EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

Reform Magazin. 1997

Amerika nemzeti étele a pizza

A JÓLÉT SÚLYMÉRTÉKE

 

Nemcsak a reneszánsz időkben, de még a századfordulón is, Viktória királynő idejében a dús keblű, gömbölyded asszonyság a jómód és kényelem nyilvánvaló bizonyítékaként volt a férje büszkesége. Korabeli festményeken a virágot rendezgető, vagy a bon-bonos doboz masniját oldó párnás kacsók luxust és kényeztetést jelképeztek -- a díszes ruhákhoz és míves ékszerekhez hasonlóan mintegy státusz szimbólumnak számítottak. A jól megtermett, rengőhasú, duplatokás férfiember személye ugyanakkor gazdagságot, potenciát, hatalmat és tekintélyt sugárzott.

Idővel aztán minden megváltozott. Az általános anyagi fellendülés, illetve az olcsó gyors-büfék elszaporodása következtében a steak és a hamburger mindenki számára elérhetővé vált -- bárki meghízhatott. A gazdagok, akik elsőként értesültek a marhahús-sült krumpli-Cola fogyasztás ártalmairól, gyorsan átváltottak a (jóval költségesebb) zöldsaláta, rák, lazac, gyümölcs fogyasztására. A negyvenes évektől karcsúbb, sudárabb alkat ideál alakult ki, amely a nyolcvanas évekre szinte kötelezővé vált. A 90-es évek asszonya egyértelműen valIja magáénak az amerikai számazású Wallis Simpsonnak, az egykori windsori hercegnőnek tulajdonított mondást: "Egy nő nem lehet elég gazdag és elég karcsú." 

(Titian: Lány szőrme keppben. Kb. 1534)  

Talán ide vezethető vissza az Egyesült Államokban mára eluralkodó szemlélet, miszerint az elhízottság közönséges dolog, elmaradottságot és primitivséget jelent. A szuper-vékony elit a normális, átlagos testsúlyúakkal egyetértésben leplezetlenül lenézi az abnormálisnak nyilvánított kövéreket. Az iskolában a gyerekek csúfolják, sőt kiközösítik a hájfejűeket. Egy felmérés szerint a megkérdezettek többsége inkább lenne nyomorék vagy buta, mint obese: deformáltan, ormótlanul elhízott. Az ilyen túlsúlyos emberek egyre többet panaszkodnak nemcsak társadalmi, hanem munkahelyi, sőt alkalmazási diszkriminációról, olyannyira, hogy az elmúlt években más hátrányos helyzetűekkel azonosulva érdekvédelmi szövetséget alkottak.

A kövérek-soványak ellentétéből fakadó diétázási őrület egyes számú áldozata az USA-ban a volt kedvenc, a faszénen sütött lacipecsenye. A belgyógyász szív- és érrendszeri zavarok esetén a kávétól, alkoholtól és cigarettától tilt el. Az amerikai diéta-szakértő a steaktől, barbecue-szószos marhabordától és a hamburgertől. Szerintük az elhízás problémája megoldható lenne, ha a jó útra térők ugyanakkor nem helyettesítenék a 'bűnös burgert' mondjuk csokoládés fánkkal vagy mandulakrémes crossanttal, és ha párhuzamosan a (szirup-alapú) szódaivást is korlátoznák. (A szirupos Cola-félék fogyasztása az elmúlt 20 év alatt 87%-kal emelkedett, míg a gyümölcsleveké csak 30%-kal.)

Önmagáért szól, hogy a McDonald's nem véletlenül Big Mac-re keresztelt hamburgere egy nagy adag szalma krumplival és csak egy kis méretű Colával is 1.450 kalória dús. (A szakértők által javasolt napi kalória bevétel az átlagos alkatú nő számára 1600, míg a férfiemberé 2200.)  Az Egészségügyi Statisztikai Hivatal idei közlése szerint az állandóan propagált vékony alkatideál ellenére ijesztően növekszik a kórosan túlsúlyos lakosság aránya: az 1980-as évek 25 százalékával szemben elérte a 35 százalékot, ugyanakkor a lakosságnak több mint 50 százaléka cipel felesleges kilókat.

Szakértői vélemények szerint a kóros hájfelrakódás (és itt nem 8-10 kilóról van szó) fő oka "a kis mennyiségű fizikai energia felhasználás és a túlzott mennyiségű táplálékból származó energia bevétel kiegyensúlyozatlansága", vagyis röviden, a lustaság és a korlátlan zabálás. Különösen nehéz ellenállni az ösztönös mohóságnak az amerikai vendéglőkben, ahol a tálnak is beillő méretű tányérokat megpúpozzák, egyes helyeken annyit ehet az ember, amennyit csak tud, és a különböző leveseket, szószos tésztaféléket, sajtokat, keménytojást, olajbogyót is kínáló salátabárok szintén korlátozás nélkül igénybe vehetők. Ki tudja megállni, hogy vissza-visszatérjen?

A szállodák, kávézók úgynevezett amerikai reggelije mellett -- sült kolbász, sült szalonna, tojás omlett, tört krumpli, pogácsa és tejszínhabos vagy sziruppal leöntött palacsinta -- nem sok esélye van egy szerény vajas zsemle és dzsem kombinációjú kontinentális reggelinek. A gyorsbüfék többréteges emeletes szendvicsei, elmaradhatatlan velejárójukként az olajt szivacsként felszívó szalma krumpli és a peperonival (olasz paprikás szalámi), mini húsgombócokkal, vagdaltsonkával és tripla adag sajttal megpakolt pizzák a szakemberek szerint az átlag csípőbőséget is évtizedről évtizedre növelik. A mai amerikai gyerekek nemzeti ételüknek tekintik a pizzát.

Akár a más ízt önfeledten élvezve, akár csupán a társaságra és nem a bekebelezett marhapecsenye méretére figyelve (az ideális adag egy tenyérnyi lenne!), akár mert utolsó centig meg akarjuk enni a pénzünk értékét, hajlamosak vagyunk a szokottnál többet enni a vendéglőben. Ugyanakkor a félkész, konzervált, fagyasztott és egyéb módszerekkel tartósított ételekből is nagyobb mennyiséget fogyasztunk, mivel ezen eljárások következtében kevesebb vitamin és ásványi anyag jut a szervezetbe. A szükséges kalcium megszerzéséhez például több (pasztőrözött) tejtermék fogyasztására kényszerülünk, ami ugyanakkor elkerülhetetlenül nagyobb mennyiségű kalória felvételével is jár.

A legújabb kutatások szerint az emésztő szervek nehezen bontják le a tartósítószereket, mesterséges ízesítő- és színező anyagokat, módosított keményítőket, vegyi úton kezelt cukorféléket, amelyek mind gyakran találhatók a magukat biztatón kínáló zsírtalan vagy kis zsírtartalmú feliratos ételfélékben, többek között a saláta öntetekben és az ártatlannak tűnő gyümölcs joghurtban. (Mindkettő felfúj, sőt nagyobb mennyiségben fogyasztva hizlal is.) Bevált trükk, hogy a csökkentett zsírtartalmú készételek, konzervek, fagylaltok íz veszteségét több cukor hozzáadásával pótolják. Ez a csere azonban nem egyértelműen egészségesebb, sőt, gyakran egyik problémából kihúzva a másikba vihet.

Több évtizedes felvilágosító munka ellenére az USA még mindig a hús-krumpli-almáspite-Cola országa. Időnként futótűzként terjednek el a különböző holtbiztos fogyókúrák, úgy tűnik mindenki azon van, aztán amilyen gyorsan jöttek, el is tűnnek. A fokozott kalória megvonással vagy agresszív koplalással fogyózóknál sokszor a szervezet a puszta létét látja veszélyeztetve és a túlélés érdekében tartalékként további hájrétegeket halmoz föl jövendőbeli "ínséges időkre". A hízásra hajlamos alkalmi diétázók több mint 80%-a mindig visszahízza a súlyveszteségét, egy részük viszont -- 15-20% -- egyre kövérebb és kövérebb lesz. Sehol annyi két széket igénylő feneket, hordóhasat és görögdinnye mellet, mint az Egyesült Államokban! Míg 1980-ban az átlagos női ruhaméret 8-as volt, mára 16-os.

Táplálkozási szakértők szerint a női túlsúlyosság egy része pszichológiai eredetű. Míg a férfiak probléma esetén többnyire iváshoz vagy kábítószer használathoz menekülnek, minek következtében inkább súlyt veszítenek, addig a nők közel 80%-a mértéktelen étel- és édesség fogyasztáshoz folyamodva próbál túljutni a krízis helyzeten.

Növekvő aggodalomra ad okot, hogy az elmúlt 20 évben nemcsak a felnőttek, de a 6-7 éves gyerekek körében is megduplázódott a túlsúlyosak száma. A McDonald's és a Pizza Hut az iskolákban is megvetette a lábát, sok helyen fenyegetve a fejlődő szervezet számára szakszerűen összeállított iskolai menza túlélését. Ráadásul a mai tízévesek már nemcsak a tv, hanem a számítógép és videó játékok rabjaiként bátyjaiknál és nővéreiknél is többet ülnek a képernyő előtt. A hatvanas években a 6-11 éves gyerekeknek csak 5,2%-a volt túlsúlyos. Ez 1991-re 10,8%-ra emelkedett, és 1997-re elérte a 25%-ot, (ez 6 millió gyereket jelent!) biztosítva egy majdani fokozottabb számban szív- és érrendszeri problémákkal, cukorbajjal, krónikus gerinc és mozgásszervi betegségekkel küszködő generáció kialakulását.

Bár Amerika egyre inkább az XXL (extra-extra-nagy) méretűek országa, ugyanakkor a fogyasztószerek és izomfejlesztő gépek országa is. Sehol a világon nem vesznek annyi combfogyasztó biciklit, hasizom fejlesztő szerkentyűt és étvágycsökkentő tablettát, mint itt. Sehol nem esznek olyan nagy számban hetekig csak nyers káposztát, facsarnak ebéd helyett grapefruit levet, öklendezik vissza a vacsorát, mielőtt megemésztődne (bulémia) és nem csatlakoznak annyian a testedző- és torna klubokhoz, mint itt. Miért hogy az obesitas, a kóros elhízás veszélye mégsem csökken?  Egyelőre a szakemberek sem biztosak benne, inkább csak találgatnak. (Ha kiderülne például, hogy a mesterséges tartósítószerek, ízesítők és állagmegőrző eljárási módok kombinációja az oka -- ami egyáltalán nem lehetetlen --, vajon közölnék-e a fogyasztókkal, annak ellenére, hogy egész iparágak léte függ tőle? A Harper's Index szerint például a friss burgonya fogyasztás fejenként 43%-kal csökkent a 60-as évek óta, míg a feldolgozott, tartósított, mesterségesen ízesített burgonyáé 247%-kal növekedett.)

Mindenesetre egy biztos. A garázsokban rozsdásodó testedző masináknak és félbehagyott diétáknak feltétlen része van benne. Az amerikaiak türelmetlen, azonnali hatékonyságra törekvő nép. Szeretnek látványos, gyors eredményt produkálni, és sehogy sem akarják tudomásul venni, hogy az elhízás elleni harc valójában komplex, tudatos és kitartó, többnyire egész életre elkötelezett küzdelem.

(A Reform Magazinban publikált cikk pennéven jelent meg.)

Addendum:

"Mai társadalmunkban stigma kapcsolódik az elhízottság állapotához." -- állítja Thomas Cash, a virginiai Old Dominion University pszichológiai tanszékének professzora. "A fiatalok vékonyságra törekszenek, de még ez sem elég. A legújabb követelmény a vékony és izmos test. Akik ezzel a minden realistást nélkülöző mércével mérik magukat, szinte eleve kudarcra vannak ítélve."  A kaliforniai pszichológus, Debbie Then szerint  "egy teljesen természetellenes női szépségideál kialakulása felé haladunk: vékony alkat, hatalmas mellekkel és 12 évesek fogpiszkálószerű lábaival. Az igazi, reális asszonyi alkat többé nem megfelelő és egyre kevésbé vonzó." Mary Pipher, aki nem régen jelentette meg tizenévesek lelki és fizikai egészségével foglalkozó könyvét, kutatásaira alapozottan arra a következtetésre jutott, valójában az egész női nem elégedetlen az alakjával: "Valamikor az asszonyok, aztán a teenagerek  szégyellték a testüket, ma már a 10-11 éves kislányok is. Az uralkodó szépségideál a legtöbb nő számára csak szigorú koplalással valósítható meg." 

Kép: egész oldalas Versace hirdetés a Vanity Fair-ben (1997)

"Millions of overweight baby boomers are on the fast track to becoming disabled senior citizens, a possibility that could have dire repercussions for them and for the nation's already overburdened nursing home system, leading obesity and aging experts say. "Obesity will have a big impact on increasing disability in this country in the coming years unless the epidemic can be halted and turned back," says Richard Suzman of the National Institute on Aging. Public health officials have said for years that obesity increases the risk of diseases such as type 2 diabetes, heart disease, osteoarthritis and cancer. Now a growing body of research suggests that being obese - 30 or more pounds over a healthy weight - increases the chances of becoming disabled at a younger age and unable to perform tasks such as bathing or dressing. The longer a person has been obese, the greater the wear on joints and the probability of developing type 2 diabetes, Suzman says. People who need joint replacements may have pain and disability for years before the surgery and for months afterward during recovery. The number of disabilities among people in their 30s, 40s and 50s has risen dramatically over the past 20 years, according to a 2004 study by the Rand Corp. The new disability patients were more likely to have obesity-related illnesses, says Darius Lakdawalla, a Rand economist. Type 2 diabetes can lead to blindness, kidney failure, amputations, heart attacks and strokes. This rise in disability is likely to increase future nursing home populations by 10% to 25% over current projections, Lakdawalla says. This rise in disability is likely to increase future nursing home populations by 10% to 25% over current projections, Lakdawalla says." (USA Today, June, 2006)

Adults in the United States have one of the world’s highest obesity rates. Nearly a third of those 20 or older are obese, according to the National Center for Health Statistics. “The U.S. has the resources that allow people to get fat and lazy,” said Paul D. Terry, an assistant professor of epidemiology at Emory University in Atlanta. “We have the luxury of choosing a bad lifestyle as opposed to having one imposed on us by hard times.” (People in 41 Nations Are Living Longer Than Americans.  AP.  August 12, 2007)

Researchers have found that Americans lose the most height to Northern Europeans in infancy and adolescence, which implicates pre- and post-natal care and teenage eating habits. As America’s rich and poor drift further apart, its growth curve may be headed in the opposite direction. (. . .) The eight million Americans without a job, the 40 million without health insurance, the 35 million who live below the poverty line are surely having trouble measuring up. And they’re not alone. As more and more Americans turn to a fast-food diet, its effects may be creeping up the social ladder, so that even the wealthy are growing wider rather than taller. (Burkhard Bilger:The Height Gap)

By a new study published in The Journal of the American Medical Association . . . 68 percent of U.S. adults remain either overweight or obese. (. . .) By comparing data from 2007 to 2008 against similar measurements taken from 1996 to 2006, researchers found that the sharp rise in obesity rates witnessed over the past two and a half decades had leveled off.  Adults showed no significant change in terms of obesity from 2000 to 2008. Women have plateaued at an obesity rate of 35.5 percent, while a solid 32.2 percent of American men still qualify as obese.  Children ages 2 to 19, the group that had, over the past few decades, shown the most alarming trend line in terms of obesity, held steady at a rate of 16.9 percent. (David Knowles. January 13, 2010)

The Centers for Disease Control and Prevention says Americans still don't eat enough vegetables, and they're consuming a little less fruit than they were a decade ago. The government study said in 2009, 32.5 percent of adults in the United States consumed two or more servings of fruit or juice in day -- compared to 34.4 percent who had that much in 2000, the Associated Press reported Thursday. Vegetable consumption is stagnant. About 26 percent ate veggies three or more times a day -- the same as in 2000, according to a large telephone survey conducted by the center. (. . .) Government food experts say most adults should ideally eat four servings of vegetables and three servings of fruit daily (a single apple would amount to a serving).  (Tom Dieger: Eat Your Peas! Americans Not Eating Enough Vegetables, New Report Says. September 2010)

 

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára                                                                                                                                                                          

VISSZA az Empiria Magazin Mindenféle érdekesség rovatának címjegyzékéhez