EMPIRIA Magazin XIII. évfolyam – Kuliffay Hanna írásai

 

Kommentárok, elemzések, lapszemlék

2014. – II. félév

© Kuliffay Hanna.  Minden jog fenntartva.

7. írás

December 14.

 

A Nemzetközi Liga az Emberi Jogokért nevű német polgárjogi szervezet a mai napon Carl von Ossietzky-érdeméremmel tüntette ki Edward Snowden informatikust, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) szigorúan titkos megfigyelési programjának leleplezőjét.

(Edward Snowden a WIRED magazin címlapján. Platon)

Ebben a megtiszteltetésben osztozott vele két másik amerikai, a hatósági zaklatások miatt német, illetve brazil emigrációba kényszerült Laura Poitras, dokumentumfilm készítő és Glenn Greenwald újságíró. Az ő feldolgozásuk és terjesztésük révén kapott médianyilvánosságot  a 9-11-es terrorakció indokával globális méretűvé vált illegális eljárások bizonyító dokumentációja. Snowdent, aki pop-ikonként rajongott a digitális kor német fiatalsága körében, a volt Szövetségi Köztársaság (NSZK) jogi végzettségű belügyminisztere, Gerhart Baum méltatta a közjó érdekében tett bátor és önzetlen áldozatvállalásáért. Nyilván az ő rangos személye is közrejátszott benne, hogy a Snowden degradálásán ügyködő nyugati média szinte teljesen elhallgatta a berlini Nemzetközi Liga idei díjazását. 

 

A több mint egy éve orosz emigrációban élő Snowdennek csak két héttel korábban egy másik jelentős elismerésben volt része, mikor elnyerte a Helyes Életvitel nevezetű (Right Livelihood) alternatív Nobel-díjat. Ezt a többi kitüntetettek ünnepélyes keretek között vehették át a svéd parlamentben -- köztük a vele együttműködő Alan Rusbridger, a brit Guardian céltudatos és karakán főszerkesztője. Snowden Moszkvából video-kapcsolaton keresztül hangoztatta az egybegyűlteknek, hogy a magánélet sértetlenségének jogáért és a többi emberi jogokért vívott harc sok közreműködő folyamatos küzdelme, az elért eredmények ellenére azonban "ez csak a kezdet". A folytatás érdekében aktív közreműködésre szólította fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A zseniális computer-programozó utalt a digitális forradalom jelenlegi nehéz és kockázatos időszakára, visszanézve azonban úgy vélte, "mind az ár, amit fizettünk, mind az áldozat, amit hoztunk megérte, és én hiszek benne, hogy újból megtennénk. Én legalább is megtenném".

Mindehhez hozzá tartozik, és a sorrend ellenére nem kevésbé fontos, hogy több alkalommal bebizonyosodott, Snowdennek komoly követőtábora van az Egyesült Államokban is. Mégis kitűnik a bizonyságként felhozható példák impresszív sorából, hogy az intellektuális körökben igen népszerű Wired magazin szeptemberi száma nemcsak megrázó és egyben szenzációs képes interjút közölt a pusztán tekintetével is végzetes idealizmusát megvalló Snowdennel, hanem a csillagos zászlót magához ölelő patriótát "a világon legkeresettebb vészjelzőt" címlapjára is tette.

A  többszöri beszélgetés során interjúalanyával érezhetően azonos rezgéstartományban mozgó neves szerzőnek(*1), James Bamfordnak köszönhető többek között, hogy megörökítette az utókor számára a végzettel fiatalon számvetésre kényszerült Snowden ars poetikus vallomását: "Nem csak hogy hiszek valamiben, de annyira hiszek benne, hogy kész vagyok felgyújtani a saját életemet, és földig égetni."

*1 Bamford professzor számos tényfeltáró tanulmányt és három könyvet is írt az NSA viselt dolgairól

Addenda

A Snowdennél 37 évvel idősebb Bamford cikke, The most wanted man in the world címmel elérhető a világhálón is - WIRED.com. Az érdeklődők figyelmébe ajánlanám a Wired fiatal főszerkesztője, Scott Dadich rendkívül hatásos bevezetőjét, amelyben beszámolt a híres-neves Platonnal való fotózás személyes élményéről, amelyre más helyszínen, a moszkvai interjúktól függetlenül került sor.

The motivations of Manning and Snowden fall under the Ideology/Identification subset of the FBI's insider-threat category: "a desire to help an 'underdog' or a particular cause." That cause is open government, and to its champions, Manning and Snowden are heroes whose leaks are a public service. What matters next may have less to do with the punishment that is meted out than with how many people with security clearances decide to follow in their footsteps. (Michael Scherer: Blown Whistle - What the Manning verdict means. TIME. August 12, 2013)

Civil liberties have been a casualty of the risk-free ethos that justifies permanent, purposeless warfare. The National Security Agency collects and maintains data on every American without a judicial warrant or probable cause contrary to the 14th Amendment right to be let alone. They dragnet spying is done to diminish the already miniscule risk of an international terrorist attack in the United States. It persists even though it has failed to foil even one terrorist plot in the United States during its eight-year life. (…) The president operates secret government shielded from congressional oversight or accountability resting on the risk-free philosophy that feeds purposeless, perpetual, global warfare. (Bruce Fein: It’s ending purposeless, perpetual, global warfare, stupid. The Washington Times. December 26, 2014)

While in Geneva, Snowden says, he met many spies who were deeply opposed to the war in Iraq and US policies in the Middle East. “The CIA case officers were all going, what the hell are we doing?” Because of his job maintaining computer systems and network operations, he had more access than ever to information about the conduct of the war. What he learned troubled him deeply. “This was the Bush period, when the war on terror had gotten really dark,” he says. “We were torturing people; we had warrantless wiretapping.” (James Bamford: The most wanted man in the world. Wired. 2014)

Snowden  scored above 145 on two separate IQ tests. Rather than spending hours watching television or playing sports as a kid, Snowden fell in love with books, especially Greek mythology. “I remember just going into those books, and I would disappear with them for hours,” he says. Snowden says reading about myths played an important role growing up, providing him with a framework for confronting challenges, including moral dilemmas. “I think that’s when I started thinking about how we identify problems, and that the measure of an individual is how they address and confront those problems,” he says. (James Bamford: The most wanted man in the world. Wired. 2014)

“Those who disclose human-rights violations should be protected; we need them. I see some of it here in the case of Snowden, because his revelations go to the core of what we are saying about the need for transparency, the need for consultation.  We owe a great deal to him (Edward Snowden) for revealing this kind of information." (Navi Pillay, the United Nation's High Commissioner for Human Rights. She has defended the disclosures of Edward Snowden about NSA surveillance, arguing in favor of sparing him judicial retribution. [Pillay is a South African, and before joining that country's High Court she served as a defense attorney on behalf of anti-apartheid activists, people who were often the subject of government watching; in 2005, a Freedom of Information Act request in Britain revealed, for example, that the Special Branch of that country's police had engaged in extensive surveillance of those engaged in efforts to end racial oppression in South Africa.] Nancy Scola. Washington Post. July 16, 2014)

"In Permanent Record, he tells his story for the very first time, bringing the reader along as he helps to create this system of mass surveillance, and then experiences the crisis of conscience that led him to try to bring it down.  Edward Snowden decided at the age of 29 to give up his entire future for the good of his country. He displayed enormous courage in doing so, and like him or not, his is an incredible American story. There is no doubt that the world is a better and more private place for his actions. Macmillan is enormously proud to publish Permanent Record ." (Macmillan Publishers chief executive John Sargent. The memoir is set to be published globally on September 17, 2019) 

Snowdenről máshol: Lapszemlék-kommentárok rovat 2013. I. félév, 9. és 8. írás; A magánélet alapvető emberi jog;

 

6. írás

December 12.

 

Az évvégi összesítések szerint 118 újságírót gyilkoltak meg 2014-ben. Egy Orwell-parafrázis talán a legtalálóbb erre a nekivadult világra: az univerzális álnokság idején az igazság feltárása végzetes lehet.

A Nemzetközi Újságíró Szövetség (FIJ) decemberi közlése szerint a 118 újságíró többnyire hivatása gyakorlása közben lett az erőszakos halál áldozata.  Ez a szám túlhaladta még a tavalyi, szintén megdöbbentően magas veszteségadatot is, amely 105 volt. A sok éves konfliktushelyzet kiéleződése következtében idén Pakisztánban likvidálták a legtöbb háborús tudósítót, 14-et, utána Szíriában 12 főt, Irakban és Ukrajnában pedig nyolcat-nyolcat.

 

A Washington által kreált konfliktushelyzetekben évek óta fennáll ez a végzetes és tragikus probléma, amit a brit Guardian azzal a címmel tárgyalt már 2003 júniusában: "Az Egyesült Államok katonái jelentik a fő veszélyt az újságírókra nézve". John Simpson, a BBC világhelyzetet ismertető szegmentjének főszerkesztője vizsgálatot követelt a "végzetes cenzúrázási módszer" ügyében, amelynek során Irakban többnyire az angol és amerikai csapatok, vagy a State Department bérelte biztonságiak védelmének igénybevétele nélkül, tehát függetlenül, szabadúszóként  dolgozó riporterek, operatőrök és tolmácsaik estek fegyverek áldozatául.

 

A szomorú igazság az, hogy legyen az Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Szíriában, Jemenben, Egyiptomban vagy éppen Szudánban, a megölt vagy eltűnt helyi tudósítókról, kibombázott szerkesztőségek áldozatairól töbnyire nem is szerez tudomást a külvilág. Ugyanígy persze gyakran azok a zsurnaliszták sem kerülnek az évi veszteséglistára, akik az amerikai status quo útjába kerülve fiatalon halnak gyanús és rejtélyes halált, úgymint Michael Hastings 2013-ban, Serena Chehim és Domonic Di-Natale pedig az idei, 2014. évben.

 

Végzetük indokáról árulkodik a pop-kultúra egyik -- ritka -- gyöngyszeme: "Mikor kitéped egy ember nyelvét, nem bizonyítod vele, hogy hazug. Csupán elárulod a világnak attól való félelmedet, amit mondhatna."

 

5. írás

December 4.

Az amerikai politizálást rendszeresen figyelemmel kísérők közül aligha ért valakit is sokkhatásként a Reuters tegnapi híradása, miszerint John McCain amerikai szenátor Orbán Viktort Putyin ágyát megosztó "neofasiszta diktátornak" nevezte -- elvégre, bolond lyukból bolond szél fúj. Rumsfeld ezt úgy mondaná(*), a pasas nem tudja, mit beszél. Nem is. Csak vagdalkozik. Mint mindig. Folyamatosan bugyog belőle a klisék, otrombaságok, gyilkos jópofaságok sorozata.  Azzal büszkélkedik, hogy ő egy "maverick", afféle vagány nonkonformista, aki a maga útját járva odamondogat bárkinek. "Nála minden, ami politika, az személyes." Személyeskedése során élvezi a 'mások' degradálását. Nem véletlen, hogy hatalmas ismeretségi köre ellenére saját bevallása szerint csak két barátja van -- abból is az egyik a köpönyegforgató, háború és megszállás párti Joe Lieberman... McCain hajszolja a konfrontációs lehetőségeket, a bomlasztás, rombolás, megfélemlítés, régiós destabilizálás ágyékából gerjedő izgalmát. Neki csak puszta pontszerzés a Hősök terét Majdan térré változtatni. Ma csonttörés, szemkilövés egyik helyen, holnap fegyveres puccs, vércsapolás, menekültáradat a másikon. Abszolút nem zavarja, ha melléfog. Nála a kétharmados többség választottja is diktátor, ha nem mindenben gazsulál az Unilaterálisnak. Lezseren rágalmaz, használ degradáló jelzőket. Közvetlen környezetétől is ezt várja el.  "A mocskolódásnak nem kell igaznak lenni ahhoz, hogy hatásos legyen" -- Rick Davis, McCain kudarcba fulladt elnöki kampányának országos menedzsere szerint. Nincs kínban, ha lelepleződik. Lepereg róla a melléfogásai, tudatlansága miatti kritika és gúnyolódás. Annak idején a katonai akadémia 900 diákja közül a 894. helyen végzett -- ez a kudarc lökte a politikai pályára, na meg hiú szereplési vágya. Kettő közül a másik barátja, a brutális fogolykinzások "érthetőségének" és további szükségességének hírdetője, Lindsey Graham szenátor szerint McCain állandóan attól retteg, hogy egyszer nem lesz releváns. Hűha! Annál nyilván még az is jobb, ha gyakran lemarházzák. Vagy szociopatának mondják. Mikor éppen divat fasisztázni, akkor McCain fasisztázik. Ha menőbb neofasiztázni, akkor neofasiztázik, anélkül, hogy tisztában lenne magukkal a meghatározásokkal. Nyolcvan felé járva tagja annak a korosztálynak, amelyből sok begyepesedett agyú nem tud túljutni beidegződésein, a gyűlölködő oroszellenességen, a Kelet lenézésén, a háborús profit hajhászásán. Azt állítja szavazóinak, hogy "Isten munkáját végzi a Sátán városában". Ezzel nyilván Washingtonban folytatott háborús aknamunkájára utal John McCain, a neokonzervatívok hasznos idiótája.

* W. Bush hadügyminisztereként Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadóra utalva mondta Rumsfeld: "a lány nem tudja, mit beszél".

 

 

John McCainről az EMPIRIA Magazin korábbi írásaiban:

 

John McCain republikánus szenátor kezdettől fogva élen járt a több száz hazugságon alapuló Irak elleni uszításban: „Teljesen nyilvánvaló bizonyíték volt rá, hogy Szaddám Huszein szerepet játszott a 9-11-es támadásokban. (...) Amint Kabulban minimális életképessége van a(z új)  kormánynak, a következő lépés Irak.” (2001. október 29)

 

A republikánus párt elnökjelöltségére pályázó szenátor, John McCain azzal büszkélkedik, hogy “katonai győzedelmet arattunk (Irakban)”. Alelnöki választottja, Joe Lieberman szenátor szerint is “győztesek vagyunk”, mivel “a modern hadtörténelem legjelentősebb fordulataként haladást értünk el.” David Petraeus generális azonban a győzelmi harsonák fújása helyett újabb türelmi időt kér a kongresszustól. (...) Furcsa, hogy a média nem kéri számon, milyen alapon szónokol „győzelemről” a McCain-Lieberman páros, mikor a generális diadalív és girlandok helyett egyelőre a szerencse forgandóságában reménykedik. (...)A vietnami háborút megjárt (mentalitásában ott rekedt), 71. évét taposó elnökjelölt, McCain előző vasárnap azt mondta egy választói gyűlésen: “Kemény háborúban vagyunk. Nem lesz vége egyik napról a másikra. További háborúk vannak kilátásban.” És ha valaki esetleg ennyiből nem vette volna kellőképpen komolyan a Bush-doktrína követőjének és politikai örökösének “egyenes beszédét” – mellyel büszkélkedni szokott –, annak még hozzátette: “Sajnálom, hogy ezt kell mondanom Önöknek, de további háborúk lesznek. Soha nem fogjuk megadni magunkat, de újabb háborúk lesznek.” McCain még a további vérontás, az újabb háborúk puszta gondolatára is érezhetően gerjedt állapotba kerül. Justin Frank, a pszichiátria professzora ugyan Bush kórképét megrajzolva írta a következőt, de McCainre is ragyogóan illik: „A szociopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulálni és használni kell, úgy, ahogy többségünk egy csavarhúzót vagy egy papír zsebkendőt használ. A szociopata nem érez empátiát mások iránt (bár megjátszhatja), és nem érez szégyent vagy megbánást a visszaélései miatt.” A szenátornak nem voltak álmatlan éjszakái miatta, hogy 2001-ben Szaddám Husszeint minden tényszerű bizonyíték híján a 9-11-es terrortámadásban való részvétellel vádolta, és már akkor dörzsölgette a tenyerét, hogy Afganisztán romhalmazzá lövése után "Irak lesz a következő lépés." (Kuliffay: MÉG SZÁZ ÉVIG IRAKBAN? 2008  január)

Akik emlékeznek rá, hogy a New York Times annak idején támogatta az Afganisztán, majd Irak elleni intervenciót, azoknak nyilván nem lesz meglepetés, hogy a vezető napilap John McCaint támogatja az elnöki pozícióra esélyes republikánusok közül. (Kuliffay. 2008)

 

(Közbüntényes Ahmad) Chalabi, aki többek között az alelnök Dick Cheney, védelmi miniszter Donald Rumsfeld, helyettese Paul Wolfowitz, valamint John McCain és Joe Lieberman szenátorok támogatását élvezi, az utóbbi időben kormányösszekötőként ügyködik, mintegy ugrásra készen, ha kormányválságra kerülne sor. Al-Malikinek viszont éppen mostanában sikerült a régióban váratlan támogatókat találni. Mert mi másnak is tűnne, mint támogatásnak (akármilyen kényszeredett és fogatlan is) a hónap elején Egyiptomban tartott arab külügyminiszteri találkozó összehívása. Ezen a szokásos szócséplés összegezéseként olyan “ambiciózus” terv született (International Compact with Iraq), amely politikai és gazdasági határköveket sorakoztatott fel egy “stabil, egységes, demokratikus Irak” megvalósításához – öt, írd és mondd 5 éves határidővel. [Ez a szégyenletesen széthúzó, pipogya, minden komoly kritikát mellőző arab távol tartás az iraki tragédiától egyedül az elnökségre pályázó McCain számára előnyös abból a szempontból, hogy akár a rezsimváltó Bush-politika hosszú távú elfogadtatásaként is beállítható.] (Kuliffay: AZ IRAKI ELLENÁLLÁS RUGÓI. 2007 május)

 

Az elnökhelyettes, Dick Cheney nemcsak két évvel ezelőtt, de tavaly júniusban is, majd a tél folyamán újra és újra bizonygatta, hogy jó tempóban haladunk a győzelem útján – minden alkalommal bagatellizálva az iraki rezisztenciát. Ebben a szándékosan félrevezető tevékenységében számos vezető republikánus politikus támogatta Cheneyt. Leginkább talán Bush elnöki székének magabiztos várományosa, a republikánus John McCain. A szenátor, aki idén tavasszal Bagdadban harckocsik és köröző helikopterek fedezetében filmeztette magát az alkalomra lezárt és nagyrészt kiürített Shorja piacon – mesterlövészekkel a bódék tetején –, hogy a szavazóknak a felvirágzó főváros nyugalmát és biztonságát bizonyítsa. Szégyenletes színjáték? Mások szerint bizonyára az, de nem az ő birodalmi mániától terhes, valóságtól elrugaszkodott világában. (...) A nyilvánvaló antagonizmustól mit sem zavartatva Cheney és hívei – a biztonsági helyzet általuk hangoztatott javulása és a küszöbönálló győzelemmel való kecsegtetésük ellenére – mindvégig ellenezték a katonai létszám csökkentését, sőt, januárban támogatták Busht, hogy további erősítést küldjön Irakba. Nemcsak az írott média és a kameráknak rendszeresen parádéztatott politikusok, mint McCain és Lieberman, de a katonaság részéről David Petraeus tábornok is azt jelentette 6 hónap elteltével, hogy a 30 ezres létszámnövelés minden vonalon jelentős javulást eredményezett. (Kuliffay: ÚJ-BABILON SORSTALANSÁGA. 2007 augusztus)

 

Az Irán bombázását jópofáskodó heherészéssel beígérő John McCain -- aki semmi kivetnivalót nem talált abban, hogyha az amerikai megszállás “akár 100 évig” is eltartana Irakban és Afganisztánban --, más háborús bűnösökhöz hasonlóan pietizmusát tartja védő pajzsként maga elé: “Én minden nap imádkozom (égi) útmutatásért...” Valószínűleg Marshoz... A Vietnami háború idején az alvó falvakra napalmbombát szóró McCain azzal kérkedett: “Én egyáltalán nem szégyellem a Henry Kissingerrel való barátságomat; (sőt) büszke vagyok rá.” Hátborzongatóan felemelő érzés lehet... Nancy Pelosi, a kongresszus demokrata szóvivőjének vezetése alatt a kongresszus teljesítményének értékelése és népszerűsége soha nem látott mélységbe, 9%-ra zuhant -- ennek ellenére McCain szerint “Nancy Pelosi inspiráció az amerikaiak milliói számára."  Netán tán pizza sütésben? Ha ezeknek az általa nagyra tartott hírességeknek a felemlegetésével szavazatokat remélt nyerni, az körülbelül akkora melléfogás volt, mint (végül Lieberman helyett) az Alaszka helyi politikájába is éppen csak belekóstoló demagóg, 5 gyermekes Sarah Palin elnökhelyettesi jelölése.  (EMPIRIA Magazin, Lapszemlék, kommentárok rovat. 2009. január 1)

 

Juan Cole, az egyik legelismertebb Közel--Kelet-szakértő szerint nem a vietnámi háborúból levonható tanulságok az irányadóak Washington közel-keleti politizálásában, hanem a háború ostobaságai elevenednek fel újra: “McCain és a republikánusok az észak-vietnami kommunistákat félreértve nemzetközi kommunista fenyegetésnek nyilvánították, holott csak vietnami nacionalisták voltak. Most ugyanezek az emberek nemzetközi al-Kaida fenyegetésnek értik félre a szunnita felkelőket, holott ezek csak arab nacionalisták.” (2009)

Orbán Viktor a 2008-as őszi választások idején Amerikában járva teljes fokú elkötelezettséget tanúsított Bush szélsőjobboldali irányvonala és pártja iránt. Mikor Bush elnök nem fogadta, akkor az öreg Bushnál tett látogatást, amelynek során az akkor már érezhetően vesztésre álló McCain--Palin-páros mellett tette le a garast. Ehhez joga (talán pártbeli megbízatása is) volt, de mielőtt Palinról nyilatkozott, elvárható lett volna, hogy elfogultságán túllépve tájékozódjon – az alaszkai újságok, az alternatív média véleményezése és a világháló blogjai időben elérhetők voltak az Interneten. Nemcsak személyére, de pártjára és az Európai Unióra is rossz fényt vetett, mikor Orbán azt nyilatkozta, hogy Sarah Palint semmilyen botrányfelhő nem veszi körül és “nagyon kiváló” jelölt. És a hab a tortán: "Nagyon régen láttam ilyen tehetséges politikust, aki remek vitapartner, nagyon sikeres kormányzó."   A tudományellenes, cionista-fundamentalista Palin dobogóra állítása McCain és Lieberman végszükség diktálta mentőötlete volt, de még a republikánusok nagyobbik része sem lelkesedett érte...  Az eksztatikus -- "ismeretlen nyelveken beszélő" (karattyoló), próféciákban, látomásokban és csodás gyógyulásokban hívő -- fundamentalista szekta, a pünkösdista Assembly of God Church korábbi hitbuzgó tagjaként Palin azt nyilatkozta: "War in Iraq is God's plan", vagyis "Az iraki háború Isten terve." Vajon mi késztette az iránta való furcsa rajongásra  Orbán Viktort? Tragikus még csak belegondolni is. (Kuliffay. 2009 október)

John McCain, Joseph (Joe) Lieberman, Lindsey Graham és Hillary Clinton szenátorok voltak az ál humanitárius Samantha Power legfőbb támogatói abban, hogy a 2008-ban alakuló Obama kormányban az Egyesült Nemzetek Szervezetébe akreditált követ legyen. Power, Susan Rice külügyminiszterrel karöltve kulcsfigura volt Obama meggyőzésében a Líbia elleni, könnyű győzelmet ígérő aszimmetrikus háború elengedhetetlen szükségességét illetően. (Kuliffay: AZ OBAMA LÁNCSZEM. 2014)

Egyre többen látják, kétségbeesetten, hogy a kormánypolitikával szemben nincs ellenerő, de még fékező erő sem. Ha valahol, ezt nagyon jól tudják a Fehér Házban. Ezért mondta Bush minden különösebb aggodalom és mentegetődzés nélkül a napokban, hogy még 10 évig is „könnyen” a Tigris és Eufrátesz völgyében sátorozhatnak a katonái. Utódjelöltje, McCain viszont még rajta is túltett, mikor azt mondta, tőle akár száz évig is ott rostokolhatnak. Megdöbbentő közönyük, felháborító cinizmusuk és felelőtlenségük ellenére azonban a sajtó nem kezdte ki őket, nehogy nyilvános fórumot kapva vitalehetőséggé váljon a lényeg: kidolgozás alatt áll a hosszútávú katonai megszállás terve. (Kuliffay. 2008)   

“Nem adhatjuk meg John McCainnek azt az esélyt, hogy megvalósítsa George Bush harmadik terminusát, hogy négy további év adókedvezményt adjon a korporációs vállalatoknak... négy további év adókedvezményt adjon a vállalati vezetőknek... négy további évet biztosítson az olyan egészségügyi tervnek, amely a gazdagok és az egészségesek gondját viseli... négy további évet juttasson annak az energia politikának, amelyet az olajvállalatok írnak elő, és természetesen (nem engedhetjük meg, hogy) négy további évet adjon egy pusztító háborúnak.”(Lynn Woolsey kaliforniai képviselőnő. 2008)

A népszerű republikánus kormányzó, Tim Pawlenty szerint Palin ugyan galvanizálta a párt szélsőjobboldali szárnyát -- ami szükséges és hasznos volt John McCain számára --, mégsem kellett volna, hogy magának a Republikánus Pártnak önkényesen irányt szabjon.  Ezzel a kijelentésével végül is utólag beismerte, hogy McCain -- aki nem tudott volna a radikális Palin nélkül nyerni, vele viszont csúnyán vesztett -- nem volt az elnöki pozícióra alkalmas jelölt.  (Kuliffay Hanna: Az iraki háború Isten terve. 2008) 

Ami különösen érdekes -- és a jelenlegi tüntetéssorozat ennek ékes bizonyítéka --, hogy a grúz nép igencsak megosztott a jövőt illetően. (…) Washingtonban viszont az összecsapás idején mindkét pártból való nagyságok masíroztak egy dobszóra:  a hatalmi pozícióban levő Dick Cheney, az elnökségért versengő John McCain és az Obama holdudvarába tartozó, hatalomátvételre készülődő Madeleine Albright egyöntetűen Moszkvát vádolták a "grúz agresszióért".  Ez a kisiskolások bőgéssel kísért vádaskodásának analógiájaként valahogy így hangzott: a háború úgy kezdődött, hogy az oroszok visszalőttek.  Az örök hebrencs John McCain ezúttal annyira elvetette a sulykot, hogy a mellét verve hangoztatta, "Mindannyian grúzok vagyunk!" és követelte, hogy az oroszokat azonnal zárják ki a G-8-ból. (EMPIRIA Magazin. 2008)

John McCain, republikánus szenátor és elnöki aspiráns, azzal vádolta a demokrata pártjelöltségért élvonalban versengő Barack Obamát, hogy külpolitikai vonalon a múltban ragadt, mikor arra koncentrál, ki milyen döntést hozott a 2003-as iraki inváziót illetően. Szerinte idejét múlta azt felemlegetni, hogy Hillary Clinton és ő feltétel nélkül támogatták a Bush kormány agresszióját. Mint mondta: "Az (a döntés) már história, az a múlt. Az annak a felemlegetése, hogy mi történt korábban. Amiről (viszont) most beszélnünk kellene, az az, hogy ezután mit fogunk tenni. És amit most tenni szándékozunk, az a jelenlegi stratégia folytatása lesz, mivel sikert jelentett Irakban, a katonai veszteségünk csökkenőben és megvalósítjuk az eszkaláció eredeti célját, vagyis hogy az iraki haderő egyre több felelősséget vállaljon." Nem mintha egy percig is komolyan lehetne venni a 72. születésnapja felé tartó, post-traumatic stress disorderben szenvedő, háborús uszító McCain kijelentéseit -- évekig volt hadifogoly Vietnamban --, de a saját és múltbeli ítéletének ilyen jellegű eltussolási próbálkozása olyan abszurd, mintha mondjuk a gyilkos azzal próbálna az ítélet alól kibújni, a bíróság ne azzal foglalkozzon, hogy feldarabolta és elásta a feleségét, hanem azzal, hogy hogyan fogja tudni az árvákat felnevelni. (EMPIRIA Magazin, Lapszemlék, kommentárok  rovat,  2008. február 28)

Meglehetősen kiábrándító Clintont élő adásban figyelni, sablonos véleményét, bántó stílustalanságát (főként az állandó primitív You know-zását), de még ennél is kiábrándítóbb felsőfokú elismerését hallgatni olyan korlátolt, háborús bűnös politikusok iránt, mint Lindsey Graham és John McCain, valamint lelkes rajongását a ravasz, kétszínű, minden tisztességet nélkülöző Nancy Pelosi iránt. Ime egy elrettentő példa: “Well, first of all, I'm a big admirer of John McCain's. You know, we serve together, the three of us (with Lindsey Graham), on the Armed Services Committee, and I have the greatest respect for him. (...)  Well, I'm both a friend and a colleague and an admirer of Leader Pelosi.” (US Senator Hillary Clinton. Fox News Sunday interview. May 23, 2004)

Helen Thomas azt írta, „úgy tűnik, sem McCainnek, sem Palinnek nincs komoly kétsége Bush elnök katasztrofális politikáját illetően”.  Lenini kifejezéssel élve ők a „hasznos idióták”, akik párthűségből, vagy ösztönös megérzéseik alapján döntenek. McCain hatalmi ambíciói elsősorban ideológiai azonosulásra épülnek – a neokonzervatív Új Világrend tántoríthatatlan híve –, Paliné viszont inkább vallási (érzelmi) alapú, amely impulzusokra épülő karrierjét (akárcsak a „know-nothing” Bush) égi beavatkozás következményének tekinti. (Kuliffay Hanna: Az iraki háború Isten terve. 2008)

Nem titok, hogy John McCain hullámvasútszerű kampánya produkált néhány kínos eseményt, de még az utolsó napokra is tartogatott egyet.  Csak a neki drukkoló közmédia “diszkréciója” óvta meg, mint már annyiszor máskor, hogy a rossz májú ellendrukkerek a szájukra vegyék.  Míg Obama tíz és tízezreket vonz, és még váratlanul nekieredt hideg esőben is hatalmas tömeget tud szavaival fogva tartani, addig McCain legutóbb arra kényszerült, hogy környékbeli iskolásokat buszoztasson a gyűlésére, ha nem akart nagyrészt üres teremben szónokolni. (Kuliffay. Lapszemlék-kommentárok rovat. 2008)

"A year from now, we will have made a fair amount of progress (in Iraq) if we stay the course."  (Senator John McCain. December 2005)

 

Néhány velős olvasói reakció a Hungary Summons U.S. Ambassador Over McCain 'neofascist' Comment című cikkre:

 

... says the man who chose Sarah Palin as his running mate. (Raulistic)

 

And what FACTS does McCain use to come to this conclusion? (Narty Chambers)

 

Hey, you almost got me... thats a trick question. The actual answer is, he doesnt use facts, just like the rest of the GOP. (Ryu Wunnaone)

 

He's not Mavericky, he's psychotic. It really is not a trait to admire. (Donald Byham)

 

McGrumpy is always pissed off at somebody...lol! (Shane Shepherd)

 

Here we go again Senator Methuselah blabbing his neocon rhetoric without thinking it through. Yikes, did we dodge a bullet in 2008. (John Silver)

 

If he had won, we would invade Vietnam again.... (Jose Delgado)

 

The leadership of the GOP should demand McCain's resignation. McCain is nothing more than a old, bitter, hateful, warmongering madman. That's NOT mentally competent to hold office. Thank God that old war hungry idiot lost in 2008. We'd be in a world nuclear war with John McCain. McCain is certainly NO military or foreign affairs expert, he's just a bitter old warmonger! (AzWI)

What a loose cannon... (John Karr)

 

 

Addenda:

 

Obama a következőképpen határozza meg a választóikat megosztó különbséget: „I opposed going to war in Iraq; Senator McCain was one of Washington's biggest supporters for war. I warned that the invasion of a country posing no imminent threat would fan the flames of extremism, and distract us from the fight against al Qaeda and the Taliban; Senator McCain claimed that we would be greeted as liberators, and that democracy would spread across the Middle East. Those were the judgments we made on the most important strategic question since the end of the Cold War.” (Senator Barack Obama)

 

Madarat tolláról... “I believe the right leader for this moment in history is Senator John McCain.” (Vice President Dick Cheney. 2008) 

 

"God has a plan for the world and that we should do what we can to lead as good a lives as we can. (...) I pray every day for guidance...” (Senator John McCain presidential contender. 2008)

 

Yesterday, hard-line conservative Pastor John Hagee, founder of Christians United for Israel, endorsed John McCain. Hagee said that McCain “is a man of principle, [who] does not stand boldly on both sides of any issue.” McCain, who had been courting the endorsement for over a year, said that he was “very honored by Pastor John Hagee’s endorsement.” (Matt Duss: McCain ‘Very Honored’ By Support of Pastor Preaching ‘End-Time Confrontation With Iran’. February 28, 2008)

 

John McCain claims not to have known of his wife's drug addiction, even at a time when she was supporting her habit by stealing drugs from a charity organization. If that's true -- if he actually didn't know about his wife's addiction -- he demonstrates a lack of awareness that is panoramic. How do you fail to notice that your partner is stoned for months at a time? In John McCain's case, there's a simple answer and a more complex one. The simple answer is that he is a fellow-addict, known for his deep affection for the gambling table, as well as ties to the gambling industry. His addiction is the adrenalin-charged game of craps, a passion that is rumored to have cost him money and rifts in his marriage (Cindy being the one with the deep pockets who always had to bail him out.) When two addicts are married, they make an unconscious contract between them: If you agree not to confront me on my addiction, I'll agree not to confront you on yours.  (Kathlyn and Gay Hendricks: Relationship Politics: Body Language Of The McCain Marriage)

 

Recently we had the spectre of seeing two blatantly interfaced pieces of evidence of the colonialist exterminator cultures of the New Rulers of the World. When Senator John McCain inserted a disgusting piece of pork into the latest edition of the NDAA that handed sacred Apache lands over to Australian mining corporation Rio Tinto. Less than ten days later the USA and Australia voted NO at the security council blocking recognition of Palestinian statehood. The racist colonialists never change. (Howard Simon Marks cinema2008@europe.com Manchester UK. Jan 28th 2015)

 

In an interview with Arizona Daily Star editors, Sen. John McCain endorsed teaching "intelligent design" in the nation's schools because "he believes 'all points of view' should be available to students studying the origins of mankind." (McCain Backs "Intelligent Design".  August 24, 2005)

 

“Well, I know that in our society, that is what I call politically correct, no one likes to hear that there is a God who has the power to correct man for his behavior that does not fall within the parameters of the word of God. That’s why secular humanists hate the bible because it gives a definite standard of right and wrong. There’s light and darkness, there’s wheat and pears, there’s sheep and goats. You can’t be all things to all people. You either do live by the word of God or you don’t live by the word of God. And there’s nothing in between. And…and our secular permissive society, that’s just a hateful idea.”(On September 18, 2006, Pastor John Hagee — whose endorsement Sen. John McCain (R-AZ) said this past Sunday he was “glad to have” — told NPR’s Terry Gross that “Hurricane Katrina was, in fact, the judgment of God against the city of New Orleans.”)

 

“McCain’s program for fighting foreign wars would be the most openly militaristic and interventionist platform in the White House since Teddy Roosevelt… [it] is considerably more hawkish than anything George Bush has ever practiced.” (McCain biographer -- and recent supporter -- Matt Welch)

 

4. írás

Szeptember 18.

Vannak fontos szavak, amelyek automatikusan az agyunkba vésődnek, és vannak fontos képek (jelenetek), amelyek akár évekkel később is előbukkannak 'hosszú távú memóriánk' valamelyik rekeszéből. Még a reakció hatásfoka is hasonló intenzitással lehet úrrá az idegeken. Az emberi agy a rázúduló információ-áradatból folyamatos szelektálásra kényszerül, és mégha meg is őrzi, amit fontosabbnak ítél, például, hogy ki és mit mondott, viszont a hol, mikor vagy milyen összefüggésben már könnyen a 'rövid távú memória' tárlójába kerül.  Innen már egyéni adottság kérdése, ki mit tud és milyen pontosan visszaidézni -- ha egyáltalán. Különösen a tragikus, rémisztő, alattomos és más negatív érzelmi hatások vésődnek hosszú időre az emlékezetbe. Így például a vérig sértettségnek az a fajta mélyen megalázó döbbenete, mikor az ember (egy ország?) ráeszmél, hogy reményével, bizalmával visszaélve rútul becsapták.

 

George Bush, ex-elnök és Barack Obama bensőséges búcsúja az új First Lady együttérző bájmosolya kíséretében

 

Egy ilyen sokkhatású epizód hagyott egyszer mély nyomot bennem; visszaidézve olyan, mintha csak tegnap történt volna, holott 6 évvel ezelőtt vágott gyomorszájon. A tv hangját már levettem, hogy olvasni tudjak, a szemem sarkából azonban láttam, amint Obama ünnepélyes elnöki beavatását követő első hivatalos feladataként az AirForce helikopteréhez kísérte a Bush házaspárt, akik dolguk végeztével visszaigyekeztek texasi  otthonukba. Feltűnt, hogy mennyire könnyed nyugalommal, kedélyesen társalogva, teljes összhangban lépdeltek. Az ex-elnök nem vonszolta magát szégyentől letaglózottan, nem is tűnt kényszerű némaságba burkolódzónak, holott korábban, az ünnepségre összegyűlt egy (1) milliós tömeg kifütyülte és kórusban lehurrogta, mikor elfoglalta helyét a hivatalos meghívottak emelvényén. Szinte hihetetlen, döbbenetes jelenet volt. A botrány tonnányi súlya ellenére felemelő. A  Capitolium előterének hatalmas légterét betöltő füttykoncert és fujjolás egy dühtől és gyűlölettől fortyogó népítélet rögtönzött megnyilvánulása volt  -- intenzitása máshol, más alkalommal barikádokat emelt volna.

Busht elnöksége alatt -- mint afféle szociopatát -- nem érdekelte különösebben az ország lezüllesztése és lejáratása miatti népharag, a gyilkos hazugságai miatti megvetés. (Ostoba önelégültségében azzal büszkélkedett, emelt fővel hagyta maga mögött a Fehér Házat.) Amit viszont egészen a távozásáig senki sem sejthetett, hogy ezek Obamát sem érdekelték. Sőt. Az indulásra kész helikopter lépcsőjéhez érve -- és ez volt számomra az a megalázó döbbenet, az a szívverést bénító, agyba véső pillanatkép -- a korszakváltást ígérő új elnök  szívélyes, baráti-elvtársi öleléssel búcsúztatta az alkotmányt megtaposó, iszonyú döntésekért, legalább másfél millió iraki haláláért felelős elődjét.

Ennek a joviális, megnyugtatón hátba veregető ölelésnek hangtalanul is beszédes szimbolizmusa dermesztő cáfolata volt Obama azon ígéretének, hogy ha megalapozottnak bizonyulnak a Bush kormányzat elleni vádak -- "that somebody blatantly broken the law" --, az Igazságügyi Minisztérium sort keríthet a jogsértések kivizsgálására. "Ha valaki durván megszegte a törvényt"? Mint például éppen Bush, koholt vádak, hamis adatok és dokumentumok révén indított háborúskodásával? Önvédelemre képtelen szuverén országok bombázásával? Csupán gyanú alapján kihallgatott foglyok megnyomorításával, halálra kínzásával?

Egyébként Obama felelősségrevonási szándékának őszintesége már korábban is felmerült, ha sikerült is elhessegetni az embernek. Kampányútja során például egy riporternek a Guantanamo fogolytábor felszámolását illető kérdésére azt válaszolta, "nem lesz sok ideje foglalkozni vele", de különben is, "előre kell néznünk visszatekintgetés helyett".  (A "moving ahead" szándéka hangoztatásánál nyíltabban aligha adhatott volna lezserkedőbb felmentést a két Bush vagy éppen Bill Clinton háborús bűneire.) Erre vonatkozóan Roger Pulvers azt írta 2009-ben az Ellenpontban(*1), hogy a múlt visszaéléseinek eltussolási kísérlete a maiakat ugyanolyan mértékben inkriminálja, mivel a (csupán) személyi változás  során  a "vírus a rendszer mélyén továbbra is megmarad".

Az előrenézést (valójában büntetlenséget) propagáló Obama-válasz abszurdítását csak fokozza, hogy korábban, 2007 nyarán -- még csak a demokrata párt jelöltségéért versengve -- azt a közvéleménnyel azonosulni látszó véleményét hangoztatta, miszerint "igazságtalan az az eljárás, ahogy az Egyesült Államok az Abu Ghraib és Guantanamo öböl foglyait kezeli".

*1 Roger Pulvers: Obama please note: Those who fail to 'master the past' are guilty, too. Counterpoint. March 1, 2009

Addenda

“…there's no reason we can't make this century another American century. But it will take a new direction. It will take new leadership in Washington. It will take a real change in the policies and politics of the last eight years. And that's why I'm running for President of the United States of America. (Barack Obama: The Economic Crisis and the Middle Class. Presidential Campaign Speech. Toledo, Ohio. October 13, 2008)

Obama said he believes that the terrorist attacks on Sept. 11, 2001, were the result of evil. But he said that the United States' treatment of prisoners at Abu Ghraib and Guantanamo Bay is unjust. (Nedra Pickler. June 4, 2007)

 

3. írás

August 29.

Mikor a nagypolitikában hirtelen-váratlan  óriási robbanás történik -- államcsíny, társadalmi-gazdasági válsághelyzet, terrorakció -- biztosra vehetjük, hogy gondos kezek már sokkal régebben bekészítették alá a gyújtóbombát. A kérdés ezek kapcsán mindig csak az, hogy kinek a megbízásából és mennyit áldozva rá. Hitte volna valaki is, hogy például Washington az évek során 5 milliárd dollárt költött, hogy Kijevben elérje a robbanási hőfokot? (Plusz a sütemény ára, amit a washingtoni puccsista, Victoria Nuland, helyettes külügyi államtitkár lekezelő huncutkodással osztogatott az ukrán kormányépület előtt őrséget álló katonáknak...)

És ez még messze nem  minden! Ugyanis a CIA-Moszad szervezte és kiképezte különleges alakulatok februári sikereként elkönyvelhető véres káosz óta további dollármilliók(*1) lettek átutalva a puccsal ideiglenesen hatalomra került Turcsinov--Yacenyuk-kormánynak. Ez részben a rendkívüli állapot ellenére előrehozott választás bonyolítására, részben az egyoldalú atlantista kormánypolitikától elhatárolódó dél-keleti szakadárok likvidálására és az őket támogató (orosz származású vagy orosz nyelvű vagy orosz kultúrájú vagy kettős állampolgárságú) lakosság irtására, megfélemlítésére, földönfutóvá tételére.

Ezt az 5 milliárdos 'beruházást' maga Nuland asszonyság tette washingtoni hivatalos fórumon közzé, pogácsa képén fölényeskedő műmosolyával. Látszott rajta, cseppet sem érdekli, hogy ezzel bizonyítékot szolgáltat mindazoknak, akik évek óta Ukrajna belügyeibe való illegális beavatkozással vádolták az amerikai külügyminisztériumot és kiemelten a CIA-t. Mintha nem lenne tisztában vele, hogy a külföldről kijelölt áldemokrata politikusok lefizetése, a média propagandaeszközzé degradálása, valamint bomlasztó jellegű (társadalmi és kulturális) szervezetek és alapítványok működtetése milyen mély  ellenérzést vált ki nemcsak a helyiek, hanem általában a kelet-középeurópai  népek körében. A folyamatos dolláreső ellenében -- mint az a diplomata asszony elcsípett telefonutasításából félreérthetetlenül kiderült -- a Nuland köröknek konkrét  elvárásai vannak a "b*szott Európával" szemben. (Ezeknek egyike, hogy ők legyenek a trónfosztók és egyben a királyválasztók is.)

Bizonytalan, vagy az elvárásokkal ellentétesen alakuló helyzetben a követelés fenyegetéssé, zsarolássá fajulhat, fizikai kényszerrel, (esetleg puccsban végződő) véres erőszakkal nyomatékosítva. (Az olyan népszerű és esélyes, ellenzékiként népérdeket képviselő elnökjelölteket -- mint például a mérnök-fizika szakon végzett, sikeres, jó kiállású, jellegzetes szláv típusú Oleg Tsarov(*1) -- felbérelt támadók fizikailag többször olyan súlyosan bántalmazták, hogy végül visszalépésre kényszerültek.)

Az amerikai újságíró és tényfeltáró riporter, Juan Gonzales, aki a progresszív Democracy Now! társalapítója és 1987 óta a New York Daily News zsurnalisztája, szintén úgy véli, hogy a rendbontások, forradalmak, gazdasági vagy társadalmi violencia és politikai zavargások nemcsak úgy maguktól történnek, hanem tervszerűen kidolgozottak és megrendezettek.

„A felszín alatt, a jó emberek tudta nélkül állandóan összeesküvések, intrikák szövődnek, piszkos trükkök és cselszövések vannak (folyamatban). A nemzetközi konspirátorok szerencséjére mély álomba képesek ringatni az embereket, mialatt terveikben egészen odáig tudnak jutni, ahol már megállíthatatlanok. Az ember öntudatlan állapotában ugyanis védtelen. A(z ezzel visszaélő) fosztogatóknak megvan a módszere, hogy narkotikumaikkal mentálisan zavartnak és bódultnak tartsák az egyszerű embereket. Ritka dolog, hogy egy krízishelyzet elkerülése érdekében még időben észbe tudnak kapni.”

Bár a fejlett nyugati országoknak, még az Egyesült Államoknak is megvannak a belső gondjai, amelyek már a fejlődés ütemét is gátolják, a lehetőségeket is korlátozzák, a középosztály arányát és jólétét is veszélyeztetik, mégis mindig bőven van pénz 'amerikanizálásra',  költséges transznacionális  'reformmozgalmakra' (National Endowment for Democracy (NED), külföldről szervezett 'humanitárius' és 'civil' beavatkozásokra, diverzáns kommandósok, halálbrigádok pénzelésére, országhatárok módosítására/eltörlésére, bujtogató és felforgató tevékenységre, médiapropagandára, 'színes forradalmakra' és 'arab tavaszokra' ('transformational diplomacy')... 

Íme, néhány figyelmet keltő példa a 'szent (birodalmi) cél' érdekében áldozott konkrét dollárösszegekre -- érdemes elgondolkodni rajta:

Bill Clinton 1998. október 21-én törvénybe iktatta azt az 1999-re előirányzott költségtervezeti kiegészítést, amely 8 millió dollárt jegyez az iraki demokratikus ellenzék támogatására. Ennek tényleges célja, hogy "segítse a demokratikus ellenzék egységesítését, hatásosabb együttműködését, és hogy megismertesse/népszerűsítse az iraki nép számára egy plurális, részvételi jellegű (csak közvetítő révén, K. H.) politikai rendszer megvalósulási lehetőségét, amely magába foglalja  Irak többféle etnikumát és vallását."

As U.S. ambassador to Honduras from 1981 to 1985, Negroponte abetted and covered up human rights crimes. He was a zealous anti-Communist crusader in America's covert wars against the leftist Sandinista government in Nicaragua and the FMLN rebels in El Salvador. The high-level planning, money and arms for those wars flowed from Washington, but much of the on-the-ground logistics for the deployment of intelligence, arms and soldiers was run out of Honduras. U.S. military aid to Honduras jumped from $ 3.9 million in 1980 to $ 77.4 million by 1984. So crammed was the tiny country with U.S. bases and weapons that it was dubbed the USS Honduras, as if it were simply an off-shore staging ground. (Terry Allen: In From the Cold War. Bush’s pick for U.N. Ambassador has some spooky stuff on his resume. April 2, 2001) [Like spooks from an abandoned B-Movie graveyard, officials of the Reagan-Bush era are emerging from the dirt and showing up inside the George W. Bush administration. The latest resurrection is John Negroponte, whom Bush recently nominated as ambassador to the United Nations. {Allen}]

Az Egyesült Államok 50 millió dollárra emelte a  bin Laden fejére kitűzött jutalmat, és tervbe vette, hogy 750 millió dollárral elárasztva  megpróbálja megvásárolni Pakisztán határmenti törzseinek hűségét. A Bush/Cheney & Co. egyszerűen nem érti, hogy ugyan bérbe vehetik a Musarraf kormányt Iszlamabadban, a pastunok többsége azonban a pénznél többre értékeli a becsületét, és nem megvásárolható. (Eric Margolis: America’s Next Big Blunder. Toronto Sun)

Az USA kormánya több mint 100 milliót ölt az Iraki Nemzeti Kongresszus nevű emigrációs csoportosulásba 1992 és 2004 májusa között. A jelenlegi Bush-adminisztráció legalább 39 millió dollárt adott Ahmad Chalabi ellenzéki csoportjának. Hogy ez a bizonyos INC  (Iraqi National Congress, K. H.) végül is mit produkált cserébe ezért az összegért, az majd egyszer, ki tudja mikor, részletes elszámolást igényel. (Jane Meyer: The Manipulator. New Yorker. June 7, 2004)

Az Egyesült Államok kormányának hivatalos adatai szerint 41 millió dollárt költött arra az 1999 októberében beinduló, egy (1) éves szervező és bonyolító taktikai eljárásra, amely megbuktatta  (Szlobodan) Milosevicset. Ukránban (a Leonid Kuchma-kormány végnapjaiig, K. H.) állítólag 14 millió dollár volt a beavatkozás összege. (Ian Traynor: US campaign behind the turmoil in Kiev. November 25, 2004)

Condoleezza Rice, George W. Bush külügyminisztere 2006 júniusában a Közel-Kelet tervbe vett drákói újrafelosztásáról ("redrawing the Middle East") mondott beszédet Tel Avivban. Egy történész, Terry Boardman elemzése szerint az "Új Közel-Kelet" megvalósításának stratégiai tervét egy izraeli újságíró, volt titkosszolgálati kormányalkalmazott, Oded Yinon dolgozta ki az 1980-as években. Rice beszédéből következtetni lehetett rá, hogy a Washington–London–Tel Aviv-háromszög (indokolatlanul brutális, gyermekekkel szemben is kíméletlen, sőt végzetes) intervenciós külpolitikája azóta is folyamatosan Yinonnak erre a divide et impera jellegű tervére épül. Ez a mesterséges konfrontációkon élősködő  örök háborúskodás, az állandó véres és pusztító káosz, amelynek végcélja az egy (1) akolba terelés, a WLT-háromszögnek óriási ráfordítást jelent.  Rice külügyminisztersége alatt például Washington évente 6 milliárd dollárt (2008-as adat) utalt ki az eladósodott USA költségvetéséből Izrael sokrétű támogatására. (Kuliffay máshol. EMPIRIA Magazin)

Bin Laden 1980-ban elhagyta kényelmes szaudi otthonát Afganisztánért, azért, hogy részt vegyen az afgán dzsihádban, a Szovjetúnió támadó erői elleni szent háborúban -- egy olyan ügy érdekében, amelyet akkorában, ironikus módon az Egyesült Államok finanszírozott a CIA révén, 3 milliárdot (3,000,000,000 dollárt) ömlesztve az afgán ellenállásba. (ABC News. January 6, 2006)

A világviszonylatban szervezett médiahadjárat harsogása közepette elveszett azoknak a hangja, akik megpróbálták egységes képbe illeszteni az eseményeket, visszaidézve a neves tényfeltáró újságíró Seymour Hersh Iránnal kapcsolatos, 2006 júliusában felröppentett megdöbbentő közleményét.  Eszerint a kongresszus vezetősége -- élén a demokrata Nancy Pelosival -- teljes titoktartás mellett hozzájárult, hogy George W. Bush 400 millió dollárt költsön Irán-ellenes felforgató tevékenység és egyéb (hírszerzői, tanácsadói, szervezői) titkos beavatkozások fokozott tevékenységére. (...)  Steve Weissman Irán a világ figyelmében című cikkében kitért rá, hogy ezen a 400 millión kívül az amerikai külügyminisztérium 2006 óta 200 milliót költött Iránba irányuló kommunikációs fejlesztésre és népszerűsítésre azzal a céllal, hogy fokozza a rádió- televízió- és internetpropaganda szélesebb körű terjesztését. Az Új Világrend architektusai szerint az ultramodern eszközöket használó médiaháború és a sokrétű diverziós tevékenység mintegy nyitányaként szolgál egy majdani fegyveres intervenciónak. (Kuliffay. EMPIRIA Magazin, Lapszemlék-kommentárok rovat. 2007)

Scott MacLeod azt írta 2007-ben a TIME Magazin június 5-i számában, George Bush külügyminisztériuma javaslatot tett, hogy évente 100 millió dollárral automatikusan növeljék az Iránba irányuló "polgárosító, emberjogokért küzdő és demokratizáló programok" költségvetését.(*2)

Dick Cheney, korábbi elnökhelyettes, 2009 június elsején a washingtoni National Press Clubban tiszteletére adott ebéden azt állította, nem fér kétség hozzá, hogy Szaddám Huszein többféle módon is szponzorálta a terrorizmust, éppen ezért már a Clinton-kormány is felhívást tett a pozíciójából való elmozdítására, és "az Egyesült Államok Kongresszusa 100 millió dollárt irányzott elő azoknak a csoportoknak támogatására, akik Szaddám Huszein megbuktatásával próbálkoztak."

Az 1998-as és a 2000-es választások során aratott fölényes parlamenti  győzelmeinek(*1) következtében Chavez némileg lebecsülte a kisebbségi ellenzék, az üzleti szektor, a média és a katolikus egyház együttes erejét, illetve internacionális kapcsolataik befolyását, és ez majdnem a vesztét okozta. (Az irónia eklatáns példájaként a National Endowment for Democracy nevű,  kormánytámogatottságú amerikai intézmény tavaly közel 1 millió dollárral támogatta a demokratikus és nemzeti elkötelezettségű Chavez oppozícióját, és további 1 milliót ütemezett be erre az évre.  Nyilván a világ legnagyobb földbirtokosa, a Vatikán is besegített a mélyöblű perselyekből.) (EMPIRIA Magazin, Lapszemlék-kommentárok rovat. 2002. I félév)

Mikor  az EurasiaNet újságírója feltette a kérdést Karzainak, mit gondol, hogy mennyi ideig lesz szükség  országában a békefenntartó erőkre, az elnök azt válaszolta, „addig van szükségünk rá, ameddig a helyzet úgy hozza. Pár hónap? Évek? Minden a szituációtól függ”. Ami persze a nemzeti érzelmű, függetlenségre vágyó afgánoknak korántsem bíztató válasz. Az amerikai kongresszusban pedig egyesek egyre türelmetlenebbek Karzai és a Bush-adminisztrációban befolyásos támogatóinak követelései hallatán. Még ha nem is akarnak kicsinyeskedni a szenátor urak, csak szemet szúr nekik, miért is kell egy már két éve felszabadított, állítólag az áldásos béke gyümölcseit élvezői ország elnökének személyes védelméért évente 30 millió dollárt fizetni az amerikai adófizetőknek? Ugyanis ennyibe, 30 millió dollárba kerül Karzai védelme, aki -- hacsak nem külföldre utazik, mikor is amerikai géppel és fedezettel szállítják --  ki sem teszi a lábát viszonylagos biztonságot jelentő kabuli székhelyéről. (EMPIRIA Magazin, Lapszemlék-kommentárok rovat, 2003 II. félév)

Egy sürgősségi költség törvényesítési vitájában George W. Bush elmagyarázta, hogy a hatalmas pénzek szent célt szolgálnak: "Új demokráciák eresztenek gyökeret Irakban és Afganisztánban és Amerika büszke rá, hogy mellettük állhat. Ez a törvényhozás segíteni fogja Amerikát, hogy folytassa a szabadság és demokrácia előmozdítását." Az egységesen yes-szel szavazó szenátor és képviselő uraknak ugyancsak nehezére eshetett a meghatottság könnyeit visszafojtani. Az összeg, közel 76 milliárd dollár, egyenesen Irak és Afganisztán további megszállására és nehézfegyveres 'demokratizálására' lett előirányozva, míg 4,2 milliárd egyéb külföldi segélyekre (beleértve ellenzéki csoportok és mozgalmak támogatását, diverzáns tevékenységet, katonai tanácsadást, az ’amerikai demokráciát’ hirdető médiapropagandát) és más 'nemzetközi kapcsolatokat' építő programokra kellett. (Kuliffay Hanna írása. EMPIRIA Magazin, 2005)

*

The United States was heavily involved in wars in Nicaragua, El Salvador and Guatemala in the 1980s in what Reagan described as an effort to stem Soviet influence in the hemisphere. The United States spent more than $4 billion on economic and military aid during El Salvador's civil war, in which more than 75,000 people were killed, many of them civilians caught in the crossfire.  The United States also organized Nicaragua's contra guerrillas, who fought that country's revolutionary Sandinista government. Reagan referred to contras as "the moral equivalent of the Founding Fathers" and the United States spent $1 billion on them; the fighting in Nicaragua killed as many as 50,000 people. Honduras was a staging ground for U.S. Nicaraguan operations. (Kevin Sullivan and Mary Jordan: In Central America, Reagan Remains A Polarizing Figure. Washington Post. Foreign Service.  June 10, 2004)

*

President Bush authorized the CIA's assistance of the Democratic Alliance of Civic Opposition Party, led by presidential candidate Gulliermo Endara. The directive permitted the CIA to offer $10 million to the opposition party for financing its campaign costs, specifically, secret radio and television broadcasts.

*

As U.S. ambassador to Honduras from 1981 to 1985, Negroponte abetted and covered up human rights crimes. He was a zealous anti-Communist crusader in America's covert wars against the leftist Sandinista government in Nicaragua and the FMLN rebels in El Salvador. The high-level planning, money and arms for those wars flowed from Washington, but much of the on-the-ground logistics for the deployment of intelligence, arms and soldiers was run out of Honduras. U.S. military aid to Honduras jumped from $ 3.9 million in 1980 to $ 77.4 million by 1984. So crammed was the tiny country with U.S. bases and weapons that it was dubbed the USS Honduras, as if it were simply an off-shore staging ground. (Terry Allen: In From the Cold War. Bush’s pick for U.N. Ambassador has some spooky stuff on his resume. April 2, 2001) [Like spooks from an abandoned B-Movie graveyard, officials of the Reagan-Bush era are emerging from the dirt and showing up inside the George W. Bush administration. The latest resurrection is John Negroponte, whom Bush recently nominated as ambassador to the United Nations. Allen)]

*

... USAID, providing over US$50 million annually for “democracy promotion” programs, which generally supports NGOs and political parties favourable to US interests, as has been the case in Venezuela, Bolivia and other countries in the region. (Eva Golinger: Honduras: Obama's first coup d'etat? June 28, 2009)

*

„According to the Financial Times of London, Cheney is coordinating the work of a new entity called the Iran-Syria Operations Group. The unit was established "to plot a more aggressive democracy promotion strategy for those two 'rogue' states," reported the Times. In February, the State Department announced that Cheney would oversee a $5 million program to "accelerate the work of reformers in Syria," providing grants of up to $1 million each to Syrian dissidents. And in the current fiscal year, she will oversee a similar, $7 million regime-change grant program for Iran, though funding for that effort is expected to grow to at least $85 million soon, to include both a propaganda program and support to Iranian opposition groups. (Robert Dreyfuss: The American Prospect. June 12, 2006). [Since 2005, Dick Cheney's daughter Elizabeth has held a powerful position guiding Middle East policy. And like father, like daughter: Liz is a key player in the push for regime change in Iran and Syria. Dreyfuss]

*

Other Hong Kong democracy movement figures in bed with NED include, according to Mint Press, Martin Lee, founding chairman of Hong Kong’s Democratic Party. He came to Washington, DC, in 2014 and met with Vice President Joe Biden and Rep. Nancy Pelosi (D-CA). Lee took part in an NED talk hosted specifically for him. Anson Chan, another prominent figure currently supporting the ongoing unrest was also in DC and met with Biden and Pelosi. Revolution News went further into the U.S. ties to the Occupy Central movement examining the budgets of U.S. "democracy" institutions. They report that one of Occupy Central’s key tactics this summer – a “referendum” on democracy signed by 780,000 Hong Kong residents, more than 1/5th of Hong Kong voters – was funded by the U.S. State Department. (A similar tactic was used in the Egyptian protest against Morsi that led to the Sisi dictatorship.) Revolution News follows the money and reports that USAID's Hong Kong budget for 2012 was $754,552; in 2010 it was $1,591,547. A key organization funded by the U.S. is the Hong Kong Transition Project which has polled the people of Hong Kong since 1991 regarding democracy. In an HKTP report from January 2014, they write that the purpose of the polling is to determine how people view “the fairness of the current consultation process and initial reactions to a possible confrontation with Beijing.” (Kevin Zeese and Margaret Flowers: What's Next For Hong Kong? End U.S. Ties and Build National Consensus. October 7, 2014)

*

The Project for the New American Century  (PNAC) has funneled millions of taxpayer dollars to a Hussein opposition group called the Iraqi National Congress, and to Iraq's heir-apparent, Ahmed Chalabi, despite the fact that Chalabi was sentenced in absentia by a Jordanian court to 22 years in prison on 31 counts of bank fraud. Chalabi and the INC have, over the years, gathered support for their cause by promising oil contracts to anyone that would help to put them in power in Iraq. (Editorial by William Rivers Pitt. Truthout.  February 27, 2003)

*

The role of the lie about "the Zarqawi terrorist network" is functionally equivalent, in the master narrative being fed to the American people and sustained uncritically in most media reports, to the lie about the al-Qaeda-Saddam Hussein connection:  it allows the U.S. to pretend that operations in Iraq are a "front" in the "war on terror" rather than a geopolitically motivated effort to dominate a resource-rich region. -- In reality, as many analyses of the Iraqi resistance have argued, Zarqawi's is only one of dozens of resistance groups, and not a very important one at that.  --  So useful to the Coalition and the Iraqi authorities are Zarqawi and his brutal tactics in maintaining support in American public opinion, however, that it would not be surprising if some of the 3 billion being spent by the CIA on covert operations, designed by the infamous Gen. Boykin and no doubt expertly directed by covert-action-veteran Ambassador John Negroponte (about which the mainstream press never writes), were finding their way into the coffers of Tawhid and Jihad (or perhaps "Al Qaeda in Mesopotamia," Zarqawi's group's new name). (Jim O. Madison: Zarqawi's importance vastly exaggerated by US. November 2, 2004)

*

The coming collapse in Caracas has been aided by the National Endowment for Democracy (NED), a Reagan-era front for U.S. subversion, has deposited millions into the hands of the neoliberal opposition both political and media. The assumption with the sedonations is that the country in question is desperately in need of institutional reform along the lines of Washington-defined “democratic” principles. This pays for the propaganda cliches produced by embedded journalists and the street violence perpetrated by the so-called pro-democracy groups it funds. (Jason Hirthler: Washington’s Not-So-Invisible Hand: It’s Not Economics, It’s Empire. Counterpunch. July 1, 2016)

*

On November 26, 2007 the Venezuelan government broadcast and circulated a confidential memo from the US embassy to the CIA which is devastatingly revealing of US clandestine operations and which will influence the referendum this Sunday, December 2, 2007. The memo sent by an embassy official, Michael Middleton Steere, was addressed to the Director of Central Intelligence, Michael Hayden. The memo was entitled ‘Advancing to the Last Phase of Operation Pincer’ and updates the activity by a CIA unit with the acronym ‘HUMINT’ (Human Intelligence) which is engaged in clandestine action to destabilize the forth-coming referendum and coordinate the civil military overthrow of the elected Chavez government. (…) With strong financial backing from the US Embassy ($8 million dollars in propaganda alone according to the Embassy memo) and the business elite and ‘free time’ by the right-wing media, the Right has organized a majority of the upper middle class students from the private universities, backed by the Catholic Church hierarchy, large swaths of the affluent middle class neighborhoods, entire sectors of the commercial, real estate and financial middle classes and apparently sectors of the military, especially officials in the National Guard.  (James Petras: CIA Venezuela Destabilization Memo Surfaces. Counterattack as Fateful Referendum Looms. November 28, 2007)

*1  A polgárháborús helyzetre való tekintettel Tsarev az előrehozott választás bojkottjára szólította fel honfitársait. Többek között társadalmi bomlasztással indokolva a törvénytelenül hatalmat kapott államhatóság májusban elfogató parancsot adott ki, és bűnügyi eljárást indított ellene.

*2 A State Department illegális beavatkozásán kívül más nyugati országok és pazarlón bőkezű külföldi mecénások is finanszíroznak Iránban -- pusztán emberbaráti szeretetből -- az  ún.  'polgári szervezeteket', oktatási és kulturális programokat (mint a Center for Citizen Peacebuilding at the University of California), társadalom 'megosztó' intézményeket (Open Society Institute) és propaganda jellegű hírközlő szerveket (Radio Farda).   

Addenda:

A magyar kormány egyelőre nem tudja, mi az oka annak, hogy az Egyesült Államok több százmillió dolláros forrást különített el arra, hogy mintegy kéttucatnyi közép- és kelet-európai országgal szemben akcióterveket készítsen és hajtson végre kifejezetten azért, hogy nyomás alá helyezzék e két tucat ország kormányát. (Magyar Nemzet. 2014. december 16)

Az illegális migráció normálisként történő elfogadtatása a Soros György által létrehozott nemzetközi hálózat egyik legfőbb feladata: ez derül ki az Open Society Foundations ismertté vált, kilencoldalas belső feljegyzéséből – írta korábban a Magyar Idők. Eszerint Soros  a migránsokat megillető minél több jog elérésén dolgozott,  és ennek érdekében mintegy 8 millió dollárt, átszámolva 2,2 milliárd forintot utalt azoknak a szervezeteknek, amelyek aktívan részt vesznek a migráció sújtotta országok kormányainak befolyásolásában vagy destabilizálásában. (Kovács András: Újabb érdekesség derült ki Soros Györgyről. ORIGO. 2016. Augusztus 28) [(Lázár János, a Miniszterelnökség vezetője az augusztus 25-i Kormányinfón arról beszélt, hogy felajánlotta az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságnak, hogy részletes betekintést ad arról, Soros György amerikai üzletember miként akarja az EU és egyes országok döntéseit befolyásolni. Úgy látja, ez „nem egészséges”, hiszen az üzletembernek nincs választói felhatalmazása.  Vannak olyan kezdeményezései, amelyek kifejezetten hátrányosak Magyarországnak, javaslatai gyakran veszélyeztetik az ország érdekeit – vélekedett Soros Györgyről Lázár]

Az ukrán szörnyállamban dúl a nő-, a gyermek- és a szervkereskedelem. Ukraine has long been a major hub for human trafficking in Eastern Europe, with previous reports of criminal gangs preying on impoverished people to harvest their organs. Ukrajna régóta az embercsempészet fő központja Kelet-Európában, a korábbi jelentések szerint bűnbandák raboltak el elszegényedett embereket, hogy szerveiket eltávolítsák. https://www.telegraph.co.uk/news/2016/11/22/ukrainian-teacher-accused-trying-sell-student-organ-harvesters/

The US government trained, armed, funded and supported Osama bin Laden and his followers in Afghanistan during the cold war. With a huge investment of $3,000,000,000 (three billion US dollars), the CIA effectively created and nurtured bin Laden's al-Qaeda terrorist network using American tax-payers money. Afghanistan is one of the world's poorest countries, where such an enormous sum of money would have had extraordinary value. CIA created al-Qaeda and gave $3 BILLION to Osama bin Laden. (Theinsider.org.)

Last year, before becoming president in Georgia, the US-educated Mr Saakashvili travelled from Tbilisi to Belgrade to be coached in the techniques of mass defiance. In Belarus, the US embassy organised the dispatch of young opposition leaders to the Baltic, where they met up with Serbs travelling from Belgrade. In Serbia's case, given the hostile environment in Belgrade, the Americans organised the overthrow from neighbouring Hungary - Budapest and Szeged. In recent weeks, several Serbs travelled to the Ukraine.  (Ian Traynor: US campaign behind the turmoil in Kiev. November 25, 2004)

In its relations with Russia, the Obama administration seems to have adopted “good cop – bad cop” tactics. Days after the US Senate passed the so-called Ukraine Freedom Support Act, authorizing $350 million in military aid to Ukraine, state secretary John Kerry came out with the most peaceful and reassuring statements since the start of the year 2014. In Kerry’s words, “the sole purpose of the anti-Russian sanctions was to restore international norms” and these sanctions could be "lifted depending on the choices that president Putin makes." (Sputnic. December 17, 2014)

The Democratic party's National Democratic Institute, the Republican party's International Republican Institute, the US state department and USAid are the main agencies involved in these grassroots campaigns as well as the Freedom House NGO and billionaire George Soros's open society institute. (Ian Traynor: US campaign behind the turmoil in Kiev. November 25, 2004)

"Nobody really knows how much military aid the U.S. government is giving the Central Asian states. CENTCOM'S Directorate for Policy and Plans is likely to have the fullest picture of U.S. military assistance to the region, but those plans are classified -- Congressional efforts to obtain comprehensive and timely reporting on Pentagon spending in the region have been largely unavailing.” (Lora Lumpe) [Lumpe is author of the report called U.S. Military Aid to Central Asia 1999-2009: Security Priorities Trump Human Rights and Diplomacy. Jim Lobe interview. 2010]

The New York Times reported that the State Department requested $85 million for a Liz Cheney-run program "for scholarships, exchange programs, radio and television broadcasts, and other activities aimed at shaking up Iran's political system." But observers were sceptical about the program's impact. Said Vali Nasr, an Iranian-born professor at the Naval Postgraduate School in Monterey, Calif.: "It sounds good to fund civil society groups, but not when you don't know who the groups are. No real group wants a direct affiliation with the United States. It will just get them into trouble with the government."

(Elizabeth) Cheney's return to State in 2005 fuelled speculation that she was pushing plans to intervene in Iran and Syria. Journalist Robert Dreyfuss wrote, "During the past 15 months, Elizabeth Cheney has met with and bolstered a gaggle of Syrian exiles, often in tandem with John Hannah and David Wurmser, top officials in the Office of the Vice President; has pressed hard for money to accelerate the administration's ever-more overt campaign for forced regime change in both Damascus and Tehran; and has overseen an increasingly discredited push for American-inspired democratic reform from Morocco to Iran." (Robert Dreyfuss: The other Cheney behind the scenes. June 12, 2006)

Bush interest in Noriega continued after he had the presidency. On April 6, 1989, Bush formally declared that the government of Panama represented an “unusual and extraordinary threat” to US national security and foreign policy. He invoked the National Emergencies Act and the International Emergency Act to declare a state of “national emergency” in this country to meet the menace allegedly posed by the nationalists of little Panama. The May 1, 1989 issue of US News and World Report revealed that Bush had authorized the expenditure of 10 million in CIA funds for operation against the Panamanian government.  (Webster Griffin Tarpley and Anton Chaitkin: George Bush: The unauthorized biography. 1991)

On November 26, 2007 the Venezuelan government broadcast and circulated a confidential memo from the US embassy to the CIA which is devastatingly revealing of US clandestine operations and which will influence the referendum this Sunday, December 2, 2007. The memo sent by an embassy official, Michael Middleton Steere, was addressed to the Director of Central Intelligence, Michael Hayden. The memo was entitled ‘Advancing to the Last Phase of Operation Pincer’ and updates the activity by a CIA unit with the acronym ‘HUMINT’ (Human Intelligence) which is engaged in clandestine action to destabilize the forth-coming referendum and coordinate the civil military overthrow of the elected Chavez government. (…) With strong financial backing from the US Embassy ($8 million dollars in propaganda alone according to the Embassy memo) and the business elite and ‘free time’ by the right-wing media, the Right has organized a majority of the upper middle class students from the private universities, backed by the Catholic Church hierarchy, large swaths of the affluent middle class neighborhoods, entire sectors of the commercial, real estate and financial middle classes and apparently sectors of the military, especially officials in the National Guard.  (James Petras: CIA Venezuela Destabilization Memo Surfaces. Counterattack as Fateful Referendum Looms. November 28, 2007)

Sadly, US involvement will undermine the credibility and goals of the protests because the US agenda is not the people’s agenda. And, if the revolt were to succeed, what kind of influence would the US have over the selection of the next leader? Would Hong Kong end up with a leader like Ukraine, where the US spent $5 billion to foment revolt and now has President Petro Poroshenko who, according to Wikileaks documents, has been known in the US government as “Our Ukraine Insider” for being an informant for the State Department since 2006. Will the next government protect neoliberal capitalism that allows the US investor class entry into China through Hong Kong for their benefit and not the benefit of the people? (Kevin Zeese and Margaret Flowers: What's Next For Hong Kong? End U.S. Ties and Build National Consensus. October 7, 2014)

 

2. írás

 Augusztus 16.

Bertol Brecht, a hívő és képzett marxista dramaturg, író, költő, teoretikus esszéista szerint "az írástudatlanok legrosszabbja a politikai írástudatlan, aki se nem lát, se nem hall, és nem aktív a politikai életben". Szerinte ugyanis ez a passzív, korlátolt népség nem tudja, hogy "a megélhetési költségektől kezdve mindennek az értéke mint a babé, a lisztté, a lakbéré és a gyógyszeré  politikai döntés függvénye", és így "politikai tudatlanságára büszkén, kidüllesztett mellel dicsekszik, hogy utálja a politikát". Az ilyen hálátlan, méltatlan banda az ő szemében nyilván a II. világháborút követő kelet-európai felszabadulást, majd az államosítást, kollektivizálást sem értékelte kellőképen, a kommunista pártjelöltek közti 'szabad választásért' vagy a középosztálybeli kitelepítésekért sem lelkesedett. Nem megdöbbentő?

Bár Brecht, az NDK nemzeti nagydíjasa és Sztálin-békedíjas tisztában volt az említett  "írástudatlanok" kihasználhatóságával és irányíthatóságával, viszont a radikális moszkovitákkal ellentétben ráérzett a terror kiváltotta bumeránghatás eshetőségére is. Idővel --  a bizalmatlanná váló, politizálástól egyre inkább elhatárolodó, az erőszaktól megcsömörlött tömegek elégedetlenségétől tartva -- nemcsak a kommunista ideológia kortárs irányadóit, hanem kollégáit, a népből kiemelt kultúrelitet is kioktatta: "A művészet nem a realitásnak tartott tükör, hanem kalapács, amivel formálni-faragni kell." Ez afféle betanított agitpropos utasításnak is beillett volna annakidején, akárcsak a következő: "A szinháztól sem az várható, hogy kielégítse a közönség elvárásait, hanem hogy megváltoztassa az igényüket." Az új, átnevelő, igába hajtó funkciónak természetesen a moszkvai pártirányítás utasítása szerint kellett működni.  

A fenti idézetek végül is a szocreál irányzat -- politikai céljának (egyéni és társadalmi tudatmanipulálás és -kontroll) és esztétikai eszközének (közérthető-középszerű szellemi és kulturális propaganda) -- jellegzetes kellékeiként maradtak az utókorra, úgyis mint a marxizmus--leninizmus-terjesztés diktatórikus módszerének elrettentő bizonyítékai. A Brecht-propagálta rombolva, tiltva pusztító, erőszakkal MÁST és középszerűt népszerűsítő stiláris és tematikai irányzat a halálakor,1956-ban már egyre hatástalanabbul küszködött, majd a korai 60-as évek elejére felszámolta önmagát. Reális kritikájára, illetve szerepének és propagandistáinak utólagos elítélésére azonban a lazuló posztdiktatórikus évtizedekben még nyugaton sem került sor.

Az ő és más, hozzá hasonlóan megbízható kultúrideológusok puha diktatúrába való átmentését szolgálta, hogy a 'balos' stiláris és tematikai irányelvek pszichológiailag züllesztő, fojtogató, a nemzetieket kirekesztő hatását igyekeztek leértékelni; a népi demokrácia építésének százmilliókra végzetes ideológiáját aláducoló kulturális aspektust, a marxista-leninista-sztálinista esztétika negatív erkölcsi és tudati befolyását és kóros következményeit utólag bagatellizálták.

Ennek egyik módszere volt az eszme gyakorlati (művészi) megvalósításában élenjárók, az eladdig nyilvánosan felmagasztalt (személyi kultusz), rendkívüli privilégiumokkal felruházott hírességek fokozatos háttérbe szorítása ill. politikai-kultúrális felelősségük helyett művészeti érdemeik túlhangsúlyozása.  Egyik szép példa erre az Encyclopedia Britannica igyekezete, hogy  Brechtet szeparálja a Lenin és Sztálin által átdolgozott Marx- és Engels-tanok totális jellegű, vérgőzös eszméinek elvi és gyakorlati kudarcától, mikor kellőképen leegyszerűsítve csak annyit ír 'kűzdő korunk új nemzedékének' párthűségre átnevelő szerepéről: "Mint teoretikus, alapelvet kreált a saját preferenciáiból -- még a tévedéseiből is."

Addenda:

Másfél hónappal a sokkoló hír után – hogy tudniillik Schilling Árpád a jobboldal újabb győzelme miatt távozik Magyarországról – a nagytermészetű színházi rendező minap újabb sodró erejű bejelentést tett. „Az ellenzék egy szartenger” – írta Facebook-oldalán. Korrekt látlelet. (…) A mennydörgésből sokat levesz, hogy nem derül ki belőle, ez már a messzi emigrációban íródott, avagy el sem ment itthonról az igét hirdető színházi rendező. (Színház? „Az állati ösztönökre ható, provokatív, alantas »darabokat« bemutató Krétakör nem színkör, hanem egy nagy darab szar” – Szentesi Zöldi László szíves közlése.) [Pilhál György: Schilling a magasból. Magyar Idők. 2018. június 30]

Bencsik Béla szerint a kultúrák megőrüléséről beszélni egyáltalán nem túlzás. Mert két véglete éppen olyan tüneteket mutat, mint az emberi lélek két legsajátosabb betegsége. Egyik skizofrén esetben a lélek szétesik, a másikban elgépiesedik. A túlzottan individualisztikus kultúrákban is éppen a szellemi egység esik szét. A kórosan univerzalisztikus (értsd: kollektivisztikus) kultúrákban a túlzott elgépiesedés jelentkezik. A mi mai szinte totális szellemi és erkölcsi nyomorúságunk fő oka, hogy negyven év kollektivisztikus diktatúráját egy totálisan individualisztikus váltotta fel. Hiszen a hatalmon levőknek mindegy, csak attól félnek, hogy nehogy normális világ alakuljon ki. A bomló kultúra különben szerencsés körülmények között sokáig húzhatja még, de egy külső nyomás könnyedén összeroppanthatja. A megmerevedésben elsorvadó kultúra is alkotóképességének elvesztése után még sokáig élhet álomszerű életet egy örökös körforgás egyformaságában. (Bognár József: A rend filozófusa. Demokrata, Műhely rovat. 2006)

A témáról máshol: EMPIRIA Magazin LAPSZEMLÉK, KOMMENTÁROK, POLITIKAI ELEMZÉSEK 1997-től 2001-ig publikált írások 20. bejegyzés: "Sztálin politikai lépései mind a leninizmusban gyökereztek: Lenin építette az első koncentrációs táborokat, és Lenin használta először a mesterséges kiéheztetést politikai fegyverként." (A szerző nem tér ki rá, név szerint kik és vajon miért mitizálták, és védik ma is körmük szakadtáig Lenint – K. H.)

A couple of years later I was an Assistant Professor and read Critique of Pure Tolerance. I quite hated it. It espoused a doctrine of the objective truth of what are in fact simply personal opinions with emotive value but no fact value. I also read Herbert Marcuse's One-Dimensional Man, which I also hated. I had lunch with Marcuse when he was lecturing in Cambridge, Ma. I quite liked Marcuse because his was capable of changing his mind, and was mentally vigorous at an advanced age (most of my colleagues ceased thinking beyond tenure). I told him that he and his critical studies comrades were true totalitarians. They hoped for a workers' revolution, after which they would be appointed Cultural Commisars by the Great Leader of the working class, and they would teach people what to think. (Herbert Gintis: Review of A Critique of Pure Tolerance. 2018. [Originally published in 1964])

Amikor az 1900-as évek elején a Tisza István miniszterelnök ellen merényletet szervező Szabó Ervin könyvtáros társaival befecskendezte a Marx-vírust a magyar kulturális véráramba, rövid időn belül megjelentek ugyanazok a romboló erők, amelyek ma is jelen vannak az életünkben. Nyugaton a kultúra trójai falova lényegében beteljesítette küldetését, mára létrejött a mintegy száz évvel ezelőtt megálmodott új faj: a nemzetétől, vallásától és nemi identitásától megfosztott, semmihez nem kötődő embertípus. (…) A kultúra felkészíti a társadalmat a változásra, hozzászoktat ahhoz, hogy a rossz tulajdonképpen jó, az aberrált szép, a bizarr gyönyörű, a deviancia kívánatos, a nemi identitás káros. Nem mentesülnek a befolyásolás alól a legkisebbek sem, sőt kiszemelt célpontjai a társadalmat átalakító vadliberális eszméknek. A gyerekek gondolatvilágának a megváltoztatása már a legfiatalabb korban megkezdődik. (Szakács Árpád: Genderbe vágnák a kultúrát. Magyar Idők. 2018. október 23)

1. írás

Július 17.

Furcsa, de így van: az emberek utálják bevallani, ha valamiről fogalmuk sincs, még akkor is, mikor viszonylag lényegtelen dologról van szó. Idén márciusban például arra a kérdésre, hogy geográfiailag hol helyezkedik el a jelenleg krízis állapotban levő Ukrajna, az amerikaiak nagy többsége ahelyett, hogy őszintén bevallotta volna, fogalma sincs róla, inkább kapásból rábökött a világtérképre. Az eredmény? A 2066 megkérdezettből csak minden hatodik személy, nem több mint 16% adott helyes választ.

Bár a százalékos arány kínos, de valójában nem eget rengető dolog, hogy az átlag amerikai nem tudja, hol is van egy olyan nagyon távoli, mezőgazdasági jellegű, cirill betűkkel író, eladósodott-lezüllött ország, amelynek 1991-ig, lévén szovjet tagállam, még csak nem is hallotta a nevét. Aztán átmenetileg foglalkozott vele a média a 2004-es, nyugat provokálta narancsszínű forradalom idején, majd utána megint csend lett róla, egészen a Majdan-téri véres összetűzésekig.

Ami mégis meglepő, hogy még a felsőfokon végzetteknek is csak 22%-a tudott pontosan rábökni Ukrajnára egy speciális hőtérképen. Voltak ugyan sokan, akik legalább közel jártak a valósághoz, viszont olyanok is, akik Afrikába, Észak- és Nyugat-Európába, Kanadába, Mexikóba, Grönland szigetére vagy éppen Afganisztán, India vagy Kína közepére képzelték.

A három egyetemi professzor által áprilisban publikált felmérés eredményének mégsem ez a nagyszámú abszolút eltájoltság az igazi csattanója, hanem az, hogy azok a feladatra öntudatosan vállalkozók, akik még a kontinenst sem tudták helyesen meghatározni, azok a többieknél sokkal inkább támogattak egy katonai intervenciót az ukrán krízis megoldására, ráadásul – a beléjük sulykolt félelem-propaganda következtében – az ‘Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeire’ hivatkozással.(*1)

A szerzők konklúziója szerint minél eltájoltabb volt a válaszadó, annál inkább katonai jellegű amerikai beavatkozást akart Ukrajnában, annál nagyobb fenyegetésnek vélte Oroszországot, és annál inkább azon a véleményen volt, hogy katonai erő alkalmazása mindig Amerika nemzetbiztonsági érdekeit szolgálja.

*1 The survey was conducted to “see where Americans think Ukraine is and to learn if this knowledge (or lack thereof) is related to their foreign policy views,” the authors explained in a Washington Post blog

Addenda

A tájékozatlanokkal és félrevezetettekkel ellentétben viszont mindig vannak olyanok is, akik időben felmérik, a mesterséges ködökön keresztül is átlátják, mi a dörgés a nagypolitikában: Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke e hét szerdán kijelentette, hogy az ukrajnai konfliktus egy olyan szabályozott folyamat, amibe az ukránoknak van a legkevesebb beleszólása. "Ennek a cirkusznak a célja, hogy megossza Európát és Oroszországot" - válaszolta Kövér a Freedom Express kérdésére. "Volt egy olyan európai vagy egyesült államokbeli politikus, aki megkérdezte az ukránokat, hogy vajon ők mit akarnak?". Ehhez még hozzátette, hogy a Krím-félsziget viszont a lakosság megkérdezésével lett Oroszországhoz visszacsatolva. (Szeptember 5, 2014)

“Wisdom tends to grow in proportion to one’s awareness of one’s ignorance.” (Anthony de Mello Jesuit priest from India. De Mello influenced the world through his powerful understanding of the human condition. His teachings were temporarily banned within the Roman Catholic Church by then future pope Ratsinger, but the ban has been lifted. Catholics are still advised to avoid his writings though. It is good to be reminded occasionally that the Roman Catholic Church still has a blacklist, where mystics can get their work listed).

"We need new ways of thinking. We need to rethink our position in the world. We need to stop sending weapons to countries that oppress other people. We need to decide that we will not go to war, whatever reason is conjured up by the politicians or the media, because war in our time is always indiscriminate, a war against innocents, a war against children. War is terrorism, magnified a hundred times." (Howard Zinn: Violence Doesn’t Work. The Progressive. September 15, 2001)

A nemzetközi hírügynökségek hónapok óta szolgaian szajkózzák a nehézfegyveres ukrán támadások áldozatainak Kijev által meghamisított számát: The United Nations believes the more than year-long conflict has claimed at least 6,250 lives and driven more than a million people from their homes. (AFP. May 20, 2015) Arról az 1-1,5 millió kelet-ukrajnairól pedig, akik otthonukat, munkájukat, minden tulajdonukat hátrahagyva pusztán csak az életüket mentve Oroszországba menekültek, egyetlen szó sem olvasható a nyugati médiában.

A német Kereszténydemokrata Unió tagja, Willy Wimmer azt állítja, hogy 2014-ben nem forradalom, hanem a Nyugat által szervezett puccs történt Ukrajnában. A CDU tagja jelenleg a Krím-félszigeten tartózkodik egy közös német-osztrák üzleti delegáció tagjaként, és személyesen találkozott a krími vezetővel, Szergej Akszjonovval. Látogatása során ismét kijelentette, hogy a 2014-es kijevi forradalmat a nyugati országok szervezték meg, és a forradalom előkészítéseként szinte korlátlan anyagi forrásokkal látták el a puccsistákat. A politikus szerint az Oroszország elleni szankciók sem helyénvalók, hiszen az ukrán válság kirobbantásért elsősorban a nyugati országok felelősek. Wimmer szerint a német sajtó hazugságokat terjeszt ezekről a találkozókról, és azt állítják, hogy Oroszország fizeti a nyugat-európai politikusok krími látogatásait. Elmondása szerint hazatérését követően számos interjút ad a német lapoknak, és megpróbálja tájékoztatni az embereket a valós helyzetről, akik a média hazugságai miatt azt hiszik, hogy a Krím-félsziget egy elnyomásban tartott, megszállt terület. (CDU-s politikus: a nyugati országok mozdították el az ukrán kormányt. 2017. április 26)

 

VISSZA a Lapszemlék, kommentárok rovathoz

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára