EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása  © Kuliffay. Minden jog fenntartva.

Napi Magyarország, 1998

 

EGY HELY, AHOL ISMERETLEN A FÉLELEM

Szingapúri levelezőlap – Világváros lett a porfészekből

 

A Szingapúrba tartó repülőn kiosztott beutazási kártyákon hatalmas piros betűkkel virít a figyelmeztetés: a városállamban halálbüntetés vár a kábítószer csempészekre. Aki ennél kisebb törvénytelenségben sántikál, az is jobb, ha ki se dugja az orrát az orchideákkal díszített, csupa márvány érkezési csarnokból: Szingapúr szigorú köztörvényei ugyanis az üzletemberekre és a túristákra egyformán vonatkoznak. Ennek következtében a szigetországban gyakorlatilag nincs bűnözés, és ismeretlen a félelem.

 

A világhirű Changi-repülőtér (Kuliffay felvétel)

 

Az amerikai nagyvárosokból érkező túristáknak különösen felemelő érzés, hogy este, sőt késő éjszaka is nyugodtan bolyonghatnak az utcákon és a távol-keleti országokra jellemző népes fesztiválok, körmenetek és szabadtéri piacok forgatagában sem kell kétségbeesetten markolniuk az erszényüket. Az utazó szintén örömmel tapasztalja, hogy nem zaklatják kéregetők, sőt a taxis, pincér vagy hordár se tartja a markát: a korrupció elkerülése végett ugyanis Szingapúrban tilos a borravalózás. Az idegenforgalom, az egyik fontos bevételi forrás védelmében a törvény súlyosan bünteti és nyilvános feketelistára teszi a túlszámlázó vendéglőket, üzleteket. (A pontos címmel ellátott lista minden nagyobb szálloda íróasztali fiókjában megtalálható.)

Ha ezt méltányolják is, azt azért túlzásnak tartják a külföldiek, hogy csilingelő jelzőberendezés figyelmezteti a szingapúri taxisofőrt a megengedett sebesség határ túllépésére, vagy hogy kamerák pásztázzák a középületek liftjeit és folyosóit, ahol komoly pénzbüntetés terhe mellett tilos rágógumit rágcsálni, köpködni vagy egy eldugott sarokban estleg ennél sürgetőbb dolgot is végezni. A kritikusok nyilván nem ismerik az 1965 előtti Szingapúrt, a hajdani angol gyarmatot – nyomorúságos halászfalvak, csirkeólak és sivár kifőzdék világát.

Az elmaradottságot felszámoló, a mindennapi életet gyökeresen megújitó törvények és rendszabályok bevezetőjét, Lee Kuan Yew volt miniszterelnököt a gyakran szimplifikáló nyugati média nagy előszeretettel titulálja tirannusnak. A személyét és munkásságát elfogulatlanul számbavevő kevesek azonban nemzeti elkötelezettségű, vizionárius pragmatistaként értekelik, népe pedig hálából a haza atyjaként tiszteli.

Az oxfordi végzettségű Lee három évtizedes irányítása során globális gazdasági tényezővé és elegáns világvárossá változtatta Szingapúrt, a hajdani porfészket. A három milliós megapolisz az elmúlt húsz évben nem fogadott el külföldi kölcsön-ajánlatot, aminek következtében nem adósodott el, fizetési mérlegének nyelve az utóbbi években a többlet iranyába mutat, az egy főre jutó GDP-je pedig állandóan emelkedik. Lee a világkereskedelembe való bekapcsolódás érdekében (a fejlődő országokat támogató vámkedvezmények maximális kihasználásával) építette meg a világ legforgalmasabb és legkorszerűbben felszerelt tengeri kikötőjét és az üzletemberek által megszavazott világranglistát évek óta vezető Changi-repülőteret. Az állami tulajdonban levő Singapore Airlines megbízhatóságában és szolgáltatásaiban felülmúlja az amerikai ís nyugat-európai országok legnagyobb privát légitársaságait.

