EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írásai
LAPSZEMLÉK, KOMMENTÁROK, ELEMZÉSEK
1997-től 2001-ig
A különböző budapesti napilapok által közölt lapszemlék és kommentárok témakörét annakidején három szempont figyelembevételével válogattam: bár a világ másik feléből tudósítottak, valamilyen módón érdekelhették-érinthették a magyar olvasókat (az új eutanázia törvény vagy a katolikus egyházon belüli pederasztia veszély), az évtizedet jellemző társadalmi jelenségről számoltak be (a gazdagok törvényfelettisége), vagy olyan témát, ügyet feszegettek, amellyel a business világ által kontrolált média nem akart ténylegesen foglalkozni (az amerikai fejlett technológia felelőtlen és kritika nélküli kiárusítása a kommunista Kínának).
Az újság elvben csak aznap érdekes. Másnap a szemétkosárban a helye. Egyes kimazsolázott történetecskék azonban (mint a Washingtoni Holokauszt Múzeum diktatórikus irányítása), felfoghatatlan furcsaságok (az amerikai millenizmus), hihetetlen piszokságok (Lenin tendenciózus tisztára mosása), pletykának vélt valóságok (Clinton zsarolása), elgondolkoztató jóslatok (az izraeli politika fasizálódása), felháborító tények (a kormányszintű pozíciók megvásárlása) -- önmagukon túlmutatva a kor tüneteként jellemzőek, és mint ilyenek hosszú távon is érdekesek. Sőt. Mi lehet érdekesebb, mint egy lenézett politikai jóslat valóra válása? Vagy egy elnöki zsarolás lelepleződése, amely magyarázatként szolgálhat annakidején érthetetlennek tűnő politikai döntésekre? (Hogy csinálhat ilyen hülyeségeket ez a Clinton?)
Néha egy hírösszefoglalóban vagy cikk kivonatában emberi drámák sűrűsödnek össze, a rövidség és informatív nyelvhasználat ellenére. Néha váratlanul rádöbbenünk jelen és múlt szánni valóan azonos fantáziavilágára. Amerika mai világvégét várói például -- számuk egyes adatközlések szerint milliókra tehető -- az apostolokhoz és a korai keresztényekhez hasonlóan még a saját életükben várják az Apokalipszis eljövetelét. Hitük szerint jelenleg a végnapjainkat éljük. Ha a mai irracionalizmus, a mai vak hit nem tűnik pont olyan abszurdnak, mint a 2000 évvel ezelőtti, akkor felnőtté válásunk folyamatában, a technika és tudomány rohamos fejlődése ellenére, valójában egy helyben toporgunk. Időnként úgy tűnik, ennél mi sem valószínűbb.
K. H.
I. rész
Napi Magyarország, 1998. március
1.
TALLÓZÁS AMERIKAI LAPOKBÓL
A KEGYES HALÁL RATIFIKÁLÁSA
Az Oregon államban 1997-ben törvénybe iktatott új eutanázia törvény következményeként március 25-én nyilvánosságra került az első dokumentált eset, amelynek során egy 80-as éveiben járó, húsz éve mellrákkal küszködő asszony orvosi asszisztenciával vetett véget életének. Audió felvételen megörökített szavai szerint várakozással nézett a halál elébe, mivel a rák végső stádiumával járó teljes tehetetlenséget és a különböző stressz hatásokat nem bírta tovább elviselni.
A USA Today szerint Barbara Combs
Lee, a Részvét a halálban elnevezésű jogképviseleti cég szóvivője
közölte a sajtóval, a halálos beteg családja körében, orvosi felügyelet mellett
itta meg a végzetes mennyiségű altatóból és gyümölcsszirupból készített
keveréket, majd mindenkitől elbúcsúzva, fél órán belül csendes békességben elhunyt”.
Az aktív eutanázia mellett a passzív eutanázia -- az orvosi kezelés visszautasítása -- bonyolult jogi eljárás révén, de évek óta legális az Egyesült Államokban. Egy újabb vállfaja azonban csak nemrégen kezdett teret hódítani, és eddig három tucat államban emelkedett törvényerejű javaslatra, míg Massachusetts állam a napokban elsőként ratifikálta.
A Do not resuscitate (DNR) néven ismertté vált törvény biztosítja a terminális állapotú beteg önrendelkezési jogát, hogy emberi méltóságának megőrzése végett megtagadhatja az újraélesztési kísérleteket, amelyek súlyos állapotát prolongálnák. A beteg -- a diabetikusokhoz hasonlóan -- állandóan egy DNR feliratú karperecet visel, ugyanakkor otthonában vagy a kórházi ágyánál DNR feliratú tábla figyelmezteti krízis helyzetben vagy önkívületi állapotában a mentősöket és a kórházi személyzetet akaratának végső tiszteletben tartására.
(Utólag zárójelben: 2001-ig bezárólag 90 dokumentált, orvosi közreműködéssel lebonyolított önként vállalt halálesetről tudnak Oregonban. Az Államokban évente összesen 29 ezer ember vet véget saját kezűleg az életének.)
* * * * *
2.
A San Francisco Chronicle cikket közölt Stephany Sprague tollából a milleneum kapcsán elszaporodó, világ végét jósló előrejelzéseket illetően. Eredetileg az esszének ötlötték ki a gondolatot, hogy eljön, sőt egyre "közeledik az égi birodalom", aminek illúziójától azóta sem tántorítható el a bibliás hívők serege. Kétezer évvel ezelőtt Keresztelő János, Jézus és az apostolok meghiúsult apokaliptikus elvárásait a korai keresztények megvalósulatlan reményei követték. 411-ben a Roma aeterna bukása az egész világ bukását és azonnali isteni beavatkozást feltételezett. Mikor nem következett be, Hippolitus, római teológus és gyakorló pap anno 500-ra jósolta Krisztus visszatértét.
Annak ellenére, hogy a katolikus egyház 431-ben végül is arra a hivatalos álláspontra helyezkedett, hogy a Messiás visszatérésének dátuma bizonytalan, az első millennium idején asztrológiai előrejelzésekre alapozottan ismét ítéletnapra készülődő láz vett erőt Európán. Gyakorlatilag minden centenárium és minden nagyobb katasztrófa idején világvégi páni hangulat uralkodott el a keresztény országokban. Ez már csak azért is rendkívüli fenomén James Tabor, a University of North Caroline professzora szerint, mivel bármilyen értékítéletnek alávetve "az apocalyptizmus 100%-os kudarcot produkáló gondolatrendszer".
Charles Mackay 1841-ben számos konkrét esetet rögzített Rendkívül népszerű téveszmék és a tömegek őrülete című klasszikusnak számító munkájában. A modern kor is kitermeli a maga téveszméit és őrületeit. Csak nem régen, a 80-as években a tv-evangélista Billy Graham és buzgó hívei, többek között Ronald Reagan, hónapokban számolták a "Halál-angyal" megjelenését. 1980-ban Bob Dobbs, a Church of the Genius nevű karizmatikus vallási kultusz főpapja 1998. július 5-én reggel 7 órára* jósolta a világvége beköszöntését, amelynek során az űrből érkező, sugárfegyverekkel felszerelt haderők szállják meg a földet és elpusztítanak mindenkit -- kivéve természetesen Dobbs híveit.
1990-ben a New Age (Új Kor) nevű szekta guruja, Elizabeth Clare Prophet és több ezer követője állását feladva, otthonát elhagyva, minden vagyonát felszámolva visszavonult a közösség montanai atom biztos óvóhelyére, amelyet kifejezetten az Armageddon idejére építettek. Ki tudja, meddig rostokoltak ott? Charles Taylor, református pap és rádió evangélista a hallgatók százezreinek füle hallatára az Öböl-háborút az Armageddont megelőző 7 éves nukleáris háború és világkáosz kezdeti eseményeként ítélte meg. (Jellemző módon sem ő, sem Prophet nem kapott égi fülest az évszázad kiemelkedő eseményét, a Szovjetúnió felbomlását illetően.)
A sorozatos kudarcok ellenére a második évezredfordulót közvetlen megelőzően az érdeklődés ismét fellendült az eschatológia, a jövő misztikus értelmezése iránt. Chicagóban a DuPaul egyetemen több hetes előadássorozat, filmbemutató és kiállítások keretében mutatták be, hogyan vonatkoztatható az apokalipszis interpretációja a jelenkor eseményeire.
“Vannak, akik a gazdasági élet globalizációjában látják az Antikrisztus közelgő uralkodásának előjelét.” -- nyilatkozta Paul Boyer történelem professzor, a kurzus egyik előadója. Boyer véleménye szerint 2000-hez közeledve a nemzetközi cégek világuralmi törekvéseit (illetve önző gazdaságpolitikájuk tragikus következményeit, K. H.) a végítélet előjeleként értelmezők száma egyre szaporodik. Mi a magyarázat az apokaliptikus viziókra? Anna Clark Bartlett egyetemi előadó szerint: “Mivel az emberek tartanak a bizonytalanságtól, nehéz helyzetben, vagy megmagyarázhatatlan tények elé kerülve végleges megoldást keresnek. Ez odáig is fajulhat, hogy a világ végének eljövetelét akarják siettetni."
Kathleen Norris szerint (Amazing Grace: A Vocabulary of Faith, 1998) "Végül is a remény teszi lehetővé, hogy a nehézségek ellenére végig csináljuk a mindennapokat. Az apokaliptikus viziók rendeltetése pontosan az, hogy reményt nyújtva arra biztassanak, a végén a jó győzedelmeskedik a rossz felett."
Az évezredeket túlélő irracionalizmus a magyarázat ellenére is megdöbbentő jelenség marad. Természetesen nem a tudós, a kutató vagy az akadémikus számára. Robert Bigelow (The Dawn Warriors, 1969) mondja a társadalmi evolúciós folyamatokról irt rendkívül érdekes könyvében:
"Ahogy a madarak öröklik a fészeképítést, ugyanúgy az emberek öröklik az irracionális gondolatok fabrikálásának fenoménját. Végül is sokkal könnyebb, mint a matematika elsajátítása. (. . .) Minden ember hajlamos kétségek nélkül elfogadni annak a csoportnak irracionális hitvilágát, amelyikbe tartozik. Úgy tűnik, születési adottság előszeretettel hinni, amit a saját fajtánk olt belénk. Ugyanígy születési adottság az a tendencia, amely más társadalmi közösségek hitvilágát butának, nevetségesnek és irracionálisnak tartja."
* Mikor a prófécia nem következett be, Dobbs 1999 július 5-re, majd -- és ez az utolsó nyilvánosan közhírré tett dátum -- 2000. július 5-re tette át az Armageddon napját. Amennyiben ezt a cikket az Olvasó el tudja olvasni, akkor természetesen az a próféciája is melléfogás volt.
* * * * *
3.
A Financial Time szerint Robin Cook 6 napos közel-keleti látogatása előtt nyilatkozott az Európai Unió 14 külügyminisztere nevében: “Tisztázni kívánjuk, hogy nem támogatjuk a (kelet-jeruzsálemi) települések expanzióját, és ezt közölni is fogom a Har-Homában tett látogatásom folyamán.” Cook hangsúlyozta, nem kívánja elvitatni az USA vezető szerepét a béketárgyalások közelgő eseményeinek bonyolításában, sőt, az együttműködés érdekében szoros kapcsolatban áll Madelein Albright külügyminiszter asszonnyal.
* * * * *
4.
A Washington Times kommentátora, Amos Perlmutter éles kirohanást intéz Robin Cook angol külügyminiszter ellen, aki szerinte “Madeleine Albright csendespartnere az Izraellel zajló konfrontációkban”. Perlmutter “amatőrnek” és “brit bikának” nevezi a külügyminisztert, aki odáig vetemedett jeruzsálemi diplomáciai látogatása során, hogy kezet rázott Har Homa néhány egyszerű palesztin lakójával, és viszonozta Jasszer Arafat egyik emberének keleten szokásos szívélyes ölelését. Talán vissza kellett volna utasítania az üdvözletre felé nyújtott kezeket? Félrelökni a vendéget megtisztelő köszöntés megnyilvánulását?
Mi több, közli tovább Perlmuttert a Times, “(a külügyminiszter) összevissza ügyetlenkedett, mikor egy palesztin nemzeti színekkel dekorált koszorút adtak a kezébe, aminek elfogadása Cook korántsem diplomatikus meggondolatlanságát jelképezte.” Talán el kellett volna hajítania a vendéglátók szeme láttára? Nyilván ezt várták tőle Izraelben, ugyanis Mr. Cook az első kormányképviselő Izrael 50 éves történelmében, akit távozásakor hivatalosan nem búcsúztattak. Ezt megelőzően az izraeli miniszterelnök csak percekkel az esemény előtt eltörölte a Cook tiszteletére rendezett állami díszvacsorát ,és megvonták tőle a pozíciójánál fogva kijáró biztonsági védelmet.
Nemcsak Perlmutter, de az izraeli sajtó is túl reagált az el nem kötelezettségéről ismert, saját szavai szerint ‘etikus külpolitikai irányvonalat követő’ külügyminiszter látogatását illetően. Ennél fenyegetőbb támadást intézett Cook ellen a Jeruzsalem Post: “A külügyminiszter úgy tekinthet majd vissza Har Homai útjára, mint politikai karrierjének sírgödrére.”
* * * * *
5.
Az American Spectator áprilisi számában Michael Ledeen azt írja az Európa beteg emberei című cikkében: "Az európai entellektüel számára a fasizmus a gonoszság megtestesítője, míg a kommunizmus továbbra is kiváló elgondolás, amit rosszul valósítottak meg. Ez nem annyira tudatlanság vagy elvakultság következménye, mint inkább a kommunisták nagyszerű politikai és intellektuális felülkerekedése - vagyis nem a véletlen műve, hanem az elvtársak tudatos stratégiájának következménye.
"A baloldaliak és a köréjük csoportosuló entellektüelek ugyanis mind kommunisták (kripto-kommunisták, K. H.) voltak, vagy legalábbis a kommunisták által hirdetett humanitárius célok szimpatizánsai. Ezek az entellektüelek döntötték el a kommunista párt irányításával, hogy ki volt demokrata és ki nem, ki publikálhatott és ki nem, ki oktathatott a nagyvárosi egyetemen ,és ki küszködött vidéken a betevő falatért. A mágikus szavak, amelyek a jót elválasztották a gonosztól: 'fasiszta' illetve 'antifasiszta'."
Ledeen egyes téves meglátásai egyoldalú tájékozottságával mentegethetők. Nyilván nem hallott, de nem is hallhatott az európai nemzeti értelmiségről -- amely soha nem azonosult a kommunista ideológiával és soha nem tartotta jobbnak a kommunizmust a fasizmusnál --, mivel az amerikai akadémia és a média számára egyszerűen nem létezett. Az európai antikommunista nemzeti értelmiség állásfoglalása, küzdelme, publikációi, történelme ismeretlen volt, és maradt mai napig is az Új világban.
Ledeen a média által futtatott internacionalista baloldal kisebbségi csoportosulásait -- a radikális moszkovitától a szolgalelkű vörösön keresztül a háttérben meglapuló rózsaszínekig -- az egész európai értelmiséggel azonosítja, aminek következtében végzetesen téves következtetésekre jut. Például azt állítja hogy "Az európai entellektüelek szívében fenntartott hely van a Vörös Hadsereg számára. . . " Az ilyen és ehhez hasonló félrevezetések következtében még a tanult amerikaiak közül is sokan azt hiszik, hogy a háborút túlélők ujjongva fogadták a felszabadítókat, akik csokoládét osztogattak a gyerekeknek. Abban a hitben élnek, hogy a felszabadulással együtt járt a kommunizmus nemes eszméjének győzelme, ami aztán később valahogy, valahol "félresiklott".
Leeden nem tagadja, hogy Lenin "az elv", a jó fiú Amerikában, akit soha nem kritizálnak, akinek vérengzéseiről, kudarcairól, alattomos világhatalmi törekvéseiről soha nem hallani. Sztálin ugyanakkor "a kivitelező", a rossz fiú, aki felelős a kommunizmus minden bűnéért, minden kegyetlenségéért, minden árvájáért.
* * * * *
6.
A március végi Afrikai körútja során Clinton elnök nem szándékozik nyilvános mea-culpára az amerikai múlt szégyenletes kísértete, a hajdani intézményesített rabszolgaság miatt, nyugtatgat minden hivő amerikait a média. Hillary Clinton sürgető tanácsára azonban -- aki tavaly, 1997 tavaszán járt a hírhedt szenegáli sziget Goree nevű kikötőjében, ahonnét rabszolgák 10 ezreit hajózták be -- “az elnök hangsúlyozni fogja, a rabszolgatartó rendszer a bizonyíték rá, milyen kíméletlenek tudnak lenni az emberek egymás iránt. (Lehet, hogy tulajdonképpen a holokausztra is elég lett volna ennyi, csak valahogy túl lett futtatva?) Clinton arra is ki fog térni, Dél-Afrika a legjobb példa a XXI. századi békés egymás mellett élésre és rekonstitúcióra” -- irja a U.S. News & World Report. Az elnök útja Ghanába, Botswanába, Szenegálba és Dél-Afrikába az első elnöki látogatás a szub-szaharai országokba Jimmy Carter 1978-as körútja óta.
* * * * *
7.
Afrikai útja előtt a média kihangsúlyozta, többen is figyelmeztették(? K. H.) Clinton elnököt, nem kell (? K. H.) bocsánatot kérnie az amerikai rabszolgatartó rendszer évszázados vétkeiért. De ki gondolta volna, hogy még azért is elmarasztalják, amiért őszinte sajnálkozását fejezte ki a múltban történtekért. Richard Cohen idézi a Washington Postban az elnöknek azt a mondatát, amely nyílt kritikát váltott ki: “Visszatekintve azokra az időkre, mikor még nem alakultunk nemzetté, az európai-amerikaiak élvezték a rabszolga kereskedelem gyümölcsét, ami helytelen volt.” Fogalmazhatott volna Clinton ennél óvatosabban és visszafogottabban anélkül, hogy megtagadta volna akár a történelmi valóságot, akár önnön humanitását?
Ennek ellenére a Krisztusban újjászületést gyakran hangoztató Texas állambeli, szélsőjobboldali republikánus képviselő, Thomas DeLay, Clinton 60-as évekbeli pacifizmusára és hippi lelkületére utalva ezekkel a szavakkal dorongolta le: “Ime a virág gyermek, aki ősz fejjel még mindig ugyanazt csinálja, mint a 60-as években - mea-kulpázik az USA tetteiért.” Mintha az idő múlásával tisztességnek, együttérzésnek, humanitásnak automatikusan ki kellene hunyni.
DeLay kijelentése különben ékes bizonyítéka annak, egyes fafejűek még mindig nem kapisgálják, éppen ebben rejlik Clinton tulajdonképpeni varázsa. Azért élvezi minden intrikák, vádak és minden tényleges ostoba ballépése ellenére még mindig az átlag ember szimpátiáját, mert a karrierjével járó kényszer elvárások és kényszer helyzetek ellenére a szíve rejtett csücskében meg tudott maradni az az idealista, az az őszintén együtt érző lélek, aki volt a 60-as években. És mert hatalmi pozíciójából hajlandó volt kijelenteni népe nevében: “We were wrong.” Legalább ennyit: hibáztunk.
* * * * *
8.
Napi Magyarország, 1998. július
Lapszemle
A Nemzetközi Amnesztia Bizottság rendszeres évi riportjában éles hangon kritizálta Clinton elnök emberjogi rekordját, írja a Washington Times. A bizottság ügyvezető igazgatója, William Schulz, “tirannusok dédelgetéséért” tartja felelősnek Clintont. Véleménye szerint “az USA emberjogi elkötelezettsége úgy Indiában, mint Kinában teljesen háttérbe szorult a gazdasági érdekek érvényesítésével szemben.” A Kapitóliumban és számos politikai fórumon szintén elhangzott ez a vád és számos kísérlet történt arra, hogy Kina protekciós kereskedelmi státuszának állandósítását, a Világ Kereskedelmi Szövetséghez való csatlakozását, sőt Clinton kínai útját is megtorpedózzák. A Washington Post szavaival Clinton “Taiwan 21 millió lakosának emberi jogaival üzletel.”
A nagy részt jogos aggodalmak ellenére egy röpke történelmi visszapillantás azt
mutatja, Clinton számos elődje “bratyizott” tirannusokkal -- elég csak a Szovjetúnió, Dél-Afrika, Irán vagy a Filippi-szigetek letűnt vezető nagyságaira
gondolni. (Mind a kínai, mind az iráni kártya kijátszása a
Nixon-Kissinger időkre nyúlik vissza) És azt sem szabad elfelejteni, hogy a
fejlett amerikai technológia, mint például a kommunikációs műholdak kiárusítása
Reagan elnök jóváhagyásán alapulva Bush elnöksége idején kezdődött, és csupán
folytatódott a Clinton adminisztráció alatt.
Ennek ellenére a Fehér Ház védekező magyarázkodása, miszerint
a Kínával való fokozott kereskedelmi kapcsolat távlatilag elősegíti az emberi
jogok biztosítását és Kína felelősségteljes, nemzetközi szabályokhoz való
alkalmazkodását, felháborítja Robert Lighthizert, aki a New York Times hasábjain “cinikus kimosakodásnak” minősíti
az adminisztráció mentegetőzését.
A tirannusok kesztyűs kézzel való kezelésének elvi háttere az a feltételezés, miszerint az intenzív, kölcsönösségen alapuló kereskedelem a kapitalizmus kibontakozásához vezet, ami automatikusan (lazító) politikai változásokat is eredményez. Lighthizer azonban rámutat, hogy a gazdasági növekedés és a politikai szabadság közti korreláció elméletére a gyakorlat időnként alaposan rácáfol. Az elmúlt 25 évben tapasztalható rohamos kelet-ázsiai felfutás éppen a politikailag szorosan kontrolált társadalmakban, Malajziában, Szingapúrban, Dél-Koreában és a diktatórikus Kínában következett be. (Európai példával élve, az elmaradott Görögországot annakidején a gyűlöletes katonai junta indította el a fejlődés és az Európához való felzárkózás útján.)
“Az üzlet a hatékonyságot értékeli mindenek fölött
és a diktatúra
bizonyos körülmények között* hatékonyabb lehet a demokráciánál. A hatékonyság egyes számú
alapfeltétele a stabilitás. Valójában az üzletnek sokszor az az érdeke, hogy ne történjen politikai változás.” irja
Lighthizer. (Erre a mentalitásra, a profithozó stabilizáció mindenáron való
biztosítására közép-európai példa a
nyugati tőkének a kádári puha diktatúrát, (a kemény diktatúra örököseit),
majd a szocialistákat (a puha diktatúra örököseit) nagylelkűen támogató
politikája.)
A történelem ugyanakkor arra is példával szolgál, hogy amennyiben a külföldi tőke teljesen figyelmen kivül hagyja a regionális társadalom-politikai helyzetet és az életszínvonalat, a saját hosszú távú sikerét ássa alá, mint ahogy az Irán, Indonézia, a Filippi-szigetek és Dél-Afrika esetében is történt.
A gazdasági előrehaladást biztosító stabilitás megteremtésének és fenntartásának eszközei különböző szemszögből nézve más és más megítélés alá esnek. A kínai elnök szerint a Tiananmen-tér eseményei annak idején veszélyeztették a fennálló értékrendet és stabilitást, ezzel gátolva a fejlődést -- tehát fegyveres beavatkozásra volt szükség. Az amerikai elnök szerint viszont -- és ennek Clinton pekingi látogatása során hangot is adott -- nem a fegyveres kényszer, hanem a szabadság eszméje és gyakorlati megvalósítása biztosítja a stabilitást, aminek következménye a gazdasági fellendülés.
Csupán a bankároknak és nemzetközi pénzintézeteknek mindegy, milyen úton-módon biztosított a politikai stabilitás: demokrácia, teokrácia, monarchia, puha-, vagy kemény diktatúra -- bármelyik megteszi. Éppen ezért Lighhtizer kihangsúlyozza, “a két ország (az USA és Kina) közötti problémákra nem üzletembereknek, hanem államférfiaknak kell megoldást találni, amelyet sem a búsás profit reménye, sem a (valóságtól) elrugaszkodott fantázia nem befolyásolhatnak."
* Ha például nem irtja ki az osztályidegennek kikiáltott nemzeti értelmiséget (K. H.)
* * * * *
9.
Közel 4 évet vett igénybe és 30 millió dollárba került az amerikai államnak, hogy a speciális különmegbízott, Kenneth Starr a gyakorlatban bebizonyítsa: a Clintont vizsgáló független vizsgálóbizottság nem képes a feladatát ellátni, ezért fel kell számolni. Az eredetileg a Watergate-ügy kapcsán 1978-ban létrehozott bizottság azzal a céllal alakult, hogy törvény és politika szeparációjára alapozottan vizsgálja a mindenkori elnök, illetve az adminisztráció visszaéléseit. “De mint annyi más pozitív célzatú reform, éppen az ellenkezőjét csinálja, mint amire hivatott.” írja a New Republic című társadalom-politikai hetilap.
A jelenlegi, Clintont vizsgáló bizottság az igazságügy és politika szeparálása helyett “Egyre mélyebben és egyre veszélyesebb helyzeteket teremtve taszitja a törvényt a politika berkeibe, és ennek következtében közhivatalnokok és privát személyek magánéletébe. Sikerült államügyeket érintő komoly témákat triviális szex-botránnyá, az emberi gyarlóságot pedig súlyos vétséggé, sőt bűncselekménnyé transzformálnia.”
* * *
* *
10
A Verso kiadó a Kommunista Kiáltvány megjelenésének 150. évfordulójára luxus kivitelű díszkiadásban (rendkivüli stilusérzékről tanúskodva egy szocreál festménnyel a boritón) jelenteti meg Marx és Engelsz röpiratát. Az egyik legnagyobb amerikai könyvterjesztő, a Barnes & Noble vállalkozott a reklámozásra és terjesztésre. James Glassmann írja a Washington Postban, “Marx (mai napig is) a legdrágább egyetemek dekonstruktiv angol tanszékeinek kedvence, akinek sírhalmán politológusok, újságírók és társadalomkutatók lejtenek boldogságtól révülő táncot.”
Glassmann idézi Charles Murrayt, a volt radikális baloldaliakból verbuválódott neokonzervatív American Enterprise Institute tagját, aki egy márciusi előadása során a következőt mondta: “Évtizedeken keresztül a Marxizmus volt a vezető intellektuális paradigma az amerikai kontinensen, és óriási hatása volt az amerikai értelmiség széles rétegeire”, majd hozzátetette: “Amerikában Marx még mindig számottevő hatalommal rendelkezik.”
A manifesztó árusításának kezdetét -- szintén csodálnivaló stílusérzékkel -- május 1-re hirdették meg.
* * * * *
11.
Egy sikere ellenére kétséges kampányról tudósit Leslie Wayne, a New York Times hasábjain: befolyásos zsidó csoportosulások kitartó és jól szervezett puccs eredményeképpen lemondásra kényszerítették John Roth jó nevű tudóst, a washingtoni Holocaust Museum kutató központjának vezetőjét. Roth egy nemzetközi centrum megszervezésére kapott megbízást, amely a zsidó holokauszt kutatók képzésével illetve továbbképzésével foglalkozott volna. Kritikusai szerint azonban Roth személye alkalmatlan volt a feladatra, mivel korábbi tanulmányaiban eltért a holokauszt értékelésének hivatalosan elfogadott és kijelölt, politikailag korrekt irányvonalától.
Az ellenzék képviseletében Morton Klein kijelentette: “Az Amerikai Cionista Szervezet úgy véli, Roth úr lemondása a múzeum legjobb érdekében történt, és távozása további védelmet biztosít annak a szent célnak, amely a holokauszt egyedülállóságát és rendkívüliségét hirdeti.” Roth bűne többek között, hogy 1998-ban párhuzamot vont, és kutatásaira alapozottan egyenlőségjelet tett a palesztinok szenvedésekkel teli sorsa, valamint a náci Németország zsidóságának gyötrelmei és végzete között. Egyedülálló vélemény? Nem teljesen.
Létezik Amerikában egy moderált irányvonal a zsidó származású akadémiai körökben, amely éppen a zsidóság érdekeit figyelembe véve szabadulni szeretne a holokauszt köré font mítoszok hálójából, az érzelmi felindulások által elhomályosított látásmódtól, és tudományos alapokra helyezné a világháborús zsidóság történelmének revízióját. A moderált szárny számára a számkivetettség, börtön, deportálás, meghurcolás és kínhalál bárhol, bármikor és bárkivel fordul elő, egyformán elitélendő; a zsidó holokauszt ugyanúgy a háború őrületének következménye, mint például a szlávok és cigányok szisztematikus kiirtása. A cionista szervezetek számára azonban ez a fajta látásmód elfogadhatatlan, és nem titkolják, hogy hívei és propagálói mellőzésnek, sőt meghurcolásnak néznek elébe.
A múzeum vezetősége jó ideig kitartóan támogatta az integritásáról és szakértelméről híres Rothot, a kaliforniai Claremont McKenna College filozófiai és vallástudományi tanszékének vezetőjét. Ennek ellensúlyozására a kongresszusi képviselőház két republikánus tagja nyilvánosan felszólitotta a múzeumot, vonja vissza a kinevezést. Az ilyen felszólítás aztán lavinát szokott elindítani, és Roth se magát, se támogatóit nem akarta élve eltemettetni. Így aztán önként lemondott megbízatásáról, és visszatért a katedrához. A Holocaust Museum vezetősége őszinte sajnálkozását fejezte ki az eset miatt és közölte, hogy egy nagyon kis számú kritikus ellenében továbbra is támogatja John Roth személyét. Sokra megy vele.
A történet kapcsán ide kívánkozik a klasszika-filológus Mary Lefkowitz figyelmeztetése, miszerint "A múlt megítélésénél a mitológiához való folyamodás rövidtávú elégtételt produkál, hosszú távon azonban éppen azt az ügyet károsítja meg, amelyet elő akart mozdítani. Ennek az évszázadnak az eseményei arra mutatnak, veszélyes megengedni, hogy a propaganda kisajátítsa a történelmi igazságot."
Addenda:
Európában hasonlóképpen úrrá lett a holokauszt dogmatizálásának veszélye. A New York Times beszámolója szerint emigrációba kényszerült a híres Pierre abbé, akit a franciák évtizedek óta az ország legnépszerűbb emberének szavaztak meg. A 83 éves abbé, aki a II. Világháború idején mit sem törődve a kockázattal mentette a zsidókat, és menhely-láncolatot hozott létre az otthontalanok számára, sorozatos támadásoknak és fenyegetéseknek lett kitéve, amiért nem volt hajlandó elhatárolódni régi barátja, Roger Garudy "Az izraeli politikát megalapozó mítoszok" című könyvétől.
A neves történész, vallástörténész, filozófus és esztéta Garudynak élete során közel 60 könyve jelent meg, amelyek számos nyelvre lefordítva a világ számtalan könyvtárában megtalálhatók. Ezek közül csak azt az egyetlent érte kritika és személyének szóló támadás, amelyben (más történészekhez hasonlóan) kétségbe vonta a holokauszt adatok pontosságát. Az idős Pierre abbé úgy nyilatkozott a Palerin Magazinnak, azért kényszerült Paduaba költözni, mert nem tudta tovább elviselni a rázúduló zaklatásokat: "Rengeteget szenvedtem. A támadások, amiknek kitettek, nem akart vége szakadni." Meghurcoltatása annak ellenére történt, hogy 20 évig a francia rasszizmus ellenes csoport, a Rasszizmus és Anti-szemitizmus Elleni Nemzetközi Liga vezetőségi tagja volt -- ahonnan Garudy "igazság iránt elkötelezett", "lelkiismeretes", "ragyogó tudományos felkészültségű", "pontos", "tárgyilagos" munkájával való azonosulása miatt vezetőségi határozatra eltávolították. (A jelzők Pierre abbé Garudihoz intézett nyilvános leveléből idézettek.)
* * * * *
12.
A Washington Postban Lena H. Sun a II. világháború alatt Latin-Amerikából elhurcolt és Texas államba deportált japán hadifoglyok tízezreinek kálváriájáról és későbbi keserű sorsáról számol be. Fél évszázaddal az események után Alicia Nishimoto pert indított az amerikai kormány ellen és elégtételt követelt a deportálások hajdani áldozatai számára. Két évig tartó jogi csatározások után úgy tűnik, hamarosan egyezség születik a felek között.
Egy 1988-as végzés, nagyon korlátozott összegben ugyan, de kártalanította az amerikai-japán internáltak tízezreit, de a Roosevelt elnök utasitására más országokból, főleg Latin-Amerikából az Államokba hurcolt japán foglyokra a reparáció nem vonatkozott. "Elhurcoltak minket, minden vagyonunkat elkobozták, és tönkretették az egész életünket." -- panaszolta az interjúban Nashimoto. Sohasem hallott erről a magyar olvasó? Megnyugodhat - - az amerikai sem.
Mint ahogy arról sem tudnak az amerikaiak, hogy míg 500 ezer olasz-amerikai katona harcolt a II. világháború alatt Európában, Washington döntésére több, mint 600 ezer családtagjuk szigorú állami felügyelet alá került. Olasz-amerikaiak tömegeit telepítették ki és zsúfolták internáló táborokba, amit tilos volt elhagyniuk, speciális igazolványt kellett magukkal hordaniuk, bizonyos foglalkozásoktól el lettek tiltva, csak engedéllyel utazhattak és nem lehetett saját rádiójuk.
Az itáliai-amerikai közösség kívánsága ellenére az FBI 60 évvel az események után sem hajlandó a vonatkozó dokumentumok titkosításának feloldására. Nyilván azért, mert akkor a zsidósághoz hasonlóan ők is joggal követelhetnének erkölcsi elégtételt és anyagi kártérítést.
* * * * *
13.
(Utólag zárójelben: "The distinct legal advantages that money can buy become even more salient when we enter the realm of corporate and other white-color crime. (. . .) Regardless of actual innocence or guilt, one's chances of beating the rap increase as one's income increases. . . . The simple fact is that the criminal system reserves its harshest penalties for its lower-class clients and puts on kid gloves when confronted with a better class of crook." Jeggrey Reiman: The rich get richer, and the poor get prison)
* * * * *
14.
Új Magyarország, 1997. november
GAZDAG
AMERIKAIAK TABLÓJA
A Forbes Magazin minden ősszel közreadja az USA 400 kiskirályának nevét, vázlatos biográfiáját és vagyonszerzésének körülményeit. Az elit klub tagja lehet minden amerikai állampolgár, aki legalább 475 millió dollár tulajdonosa, akár öröklés, akár saját tehetsége és munkája, akár illegális pénzügyi manipulációk, vagy egyéb törvénytelenségek révén. 1982-ben a leggazdagabbak listája 13 billiárdost jegyzett, az idén viszont már 170-en érdemelték ki nehezen titkolható irigységünket. . . Törvénytelenségeket és visszaéléseket elkövetők minden társadalmi rétegben és csoportosulásban vannak, így a 400-ak klubjában is, de míg az átlag halandók felelnek bűneikért, addig a gazdagok felelősségrevonása többnyire a vádemelésig sem jut el. Például szolgál erre George Soros személye (akinek kivizsgálását komolyan fontolóra vették Washingtonban, de "bizonyítékok hiányában" lemondtak róla), vagy az ázsiai üzletpartnerek, John Tu és David Sun esete.
A kétes múlt üzelmeit nem feszegetve így ír a Forbes Sorosról: "Brilliáns spekulátor, intellektuális beképzeltséggel. Az Atlantic Monthlyban írt zavaros, összefüggéstelen cikkében kritizálta a szabad kapitalizmust, majd korlátlan összegeket költött rá, hogy visszajuttassa hatalomba a kelet-európai ex-kommunistákat. (. . .) Őszinte az ambícióit illetően: 'Talán betegesnek hangzik, mikor valamiféle istennek képzeli az ember magát, mindenek teremtőjének, de azóta megbékéltem a gondolattal, mióta elkezdtem kiélni.' (isteni hatalmát? képességeit? K. H.) Magyar születésű, jelenleg USA állampolgár. Kisfiúként a náciktól rejtőzködött a padláson."
Valószínűleg a Helmsley házaspár is valamiféle istennek képzelte magát, mikor nem vonatkoztatta magára az USA adótörvényeit. Leona Rosenthal Helmsley közismert mondása volt: "Mi nem fizetünk adót, csak a kisemberek". Helmsley asszony végül adócsalásért 18 hónapot töltött egy gazdagok számára minden kényelemmel berendezett elit börtönben . Ezen túlmenően 8 millió dollár büntetés fizetésére kötelezték -- ami számára piti összegecske. Öregedő férje lefizetett orvosai segítségével ügyesen kibújt a felelősségre vonás alól: "halálos betegsége" ellenére még 10 évig élt luxusban és háborítatlan kényelemben.
Michael Milken, kaliforniai pénzbefektető évekkel ezelelőtt szintén halálos betegségre, végbélrákra való hivatkozással és orvosi bizonyítvány segítségével rövidítette meg börtönbüntetését, amit 6 rendbeli csalásért és más apróságokért kapott. (Természetesen Milken a cikk internetre tételének idején, 2002-ben is vígan él.) Az egyéb vádakat, szám szerint 91-et, bizonyítékok hiányában ejtették. (Kire szégyen ez? A prosecutióra? Az esküdtekre? Az egész igazságszolgáltatási rendszerre?) Így Milken állítólagos végzetes betegsége ellenére továbbra is aktív dollárgyárosa a 400-ak klubjának.
Az igazságügyi minisztérium egy éve folytat hivatalos kivizsgálást a híres Bill Gates még híresebb Microsoft nevű vállalata ellen monopol helyzetével való visszaélés, vagyis a szabad kapitalizmus versenyszellemének akadályozása miatt. Bár a vállalatot napi egy millió dolláros bírság és egyéb retorziók -- többek között a vállalat esetleges feloszlatása -- fenyegetik, a részvényei mégsem zuhannak a feneketlen mélységbe, mivel mindenki meg van győződve róla, hogy Gates ügyvédei játszva kivédik a kormány felszínes ütéseit, és minden megy majd tovább a maga útján.
A klub legfeketébb báránya az extravaganciájáról hirhedt homoszexuális marinbiológus, John Du Pont. Tavaly nem tisztázott okokból Du Pont felesége szeme láttára agyonlőtte a vendégszeretetét élvező David Schultz olimpiai érmes szabadfogású birkózót. Bár az esküdtszék a gyilkosság miatt bűnösnek ítélte, Du Pont hatalmas vagyona és családi összeköttetései révén börtön helyett luxus kényelemmel berendezett pszichiátriai intézetek lakójaként fogja leélni hátralevő éveit.
* * * * *
15.
Napi Magyaroszág, 1998. március
Amerikai lapszemle
A kommunista és post-kommunista országokban a párthűség az ára a kormányszintű és vezető miniszteriális állásoknak, nagyköveti kinevezéseknek. Mindezek az USA-ban dollárért vásárolhatók. A US News & World Report szerint “Clinton 1995-96-os évi magas rangú testületi- és hivatalnoki kinevezéseinek egyharmada pénzügyi donor. Ez a 188 kinevezett összesen 5 millió dollárral járult hozzá a demokrata választási kampányhoz. Az adminisztráció 4 főnyi kereskedelmi testületének 99 tagja közül 49-en szintén 5 millió dollárt adtak a demokrata párt részére.
Ezt egyesek a pozíciók “kiárulásának” illetve a mindenkori kormány “lefizetésének”, vagyis legalizált kontrollnak, ha nem zsarolásnak tekintik. Mások szerint erről szó sincs, hiszen a donor nem tesz számottevő anyagi előnyre szert, mivel a bizottságok és testületek többnyire minimális összeget fizetnek, egyes pozíciók pedig csak tiszteletbeliek. A kinevezések többsége azonban, még a díszpoziciók is, távlatilag sokszorosan meghozzák a befektetett összeget, nemcsak mert ideiglenes döntésjogot és befolyást jelentenek, ami később busásan megtérül, hanem mert vezetői szinten hosszú távú kapcsolatok kiépítésére, és országos, mi több globális áttekintésre nyújtanak lehetőséget.
* * * * *
16.
Amerika a biblia-mánia fojtogató szorításában küszködik. Évről évre új fordításban, új értelmezésben, ki tudja hányadszor módosított kiadásban jelenik meg a szentnek tartott, de ezek szerint minden híresztelés ellenére korántsem tévedhetetlen könyv, aminek egy-egy példánya minden amerikai szálloda fehérneműs fiókjában megtalálható. Emellett más égi útmutatók, a mennyországba vivő biztos menetjegyet ígérő könyvek százai sorakoznak a könyvesboltok és nyilvános könyvtárak polcain.
Elnökök, politikusok, táncdalénekesek, mindenféle hírességek idézik vagy hivatkoznak rá. Sportolók, akik valamikor a saját képességeikben bízva csak magára a győzelemre koncentráltak, egyre gyakrabban harsognak bibliai szlogeneket versenyek és meccs előtt, utólag pedig hálát adnak az égi pártfogásért. A bokszoló Evander Holyfield a nyilvánosság előtt Jézus Krisztusnak tulajdonította nehézsúlyú világbajnoki győzelmét. Vajon a bőrt repesztő jobb egyenesek vagy inkább a csontot zúzó bal horgok miatt?
Ann Monroe a Mother Jones magazinban ezzel kapcsolatban azt írja, a statisztikák szerint az amerikaiak 42%-a úgy vélekedik, hogy a Biblia minden kétséget kizáróan Isten szava. Ez egy 1987-es felméréshez képest még további 5%-os emelkedést jelent. Több felmérés eredménye szerint a lakosság 80%-a nem csak a bibliai csodákban hisz, de kivetítve a mindennapi életben várható isteni csodákban is. Akik túlélik az ezreket és ezreket pusztító szökőárt vagy a rakétatámadást, az őrangyaluknak tulajdonítják.
Spinoza, aki a maga idejében felhívta a figyelmet a bibliai ellentmondásokra, hibákra, lehetetlenségekre, úgy foglalta össze, hogy bármi, ami a természettel ellentétes, az az értelemmel is ellentétes, és bármi, ami az értelemmel ellentétes, az abszurd és ezért ipso facto el kell utasítani. Nyilván hasonló meggondolásból John Calvin, az USA-ban uralkodó protestantizmus atyja azon a véleményen volt, hogy a teremtés és az első emberpár bukásának története és vele az eredeti bűn átöröklése tudatlan, műveletlen emberek számára íródott, tehát nem értelmezhető literálisan. Nézete azonban valahogy, valamikor elsikkadt.
A kritikus bibliakutatás kiemelkedő amerikai alakja, Thomas Paine a XVIII. század legmarkánsabb szabadgondolkodójaként az Értelem kora (Age of Reason) című munkájában kíméletlenül ostorozta az egyházakat, amelyek gonosz és haszonleső intézményekként, szentnek kikiáltott könyvekre hivatkozva rettegésben tartják és rabszolgává teszik az emberiséget, és monopolizálják a hatalmat és a profitot. Paine célja volt, hogy bebizonyítsa, a Biblia nem Isten tévedhetetlen megnyilatkozása. A mai modern bibliakutatók véleménye szerint ezt sikeresen meg is valósította. Amerika azonban nem vett tudomást róla. Nem akart, mint ahogy ma sem akar átlépni az Értelem korába.
“Az amerikaiak, és nem is csak a konzervatívak, természetüknél fogva fundamentalisták.” -- olvashatjuk egy közeljövőben megjelenő könyvismertetésben, amelynek címe: Jézus kisajátítása: Hogyan árulják el a fundamentalisták a kereszténységet:
"Annak idején az egész ország olyanokkal népesült be, akiknek pragmatikusnak kellett lenni. Mikor a Bibliát olvassuk, és a benne levő állításnak alanya és állítmánya van, hinni akarjuk, hogy értelme is van, sőt hogy igaz, és aztán a megszerzett igazságot valamilyen formában alkalmazni akarjuk. Ez aztán a Bibliát ugyancsak kényes irománnyá teszi. A Biblia történetei ugyanis -- a hat nap alatt teremtés, a zsidók számára szétváló tenger és Jézus csodatételei -- tudományos szemszögből nézve teljes lehetetlenségek. Ráadásul az Istennek tulajdonított tettek közül számos -- mint például Izsák feláldozásának követelése, vagy néhány korai keresztény halálra sújtása a vagyonához való ragaszkodása miatt -- egyenesen kegyetlen."
A Biblia szószerinti értelmezése körüli ellentmondásosság egyházi és literátus körökben talán mindig is létezett, ha nem is kapott nyilvánosságot. Erről érdekes adalék található a 60-as évek polgárjogi küzdelmeiben aktívan szerepet vállaló Virginia Foster Durr önéletrajzában, akinek nagyszülei még rabszolgatartók voltak a déli Alabama államban. Nagyrészt a 70-es években rögzített, de csak 1985-ben megjelent biográfia roppant érdekes képet fest a század eleji u. n. bibliai-övezetről, többek között a társadalmi helyzetről, a vallások hierarchikus besorolásáról és az ott élő fundamentalisták vallási túlkapásairól, amelynek a saját apja is áldozatul esett. A gazdag családból való Sterling Foster teológiát végzett Princetonban, majd továbbképzése során éveket töltött Edinburghban, Heidelbergben és végül Berlinben. Németországban ismerkedett meg azzal a kiszélesedő körben hódító új teológiai irányzattal, amely a Bibliát kritikusan elemezve mitológiának nyilvánította -- és ennek elkötelezett híve lett.
Visszatérve az Államokba Dr. Foster a pulpitusról ennek az elvi elkötelezettségnek megfelelően prédikált, aminek következtében felesége rokonai bejelentést tettek ellene. Ezt követően az egyházi vezetők hivatalos ülést tartva egységesen eretneknek nyilvánították. Ez alól csak egyféleképpen menthette fel magát: eskü alatt kellett vallania, hogy elhiszi Jónás lenyeletésének, és három napig a cápa bendőjében való túlélésének Isten által közvetített sztoriját. Foster azonban erre nem tudta rászánni magát. Egy heti gyötrődés és álmatlan éjszakák után vállalta az eretnekséggel való megbélyegzést, és a vele járó kiközösítést. Feljebbvalói visszavonták az egyházi kinevezését, és soha többé nem kapott pulpitust. Súlyos idegösszeroppanás következtében családjától távol hosszú ideig orvosi kezelésre szorult, de képtelen volt tudása és meggyőződése ellenére megalkudni. Korának egyik legtehetségesebb, legképzettebb agya hátralevő éveiben társadalmilag lefokozottan mint biztosítási ügynök kényszerült eltartani a családját.
* * * * *
17.
"Mai társadalmunkban stigma kapcsolódik az elhízottság állapotához." -- állítja Thomas Cash, a Virginia állambeli Old Dominion egyetem pszichológiai tanszékének professzora. "A fiatalok vékonyságra törekszenek, de még ez sem elég. A legújabb követelmény a vékony és izmos test. Akik ezzel a minden realistást nélkülöző mércével mérik magukat, szinte eleve kudarcra vannak ítélve."
A kaliforniai pszichológus, Debbie Then szerint "Egy teljesen természetellenes női szépségideál kialakulása felé haladunk: vékony alkat, hatalmas mellekkel és 12 évesek fogpiszkálószerű lábaival. Az igazi, reális asszonyi alkat többé nem megfelelő és egyre kevésbé vonzó."
Mary Pipher, aki nemrégen jelentette meg tizenévesek lelki és fizikai egészségével foglalkozó könyvét, kutatásaira alapozottan arra a következtetésre jutott, hogy valójában az egész női nem elégedetlen az alakjával: "Valamikor az asszonyok, aztán a teenagerek szégyellték a testüket -- ma már a 10-11 éves kislányok is. Az uralkodó szépségideál a legtöbb nő számára csak koplalással (és operált műmellekkel, K. H.) valósítható meg."
(Amy Brooks nyomán, People Magazin)
* * * * *
18.
“Legalább 25 ország van a fejlesztés stádiumában vagy már birtokol is tömegpusztító fegyvereket. Közülük néhányan azon a szinten vannak, hogy az USA-t is veszélyeztetik,” -- állítja William Cohen, védelmi miniszter. “A frontvonalak már nem a tengeren túl vannak. Bármelyik amerikai város célpont lehet, hiszen egyes tömegpusztító fegyverek már most elérhetők különböző bűnügyi csoportosulások és kultikus vallások számára.”
Cohen szerint a mai kémiai és biológiai fegyverek a “szegény ember atombombái, és bár olcsóbbak és könnyebben előállíthatók, ugyanúgy halálosan komolyak.” Nem mind a 25 tömegfegyverekkel rendelkező államot nevezte meg egy a Pentagon által 1997-ben kibocsátott jegyzőkönyv. Izrael, Dél-Korea és Taiwan például biztonsági okokból nem szerepelt a nyilvános listán. Nem tudni, valójában kit szándékoznak ezzel átverni? Kit lehet ma, az Internet világában ezzel átverni?
(Tom Squitieri
nyomán, USA Today
VISSZA a Lapszemlék és kommentárok rovat évenkénti jegyzékéhez
VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára