, akár a Bush adminisztráció második terminusa, akár (a jelenlegi eljárást helyénvalónak tartó) Kerry majdani adminisztrációja alatt.

 

Az elmúlt két évben a rezisztencia feltételeinek központi kontrolljára  számos példa akadt New Yorkban: előfordult, hogy biztonsági okokra való hivatkozással idő előtt lezárták a gyülekezési helyhez vezető utcákat, kívül rekesztve nemcsak a helyi, de a  más városokból és megyékből érkező, sokszor egész éjjel úton levő aktivisták tömegeit. A tiltást figyelmen kívül hagyók közül többeket ütlegeltek, másokat letartóztattak. (Igaz, erre a módszerre Washingtonban és San Franciscoban is volt példa.)

 

Máskor előfordult, hogy a veszélyesen zsúfolt körülmények között tartott nagygyűlést követően megakadályozták a felvonulást. Bevált trükk, hogy a tüntetésekre a városközponttól távoli, vagy aránytalanul kis helyen adnak ki engedélyt, majd biztonsági okokból, esetleg problémák megelőzése címén a rendőrség önkényhez folyamodik. A New York-i keményfiúk köztudottan provokatívak, és rendszeresen túllépik  hatáskörüket, ami miatt utólagosan már eddig is számos polgári perre került sor.

 

Ráadásul a média a republikánus establishment  kásáját fújva szándékosan növeli a feszültségeket, mikor – a tömeg csökkentése érdekében, elsősorban a nők, idősek és a gyerekesek elrettentésére – a  várható rendbontás veszélyességével kürtöli tele a világot, buzgón szajkózva a rémhírterjesztőket, akik szerint „radikális baloldali bandák” és más „szélsőséges anarchista elemek” terrorista provokációra készülnek, amit a rendőrség „minden eszközzel” meg fog akadályozni. Minden eszközzel? Mint vízágyúkkal és könnygázbombákkal? Rendőrkutyákkal és éles töltényekkel?  

 

Az esemény közeledtével a CNN és a nemzetközi hírek is igyekeztek nagydobra verni, a felvonulások és más tiltakozó események közelében a rendőrség ezer személyes őrizetes karámot létesített, ahonnan túlzsúfoltság esetén folyamatosan szállítják majd el az összebilincselt renitenskedőket. A rendőrség szintén szándékos elriasztásnak szánta, hogy nem fognak fukarkodni a nehezen kivédhető belföldi terrorista vád osztogatásával. Annak is híre ment, engedély nélküli gyülekezés esetén (akár éppen a Central Parkban) olyan tömegszétoszlató eszközt (?) fognak bevetni, amilyent eddig amerikai civil lakosságra még nem alkalmaztak – "Irakban viszont sikeresen bevált”.

 

Ha semmi más, ezek biztosan kedvet csinálnak a New York-i lakosoknak a szólásszabadság gyakorlásához. Thomas Jefferson véleménye az volt, „Mikor az emberek félnek a kormánytól, akkor tirannizmus van, mikor viszont a kormány tart az emberektől, akkor szabadság.”

 

A félelemkeltés egyébként a Fehér Házhoz hasonlóan a New York-i polgármesteri hivatalnak is állandó tömegmanipulációs eszköze. Míg az ország veszélyeztetettsége a 9-11-es események óta folyamatosan a sárga készültségi fokon áll, addig New York minden konkrét fenyegetés híjával is a fokozottabb veszélyt jelentő narancssárgán. Bloomberg a nagyfőnökhöz hasonlóan állandó készültségben álló 'háborús polgármester'. Nem a sokat hangoztatott biztonság, hanem éppen nyomasztó kontrollérzetét keltik a városban lépten-nyomon strázsáló, hatalmas  automata fegyverekkel felszerelt rendőrök, a háztetőkről messzelátóval figyelő mesterlövészek, a félelmetes zajjal mélyen repülő helikopterek. Az amúgy is bizalmatlan légkörben mindenkit kémkedésre és feljelentésre biztatnak, mint az 50-es évek európai rendőrállamaiban. Még a házmestereket és portásokat is kioktatják, mire figyeljenek és kiket tartsanak gyanús elemeknek.

 

PROVOKATÍV MÓDSZEREK

 

Az FBI már a nyár eleje óta hívatlan-váratlan bekopogtatva „megelőző vizsgálatokat” folytatott bizonyos „terrorista, anarchista és gyilkosság gyanús” személyek lakásán, akik semmi mást nem tettek, mint a háborút megelőzően békés tüntetéseket szerveztek, vagy békés tüntetéseken vettek részt. Másokat folyamatosan követtek, telefonjaikat lehallgatták. Korábban csak az arab közösségek és muzulmán vallásúak voltak kitéve a szeptemberi tömegtragédiát követően alapos gyanú allapján bírósági engedély nélküli zaklatásnak, a kör azonban fokozatosan bővül.  (8 ezer „nem fehérként” besorolt közel-keleti  kihallgatása és több száz vádemelés nélküli, hetekig, sokszor hónapokig tartó fogvatartás nem eredményezett egyetlen terrorista nyomot sem.) 

 

Megelégelve az FBI szélesedő körű eljárását, három  kongresszusi képviselő e hónap elején levélben folyamodott az Igazságügyi Minisztériumhoz, állítsa le az illegális látogatásokat, amelyek a „legitim háború ellenes tüntetők szisztematikus politikai zaklatását és megfélemlítését” jelentik.  Az FBI szóvivőjének magyarázata szerint csupán az elnökjelölő konvenció esetleges durva megzavarását próbálják megelőzni. De miért ilyen bántóan bumfordi és jogsértő módszerekkel? Terrorizmussal és anarchizmussal gyanúsítani, fenyegetni és megfélemlíteni valakit meglehetősen kétélű fegyver – szinte provokáció.

 

Sarah Bardwell, az American Friends Service Committee fiatal gyakornoka, akinél Marty Logan, az Inter Press Service riportere szerint egy szép nyári napon két rendőr kíséretében 4 FBI ügynökből álló inkvizítor csapat tett látogatást, felháborodásában is tudomásul veszi, hogy ez a dolguk, csak a módszereket és a hátsó indítóokot kifogásolja.  „A kormánynak kötelessége, hogy megvédje az embereket. Ez tiszta ügy számomra.  Viszont ami szerintem történik, az nem az Egyesült Államok népének védelme, hanem egy korrupt kormányé.”

 

„A Bush-kormány a félelemérzeten élősködik, elferdíti az igazságot és extrém mértékben titkosított intézkedéseket hoz, mintegy  példátlan megnyilatkozásként  az amerikai nép iránti lenézésben” – írta Robert C. Bird  szenátor a Baltimore Sunban megjelent A szabadság védelmében című cikkében.  Véleménye szerint a Fehér Ház propaganda-gépezete annak idején meggyőzte az országot és a kongresszust, hogy hazafiatlan dolog kételkedni az elnökben, majd arról, hogy a katonáink érdekében ártalmas megkérdőjelezni a háborút, most pedig úgy állítja be, teljesen céltalan a háborúhoz vezető eseményeket újra előszedni. Vagyis céltalan a jogtalanságokat, visszaéléseket és következményeiket utólag elemezni – következésképpen a megszállás legalitását is kétségbe vonni, pláne elítélni. Nincs itt valami összefüggés a Central Park füvének nevetségesen szigorúan vett védelmével?

 

Bloombergnek végül is fel volt adva a lecke, milyen mértékben idegenítheti el majdani választóit, ugyanakkor milyen számban ijesztheti el a városból a tüntetésre érkezőket anélkül, hogy szembe kerüljön a búsás profitra számító üzleti érdekekkel.  A polgármester végül sajtótájékoztatót tartott, amelyen szívesen látottnak nyilvánította a tüntetőket, sőt a jól viselkedőknek árkedvezményt ígért egyes hotelekben, gyorsbüfékben és Broadway darabokra. Csaliként a jutalomlistán a Szexmúzeum is szerepelt. 

 

A CODEPINK  békeszervezet alapító tagját, Jodie Evanst, természetesen nem tudta meghatni vele. „Semmi szükségünk árkedvezményre az Applebee’s-nél, sokkal inkább egy olyan adminisztrációra, amely a béke irányát jelöli követésre és amely respektálja szólásszabadsági jogunkat.”

 

Vezető polgárjogi- és békeaktivisták szerint nemcsak a gyülekezési jogaik csorbítottak rendszeresen New Yorkban, de szisztematikusan lehetetlenné teszik számukra a közhelyeken és a helyi médiában való  véleménynyilvánítást is.  Négy fiatal női aktivistát azért tartóztattak le és szállítottak bilincsbe verve az őrszobára a hónap közepén, mert a polgármesteri hivatallal szembeni Sheraton Hotel ablakából egy 40 lábas transzparenst próbáltak leereszteni azzal az ártatlan felirattal: AZT MONDOD SZÍVESEN LÁTOTTAK VAGYUNK, MI AZT MONDJUK, HOL? – 8/29 CENTRAL PARK?” 

 

A  23 éves Colin Galbraith letartóztatásából szabadulva úgy nyilatkozott, hipokrízisnek véli, hogy mikor a polgármester szíves vendéglátásról biztosítja a tüntetőket, ugyanakkor a városi tanács letartóztat négy békés szándékú nőt, akik kifogásolják a város közterületeinek „felháborító  cenzorálását”.

 

Még meg sem kezdődött a konvenció, mikor megtörtént az első tömeges letartóztatás, amelynek során több ezer tüntető biciklista közül 264 kötött ki az őrszobán. A Kritikus Tömeg néven ismert környezetvédő és békepárti biciklis tábor az ünnepélyes megnyitót két nappal megelőző péntek esti csúcsforgalomban kígyózott végig a városon, a győzelem nemzetközi jelét szignálva és Bush ellenes szlogeneket kántálva –  a rendőrség szerint viszont a forgalmat akadályozva és a taxisokat bosszantva.  Pár száz biciklisnek is nehéz egy nagyvárosi forgalomban összehangoltan és szabályosan haladni, na de 5 ezernek? A csapat szószólója szerint a letartóztatások teljesen indokolatlanok voltak, felesleges feszültséget és szorongást keltve. Nyilván ez volt a cél. . .

 

Egyébként a korábbi sorozatos rendőrségi visszaélések miatt videokamerákkal felfegyverzett megfigyelők és jogvédelmi tanácsadásra kiképzett önkéntesek csapatai kísérik figyelemmel és dokumentálják a tiltakozó gyűlések, felvonulások konfrontációit. Az alkotmányos polgárjogokat védő országos szervezet, az ACLU New York-i hivatala több ezer jogi- és viselkedésbeli tanácsot adó pamfletet osztott szét az ellenzéki aktivisták és felvonulók között.    

 

Hogy mit szólnak mindehhez a zűrhöz New York lakói? Az Associated Press közlése szerint egy 24.-ével lezáruló statisztikai felmérés azt bizonyítja, hogy 81% jogosnak ítéli a republikánus konvenció ideje alatti tüntetéseket a Central Parkban, és 61%  még az erőszakmentes civil engedetlenséget, mint forgalom akadályozást, nudizmust, zajongást is elfogadhatónak tart.

 

A város vezető hivatalnokai azonban a közvéleménnyel mit sem törődve meggyőzték az engedéllyel foglalkozó bírónőt, Jacqueline Silbermannt, tagadja meg a 29-i nagygyűlés rendezési kérelmét. Míg az utcáról felhangzott az ítélethirdetésre várakozó tömeg ütemesen felelgető kórusa, - „Kinek a parkja? A mi parkunk!”  „Kinek a parkja? A mi parkunk!” – Silbermann asszony nem restellte az alkotmányos gyülekezési- és szólásszabadságot korlátozó döntését a Central Park füvének védelmével indokolni. 

 

Erre tette fel a USA Today vezércikkének címe a gúnyos kérdést: New York lábbal tiporja a Jogok Jegyzékét, hogy a ’füvet’ kímélje?  (A Bill of Rights, vagyis a polgárjogok kiegészítő jegyzéke az alkotmány 1791-es módosítása, K. H.)

 

A DEMOKRÁCIA VILÁGÍTÓTORNYA

 

Volt, akit a jelenlegi politikai légkör ismeretében egyáltalán nem lepett meg sem a kormányzó, sem az őt megerősítő bíróság döntése. A torontói New York University politikai tudományok tanszékének docense, Ananya Mukherjee például azt írta, a jelenleg hatalmon levő imperialista – ha nem fasiszta rezsim – mint az összes többi hasonló rezsim a történelemben készenlétben áll, hogy manipulálja a protestáció minden formáját, párhuzamosan iszlám ellenes fóbiát, rasszizmust és félelmet  gerjesztve, amely mélyen behatol a gazdagok és a középosztálybeli amerikaiak tudatába.

 

Korábban az EMPIRIA Magazin is felvetette, az establishment (különösen ha veszélyeztetve érzi a hatalmát) nem kedveli a spontán tömegmegmozdulást és a velejáró nyilvános számonkérést, hangos kritikát, tehát a tényleges demokrácia fontos alapelemeit. Annál többre értékeli viszont a megvásárolt vagy kizsarolt nyugalmat, a gondos, burkolt alattomossággal vagy akár erőszakkal megszervezett stabilitást.  Valószínűleg erre utalt Lenin is, a proletár diktatúra bősz atyja, mikor kétségbe vonva, hogy nyugaton igazi szabadság lenne, azt mondta, „A szabadság (valójában) a burzsoá diktatúra egyik megjelenési formája.”  (Hát nem ijesztő és utálni való egyben, hogy a túlkapások a cinizmusnak arra a fokára kényszeríthetik az embert, meggondolásra érdemesként Lenint idézze?) 

Az említett UFPJ, Békéért és Igazságért Szervezeten kívül más háború és Bush-politika ellenes szervezetek, többek között a több milliós támogatottságú A.N.S.W.E.R és Not in Our Name, sem kaptak engedélyt a Central Park igénybevételére, amelyet eddig a New York-iak a maguk Hyde Parkjának, mintegy a szólásszabadság szimbólumának tartottak.  

A National Lawyers Guild, az ügyvédek szakmai egyesületének ügyvezető igazgatója, Heidi Poghosian sajtókonferencián közölte:

A törvényes és jogos, alkotmányban biztosított aktivitások rendőri rohamosztagok légiója általi akadályozása a violencia atmoszféráját ülteti el. Megfélemlíti a protestálókat, ugyanakkor a tapasztalatlan és fiatal rendőrökből kihozza az agresszivitást, ami szükségtelen konfrontációt és sérüléseket okozhat. Az igazságügyi minisztérium visszaélései pedig olyan agresszívek, hogy a gyülekezési szabadság és a szólásszabadság joggyakorlata mára alig tapasztalható.”

Damian Ashton, a háborút és megszállást ellenző Refuse and Resisit szervezet aktivistája érthetetlennek tartja, hogy „míg az országunk globálisan a szabadság és demokrácia világítótornyának állítja be magát, addig itthon nem demonstrálja ezeket az értékeket.”  Ami szintén érthetetlen, hogy az országos terjesztésű, sőt globális jelentőségű sajtótermékek emiatt nincsenek felháborodva. A döntés másnapján a New York Times jól elrejtve, 24. oldalán foglalkozott az üggyel, szenvtelenül és érdektelenül, csak a tényekre szorítkozva, mintha nem is alkotmánysértő  témáról, hanem mondjuk a közvilágítás gondjairól számolt volna be.

A Washington Post talán valamivel fontosabbnak ítélte, de ő is csak a 7. oldalra rakta a témát. Michelle Garcia legalább idézte Lesli Cagant, a tüntetés szervezőjét, aki befogadó készségben és biztonsági szempontból is megfelelő hely hiányában kénytelen volt lemondani a nagygyűlést, azonban azt ígérte, „ez a döntés nem fog minket elhallgattatni.”  A New York Post, tőle várhatóan, a 28. lapon hercigeskedve azt írta, „Az ultra-balos UFPJ nagyot téved mindenben, amit képvisel, ennek ellenére joga lenne nyilvánosan tévedni.”  Amennyiben a Post megítélése szerint a békés tüntetéseket szervező UFPJ ultra-balos, akkor másik végletként a bombákkal és tankokkal demokratizáló Bush adminisztráció nyilván ultra-fasiszta az ilyen jelző miatt a Fehér Ház dolga vitába szállni velük. 

Riva Enteen, az 1937 óta működő polgárjog védő National Lawyers Guild tagjaként azt nyilatkozta, „tudjuk, hogy ez nem a terrorizmus, hanem az ellenvélemény elleni háború, amelynek a Central Park-ügy a legutóbbi példája.  Ez tisztán Bush és a politikája ellen protestálók elhallgattatását célozza.  A Central Park New York város szíve, mint ahogy a politikai véleménynyilvánítás a demokrácia szíve. . . . (Minden áron) meg kell védenünk a szólásszabadsághoz és a gyülekezési szabadsághoz való jogunkat.”  Ki fogja felhívni erre az ügyben sült halként hallgató John Kerry figyelmét? 

2004. augusztus

 

Kapcsolódó témakörök: A Bush adminisztráció extrém; Lenin árnya a Fehér Házban; Lapszemlék, 2004. II. félév. 18. és 11. írás

Addendum:

2004. szeptember 13.

"What happened to the rights of people who want to assemble on sidewalks and scream in voices pulled from thunder: "We don't want your war. We don't want your war!"? Why do they have to risk imprisonment? Why are they denied permits to say, "I don't like what you're doing! What you're doing is immoral, unjust, and a crime." What happened to The Bill of Rights? When we are prevented from publicly questioning a government, when we speak at the risk of imprisonment, we have stepped over a thin chalk line and entered a state of fascism. Fascism is like an iceberg - the most dangerous part is hidden." (Magie Dominic: Empty Combat Boots: Circles of Death in Central Park)

2004. október 7.

NEW YORK - Protesters and onlookers arrested during the Republican National Convention sued New York City on Thursday and said police had violated their free speech and other constitutional rights. At least two suits filed in Manhattan federal court said police detained more than 1,800 people during the convention, many of whom were not involved in illegal activity or who were not even demonstrators. Both suits were filed by the New York Civil Liberties Union. The cases seek unspecified damages and a court ruling finding police mass arrest tactics unlawful so they will not be used at future demonstrations. The plaintiffs said one method used by police involved trapping large groups of people on the sidewalk with mesh nets. Among plaintiffs is a dance teacher who was arrested while she was walking to work near a demonstration in the Union Square area of Manhattan. The suit charges she fainted and went into convulsions during the time of her confinement. The suits were filed one day after the Manhattan district attorney's office said it would not prosecute cases against 227 protesters who were arrested on Aug. 31 during one of the most disputed demonstrations of the convention. Prosecutors said it would be difficult to prove the protesters had deliberately defied orders.  The city had no immediate comment on the suits. (Reuters)

2006. március

The same day in The New York Times, I read the following: "In five internal reports made public yesterday as part of a lawsuit, New York City police commanders candidly discuss how they had successfully used 'proactive arrests,' covert surveillance and psychological tactics at political demonstrations in 2002, and recommend that those approaches be employed at future gatherings." As we know from the 2004 National Republican Convention in Manhattan, those tactics were used to great effect. The New York Police Department, with $76 million to spend and 10,000 shields to use on four days' work, presumed that every protester was a potential terrorist. It borrowed from the playbook of the Miami police department, where anti-globalism protesters were overwhelmed by police force in 2003. It cuffed activism to side-streets and precinct houses (1,806 people were arrested). It doctored videotape of the arrests, deleting evidence of protesters cooperating with arresting officers. And all along the Republican Party staged its lie-abiding Bush-capades at Madison Square Garden. (Pierre Tristan: The Day Democracy died in America's Echo Chamber. Daytona Beach News-Journal, Florida)

VISSZA a Jelenkor rovat címjegyzékéhez

VISSZA az EMPIRIA Magazin címoldalára