 

1.  Régi és új találkozása. 2. Lehetne ugyan Chicago vagy Los Angeles, de ez Szingapúr. (Kuliffay felvételek)

Az aprócska trópusi szigetország a világ egyik fő olajfinomító és disztribúciós központja, nélkülözhetetlen elektrónikus alkatrészek gyártója, nemzetközi viszonylatban a legnagyobb hajógyár tulajdonosa, és nem utolsó sorban Ázsia egyik legfontosabb kommunikációs- és pénzügyi központja.

A nyugati világ fejcsóválása ellenére Lee gyakran hangoztatott elve volt, és az Ázsia Time magazinnak ez év márciusában adott interjújában ismételten kiemelte, hogy az ázsiai országoknak a saját nemzeti érdekeik, kulturális örökségük és társadalmi berendezkedésük figyelembevételével kell kialakítani a maguk gazdasági és politikai rendszerét. Lee nem ellenezte a nyugati divatáramlatok és státusz szimbólumok átvételét – sok esetben majmolását –, de annál hevesebben a szerinte túlértékelt "nyugati demokratizmus" szolgai másolását.

"Nem kétséges, hogy az ázsiaiaknak – az amerikai individualizmus ellenében – jobban megfelel az a társadalmi rend, amely  a közösség érdekeit helyezi az egyén érdekei elé." – állította többször is Lee. Véleménye szerint  rend és fegyelem szükséges a  jogok gyakorlati megvalósításához  és az ebből következő biztonság élvezetéhez, amit az elhatalmasodó bűnözés és nagy számú válás következtében  az amerikai társadalom nem képes megteremteni.

Az ázsiai autokratikusnak nyilvánított társadalmak végül is civilizácós kihívást jelentenek az u. n. nyugati model hegemóniájával szemben. A volt miniszterelnök szerint a tömegeknek központi irányításra és korlátokra van szüksége, mivel csupán egy maroknyi elit, a társadalomnak talán 5 százaléka érett a totális szabadságra. A fejcsóváló nyugatiak kérdése erre, vajon mit szól ehhez a tömeg? És vajon hol a határ? Ki dönti el, meddig nyírbálhatók meg az egyéni szabadságjogok a közérdek és az általános jólét érdekében? Szingapúr és Malázia példája viszont azt mutatja a kétkedőknek, hogy az egyensúly megtalálható és fenntartható.

 

Minden piac egyforma... Vagy mégsem? (Kuliffay felvételek)

Szingapúr a legjobb példa és egyben bizonyíték rá, hogy a halálbüntetés igenis elrettentő hatással van a bűnözőkre és bizonyíték arra is, hogy a fiatalok többsége nemcsak elfogadja, de igényli az ésszerű korlátokat. A városállam szigorúan bünteti a fegyverek jogtalan birtoklását és a kábítószerek használatát (egy kis kábítózás 10 évi börtönnel és 20 ezer dolláros bírsággal büntethető), a vandalizmus minden formáját és a nyilvános prostitúciót. A pornográfia terjedésének megakadályozására a szigetországba érkező összes képesújság és videókazetta a vámhatóság ellenőrzése alá esik. Felháborító ez az ott élőknek? Lázonganak, tüntetnek, bombát robbantgatnak? Puccsot szerveznek? Tömegesen emigrálnak az úgy nevezett "szabad" demokratikus országokba?

Éppen ellenkezőleg. A szingapúri hatóságok egyik nehéz és költséges feladata az illegális bevándorlás megakadályozása. A metropolisz a nyugalom, szépség, harmónia, valamint anyagi- és személyi biztonságérzet szigeteként a XX. századi kaotikus világ minden tájáról vonzza az odatelepülni vágyókat. Akik azt gondolták valaha is, hogy a hajdani anti-kolonializmusáról híres Lee Kuan Yew távozásával elfojtott kozmopolita erők törnek majd a felszínre, és minden a feje tetejére fog állni, azok hatalmasat tévedtek.

Lee 1990-ben egészségi okokra hivatkozva lemondott vezetői pozíciójáról, a városállam azonban mai napig is az ő szellemében él tovább. Az utódja, Goh Chok Tong formailag lazított az államigazgatás egyes csavarjain, drasztikus változtatásra azonban nem kerített sort. Végül is mi értelme lenne azon változtatni, ami sikeresen bevált? Sokak szerint a mai napig sem történik Szingapúrban semmi Lee tudtán kívül – és ez nagyonis valószínű. Ősi távol-keleti tradíció a “nagy öregek” tisztelete, és felhalmozódott tudásuk, tapasztalatuk végsőkig való kiaknázása.

Lee egyik tiszteletreméltó érdeme volt, hogy kormányzata soha nem szerepelt a korrupt ázsiai rezsimek listáján. (Akárcsak a szintén nemzeti politikát folyató líbiai Kadafy, Lee is a megvesztegethetetlen politikusok nyúlfarknyi táborába tartozik.) "Minden maradandó társadalomnak a tisztességen kell alapulnia, különben nem képes túlélni. Amennyiben becstelenség lesz úrrá, a társadalom elkerülhetetlenül felbomlik" – mondta az Ázsia Time-nak adott interjúja során Lee. A hangsúly a "minden" szón kell legyen.  Lee megállapítása közel sem csak az orchideák és lótuszok, víztől tocsogó rízsföldek és párába vesző kék hegyormok távoli országaira vonatkozik.

 

A Szingapúri-öböl hajóról és az Ó-város egyik utcaképe késő délután. (Kuliffay felvételek)

Addenda

"Az A. T. Kearney konzultációs cég tudományos jellegű értékelése és a Foreign Policy magazin közlése szerint (2001. júniusi szám) aprócska Szingapúr világviszonylatban első helyezést nyert, mint a világ leginkább globális országa. A globális indexmutató a jövedelemelosztás igazságosságát, a korrupció elterjedtségét ill. annak hiányát és a társadalmi-politikai szabadság jogok gyakorlati megvalósítását felmérve sorolta be az országokat. Hollandia a második, Svédország a harmadik helyre került. Az Egyesült Államok a 12. helyen végzett.")

2006. augusztus:

Last month a local company, ES Cell International, claimed to be the first company to commercially produce human embryonic stem cell lines in a way that makes them suitable for clinical trials. Researchers can buy vials of stem cells from ES Cell over the Internet for $6,000. Singapore, notably conservative on most social issues — including a ban on most types of chewing gum — is emerging as a hotbed for stem cell research, thanks to liberal laws in that field and equally liberal government financing. Lately the tiny island-state’s ambition of joining the ranks of Boston and the Bay Area as a biotech hub has been getting a hand from an unexpected quarter: the White House. Bush administration policies that restrict federal money for stem cell research have prompted an increasing number of top scientists to pack their bags and head for this equatorial city. Two of America’s most prominent cancer researchers, Neal G. Copeland and Nancy A. Jenkins, are planning to arrive here next month to take posts at the Institute of Molecular and Cell Biology. The husband-and-wife team, who worked for 20 years at the National Cancer Institute in Maryland, said politics and budget cuts had left financing in the United States too hard to come by. “We wanted to be in a place where they are excited by science and things are moving upward,” said Dr. Copeland. Scientists say President Bush’s veto last month of legislation to raise limits on federal financing for stem cell research was the latest in a series of setbacks, which they say are stifling the research environment and eroding the edge in basic medical science that the United States has held since World War II.  Shrinking research grants, a greater corporate emphasis on quick profits and the political firestorm over stem cells have left many American scientists frustrated and discouraged. Waiting in the wings with encouragement and cash is authoritarian Singapore, which has begun to earn a reputation as a haven for biomedical freedom. The motive is economic. Faced with declining returns in electronics, the industry that vaulted Singapore into the ranks of the world’s richest nations, Singapore in 2000 began an initiative in biotechnology. “It was part of the overall strategy of diversifying the base of our economy and, more specifically, adding on a research-intensive sector,” said Beh Swan Gin, who heads the Biomedical Sciences Group at the Economic Development Board. (Wayne Arnold: Singapore Acts as Haven for Stem Cell Research)

 

VISSZA a Mindenféle érdekesség rovat címlistájához

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára