EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása

                                                                                                                                        

Pesti Hírlap/Tanulmány, 1994

 

 

 

                                                          Bűnös vagy ártatlan Michael Jackson?

             

                                         A BÁLVÁNY HIHETETLEN DOLGAI

 

 

 

 

Valamikor botrányt keltett volna a pederasztia vagy pedofilia szó nyilvános  kimondása. Az otthon falai között is legfeljebb suttogva és szemforgatásoktól kísérve hangozhatott el. Természetesen az újságok, magazinok sem foglalkoztak vele. A szó a tabu szavak közé tartozott, mint a szifilisz vagy a hermafroditizmus: “jobb körökben” illett nem tudni, valójában  mit is jelent, társadalmi szinten pedig tanácsos volt tettetni, a mindennapi élet valóságában nem is létezik.

 

Az elmúlt évben az amerikai sajtó és televízió rákényszerült, hogy agyon hallgatott évtizedek után a teljes nyilvánosság előtt szembeállítsa a képmutatást a valósággal, ugyanakkor a szó jelentését tudatosítva beiktassa még a gyermekek szókincsébe is.  A pederasztia/pedofilia szó be kellett hogy épüljön a gyermekek szókincsébe – éppen az  ő védelmükben.  Az utóbbi év két széles körben publikált esete, a pop-énekes Michael Jackson és a volt katolikus pap, James Porter ügye  a társadalom fókuszába helyezte a gyermekek elleni szexuális visszaélések tragikus valóságát.

 

Az utóbbi évtizedek polgári törvényhozása nagyobb figyelmet szentelt a kiskorúak védelmének. Ennek keretében egyes államok törvénybe iktatták, hivatásukat gyakorló személyek – orvosok, tanárok, óvónők, szociális gondozók, edzők – kötelesek bejelenteni a fiatalkorúak elleni bármi nemű kriminális (beleértve szexuális) aktus elkövetésének gyanúját. Az új rendelkezésnek köszönhetően, Hollywood történelmében először, Beverly Hills egyik pszichológusa 1993. augusztus 17-én feltárcsázta Los Angeles speciális gyermekvédelmi osztályát. Még a botrányokhoz, perverzításokhoz, gyilkosságokhoz hozzáedződött Angyalok Városát is sokkhatásként érte a hír, mikor egy 13 éves kisfiú érdekében történt  bejelentés nem mást vádolt szexuális visszaélések sorozatával, mint a gyerekek bálványaként és patrónusaként körülrajongott szupersztárt, Michael Jacksont.

 

AMERIKA BÁLVÁNYA 

 

Kevés sztár jutott olyan magasra és zuhant olyan hirtelen a legfeneketlenebb mélységbe egy éven belül,  mint Michael Jackson. 1993. január 19-én a tv által élőben közvetített elnökké avatási gálaesten 100 millióra becsült tömeg előtt a szupersztár együtt ünnepelt a Clinton házaspárral. Február 10-én közvetített egy órás tv interjúja, amelynek során személyes kérdésekre válaszolt, 90 millió nézőt vonzott a képernyőkhöz. Márciusban a Soul Train zenei fesztiválon  Dangerous című albuma és  Rememeber the Time című szólólemeze is nagy díjat nyert.

A nyár végén azonban hirtelen inogni kezdett a híres holdjáró lábak alatt a talaj. Az ellene tett feljelentés után a rendőrség tanúk sorát hallgatta ki, és terhelő bizonyítékokat foglalt le a sztár rezidenciáján, majd decemberben a hatóságok az esetleges bűnügyi eljárás dokumentációjához felvételeket készítettek a sztár nemi szerveiről, amelynek jellegzetességéről gyermek vádlója grafikus részletességgel számolt be az ügyészségen.

Jackson, aki ugyan tagadta bűnösségét, novemberben félbeszakította világjáró koncertkörútját, hetekig bújkált, még közvetlen családtagjai se tudták hollétét, majd toxikomániára hivatkozva egy londoni intézetbe vonult vissza elvonókúrára.  Jackson média pozíciója megingott, népszerűsége lassan korrodeálni kezdett. Rajongóinak többsége azonban nem akarta elhinni, bálványa bárkit is bántani tudna – legkevésbé egy gyermeket. Jackson ügyvédjei pedig váltig hangoztatták, hogy a sztár Amerikába visszatérve bizonyítani fogja ártatlanságát. Ez azonban soha  nem következett be.

Az USA-ba való visszatérése után Jackson kerülte a nyilvánosságot, ügyvédjei pedig a színfalak mögött lázasan dolgoztak, hogy “leállítsák a rendőrségi kivizsgálást, amely aggodalmaik szerint börtönnel fenyegette Michaelt”. Munkájuk gyümölcsözőnek bizonyult: január 25-én a polgári pert elkerülendő sikerült 40 millió dolláros kártérítési összegben kiegyezniük a vád képviselőivel. Az egyezmény kritériumaként szerepelt, hogy csekkel a zsebben a fiúnak és családjának el kell hagynia Kaliforniát és soha nem nyilatkozhatnak nyilvánosan Jacksonról és a történtekről.

Szakmai vélemények szerint a gyermekek szexuális kihasználói sajátos eszközökkel dolgoznak. Mesterei a manipulációnak, színjátszásnak, hazudozásnak. Valóságos vagy megjátszott infantilizmusuk mágnesként vonzza a gyerekeket. A megvesztegetés elengedhetetlen eszközük. A kisebbeket cukorka igéretével ültetik az ölükbe, a nagyobbakat bicikli vagy új CD reményében csalogatják az ágyukba. Jakson a leghíresebb high-tech játékboltokat bérelte ki alkalmi kis barátai számára, ahol azt vehettek maguknak a számlájára, amit csak akartak.

A rezidenciáját körülvevő hatalmas farmon vidámparkot és állatkertet épített, ahol időről-időre gyerekek százait szórakoztatta és látta vendégül. A csoportokból alkalmanként kiválasztott egy-egy kisfiút, akit személyes lakosztályába vezetett, ahol aztán órákat töltött vele, behúzott függönyök és zárt ajtók mögött. Állítólag tv-t néztek és videó-játékokat játszottak.  Jackson egyik volt alkalmazottja, egy idős latin-amerikai asszony szerint azonban a szupersztár “azt csinálta a gyerekekkel, amit a nászutas párok szoktak csinálni”.

A szodomiták és ezen belül a pederaszták és pedofilek többsége állandóan új áldozatra vadászik. La Toya Jackson, Michael húga, egy tv interjú során úgy nyilatkozott, hogy mikor otthon lakott gyakran látta a bátyját kisfiúkat vinni a szobájába, ahova senki nem léphetett be. Az ételt a személyzetnek egy tálcán kellett az ajtó előtt hagyni, amit aztán Michael keze a résnyire tárt ajtónyíláson keresztül behúzott a sötét szobába. Soha nem fogja elfelejteni – mondta La Toya –, milyen mások voltak a gyerekek, mikor végre elhagyták Jackson hálószobáját: “Az egész egyéniségük megváltozott.” Majd hozzátette, gyakran látott több-százezer dolláros csekkeket a szülők nevére kitöltve. Bár konkrétan nem vádolta a bátyját,  felháborodott arccal kétségét fejezte ki, hogy “bármelyik normális 35 éves férfi napokat, sőt heteket tölt idegen kisfiúkkal az ágyban.”  La Toya Jackson reményét fejezte ki, a bátyja mielőbb realizálja, hogy “(pszichiátriai) segítségre van szüksége”.

Jackson biztonsági szaktanácsadójának egy korábbi nyilatkozata szerint évente 25-30 feljelentés érkezik a szupersztár ellen, amelyek eddig még minden alkalommal a nyilvánosság kizárásával, privát megegyezéssel, illetve végkielégítéssel zárultak. Jackson vagyonát több mint 200 millió dollárra becsülik, és ilyen pénzzel kétséges, hogy valaha is bíróság elé fog állni. Ez különösen aggasztó azoknak a tanúknak, akik az ügyészség felszólítására vallomást tettek Jackson ellen, de úgy tűnik hiába élték át újra tragédiájukat és megalázottságukat, nem tudták felelősségre vonatni a szupersztárt. Egy kanadai fiú, akit állítása szerint Jackson szodomizált, a polgárjogi per elodázása miatti csalódottságában öngyilkosságot kísérelt meg. Egy másik fiú idegösszeroppanással került kórházba.

Nyilván soha nem fogjuk megtudni, valójában hány fiút édesgetett Jackson az ágyába, és hánynak tette tönkre az életét.  Valószínűleg azt sem fogjuk  megtudni, hány  szülőt mardos álmatlan éjszakákon a lelkiismeret, mert naivan vagy ostobán megbízott Amerika bálványában. Mindezek ellenére a Jackson-ügynek, akárcsak az itt következő Porter-ügynek döntő szerepe van abban, hogy az évezred végéhez közeledve fény vetült az egyház és vele társadalom egyik eddig mellőzött, tabuként  titkolt problémájára, amely rákos daganatként feszül a felszín alatt.

A SZÖRNYETEG

James Portert Massachusetts állam bírósága 1993 decemberében több mint 20 évi börtönre itélte 14 éven aluli gyermekek ellen elkövetett pedofilia bűntettének  elkövetése miatt.  Az ügyész súlyosbításért fellebbezett, az áldozatok életfogytiglani elzárást, megkövezést, kasztrálást követeltek. Az ítélethirdetés alkalmával 22 áldozat(*1) közül többen a televízió nyilvánossága előtt már felnőtt férfiként, remegő hangon és könnyekkel küszködve tárták fel szégyenüket, tönkretett életüket.

Az áldozatok leküzdhetetlen depresszióról, dekoncentráltságról, rémálmokról és gyötrő bűntudatról számoltak be, amiknek orvoslására alkoholhoz és kabítószerekhez menekültek. (Pszichológiai bukfencként az áldozatok gyakran képzelik, hogy valamilyen formában ők maguk a bűntény előidézői.) Szinte kivétel nélkül képtelenek voltak munkájukat ellátni, tartós kapcsolatot kialakítani, a társadalomba beilleszkedni. Magányuk és bűntudatuk miatt négyen öngyilkosságot kíséreltek meg, többen állandó pszichológiai kezelést igényelnek. A tárgyaláson egy férfi el-elcsukló hangon adta elő, hogy erőszakolta meg Porter a templom sekrestyéjében: “Mikor lefogott, kétségbeesésemben kiabálni akartam, de befogta a számat, hogy senki ne hallja. Ma azonban, akik itt vagytok, mindannyian hallotok engem.”

James Porter, volt római katolikus pap bűnösnek vallotta magát az ellene felhozott vádakban: “Minden alkalommal, mikor a tükörbe nézek, egy szörnyet látok visszanézni. Amit tettem, bemocskolja az életemet, egészen a halálomig.”

A Jackson-ügy hullámai igazi hollywoodi stílusban a sztár körül tornyosulnak. Senki mégcsak a nevét  sem tudja az áldozatának. Nem tudjuk, mit érzett, hogy el kellett hagynia az otthonát és új életet kellett kezdenie valahol idegenben. Nem tudjuk, hogy hegednek fizikai és lelki sebei, milyennek látja a jövőt. A Porter-ügy sokkal inkább az áldozatokra koncentrálódott. A tanúk bátor kiállásának következtében a szenvedés arcot öltött, és így széleskörű együttérzést váltott ki, ugyanakkor mérhetetlen felháborodást keltett a katolikus hívek táborában. Ennek következtében az áldozatokat és családjaikat összefogó szervezetek alakultak országszerte, s ezek képviselői próbálkoznak rákényszeríteni az egyházat a pederasztia/pedofilia problémájával való szembenézésre. Nem titok, hogy majdnem lehetetelen a Vatikán falain kívülről rést ütni, de az sem titok, az utóbbi időkben a falakon belül is voltak, akik csákányt ragadtak.

Közülük talán a legismertebb Andrew M. Greely, katolikus pap, író, szociológus, a University of Chicago  és a University of Arizona professzora azt állítja,  “a reformáció óta a pedofilia okozta krízis az egyház történetében a legkomolyabb válság”. Greely, aki számos alkalommal foglalkozott a témával, legutóbb az America nevű jezsuita folyóirat vezercikkében figyelmeztetett a sorozatos botrányok okozta egyre fokozódó elkeseredésre a hívek körében. Bár mint mondta, még nincs országosan összesített hivatalos felmérés, de részadatokból, pszichológiai kórlapokból és az egyház által kifizetett jóvátételi összegekből (eddig közel 500 millió dollár) arra lehet következtetni, hogy az elmúlt 25 évben 2-4 ezer katolikus pap követett el sorozatos szexuális visszaéléseket. Mivel egy-egy pederasztának átlagosan 50 gyermek esik áldozatul, valószínű, hogy az amerikai áldozatok száma meghaladja a 100 ezret.

Greely szerint a válság azért fajulhatott el ennyire, mert a “papság kiváltságos osztály, amely mentességet élvez mind az egyházi, mind a világi törvények  alól. Az a pap, aki kritizálja és akár csak egyházi hatóságoknak is jelenti paptársa (bármilyen) bűnét, a papi társadalomból való végleges  kiközösítésnek néz elébe.” A washingtoni katolikus pap-kutató, Thomas Reese adatai szerint a 188 amerikai egyházmegyéből 100-ban fordultak elő kiskorúak ellen elkövetett szexuális bűntettek, többek között erőszak és molesztálás –  mégis egy kézen megszámlálható a bűnügyi törvényszék elé tárt esetek száma.

BOCSÁNATOS BŰN?

A Kanadában  1988-ban legnagyobb port kavaró ügyben egy new-foundlandi pap, James Hickey 32 esetben találtatott bűnösnek, de mivel a korábban más egyházmegyékben ellene tett följelentéseket sorban eltusolták, pontosan nem tudni, végül is  hány ministránsfiú esett áldozatául. Köztudott, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények túlnyomó többsége soha nem kerül nyilvánosságra. A gyerekeknek csak nagyon kis százaléka tudja leküzdeni szégyenét, félelmeit és gyötrő bűntudatát. Mégha sikerül is, a szülők többsége éppen a gyerek érdekében próbálja elkerülni a botrányt, és hagyja elaludni az ügyet – többnyire még kártérítésért sem perel. Ha mégis, az egyház a botrány elkerülése végett fizet, a papot pedig áthelyezi egy másik egyházmegyébe, ahol – az eddig nyilvánosságra került ügyek tanúsága szerint – újabb prédára vadászik.

Mindezek tudatában az amerikai  katolikus hívek határozott követelése új egyházpolitikai szabályzatok életbeléptetése.  A pápai javaslatra 1993-ban összehívott amerikai püspöki találkozó, amely kifejezetten a pederasztia problémájával foglalkozott, javaslatot dolgozott ki, hogyan is  kezeljék az újonnan felmerülő eseteket, hogy próbálják megszűrni a szemináriumba jelentkezőket, miként segítsék a krízis helyzetbe jutott áldozatokat és családjaikat.  A katolikus hívek azonban ennél többet akarnak. El akarják érni, hogy a kiskorúak  ellen elkövetett szexuális visszaéléseket az egyház ne szakmabeli etikai vétségként, illetve bocsánatos bűnként, hanem közveszélyes bűncselekményként ítélje meg, elkövetőjét pedig fossza meg papi tisztségétől.

*1 Porter, aki eredetileg tagadta bűnösségét, kiskorúak elleni molesztálás 41 rendbeli vádjával került bíróság elé. Párhuzamosan az egyház 68 polgári per során már 5 millió dollárt fizetett ki Porter áldozatainak. Az egyes államokban érvényben levő jogi korlátozások miatt -- tíz éves elévülési idő -- korábbi áldozatai nem vihetik bíróságra és nem folyamodhatnak kártérítésért. Csak New Englandben 127 ma már felnőtt férfi vádolta szexuális erőszakkal és aberrrációval a volt papot.

 

Addendum:

Los Angelesi híradás szerint bírói letiltás ellenére nyilvánosságra hozták a Jackson jogi egyezmény eddig titokban tartott adatait, amelyekből kiderül, a korábbi média közléseknél kevesebbet, "csak" 15.3 millió dollárt fizetett végkielégítésként kiskorú vádlójának. (2004 június)

2005:  Here is Jesse Jackson, in a radio Broadcast, interviewing Michael about his weight-loss tips during the trial: Jesse: You've maintained the weight, man, that's what people is (sic) most jealous of and so excited about . . .  Michael: My health is perfect, actually.  I'm a great believer in holistic natural foods and eating and herbs and things, you know, God's medicine, instead of Western chemicals . . .  If  you can grasp the absurdity of Michael Jackson, a man with a face made entirely of wax and plastic parts, proclaiming absolute faith in "Gods medicine", then you grasped the essence of the Jackson trial.  An American these days may be a welfare cheat, he may fuck little boys and he may just want steal Iraq's oil.  But as long as he gives it up for Jesus, stays out of jail, and keeps the weight off, he's still viable, still a story.  What he is underneath doesn't matter.  And nobody is particularly interested in finding out.  We're happy to stare -- but we can do without the smell. (Matt Taibbi:  The Nation in the Mirror,  Rolling Stone, June-July issue)

President Ronald Reagan persuaded him to come to The White House so he could give Jackson a special award -- and take a photo with the world's most famous pop star. Former first lady and Doubleday book editor Jacqueline Onassis personally wooed him to write "Moonwalk.'' When Jackson's 1987 album "Bad'' was released, with the video for the title track directed by Martin Scorsese, CBS deemed it worthy of a prime-time special. And a 1984 Time magazine cover story described Jackson as "the good boy, the God-fearing Jehovah's Witness, the adamant vegetarian ... the impossibly insulated innocent. Undeniably sexy. Absolutely safe.''

The U.S. Justice Department has told a Texas court that a lawsuit accusing Pope Benedict XVI  of conspiring to cover up the sexual molestation of three boys by a seminarian should be dismissed because the pontiff enjoys immunity as head of state of the Holy See.  Assistant U.S. Attorney General Peter Keisler said in Monday's filing that allowing the lawsuit to proceed would be "incompatible with the United States' foreign policy interests." U.S. courts have been bound by such "suggestion of immunity" motions submitted by the government, Keisler's filing says. A 1994 lawsuit against Pope John Paul II, also filed in Texas, was dismissed after the U.S. government filed a similar motion. The Vatican Embassy in Washington had asked the U.S. government to issue the immunity suggestion and do everything it could to get the case dismissed. The former Cardinal Joseph Ratzinger was named as a defendant in a civil lawsuit by three plaintiffs who allege that Juan Carlos Patino-Arango, a Colombian-born seminarian on assignment at St. Francis de Sales church in Houston, molested them during counseling sessions in the church in the mid-1990s. Patino-Arango has been indicted in a criminal case by a grand jury in Harris County, Texas, and is a fugitive from justice. The lawsuit alleges Ratzinger, who headed the Vatican's Congregation for the Doctrine of the Faith before becoming pope, was involved in a conspiracy to hide Patino-Arango's crimes and help him escape prosecution. (U.S. Says Pope Immune From Molestation Lawsuit. AP. September 20, 2005)

 

Richard Altomare, CEO of Universal Express, did not comment on Friday's development. However, he earlier told the New York Post that if Jackson pressed his legal action, Altomare would include some potentially embarrassing memorabilia withheld from the auction, notably "salacious" artwork that could dredge up memories of the Moonwalker's 2005 child-molestation trial, which ended in his acquittal. "There are a couple of paintings Jackson made of children, of boys—naked. And there are some of his whitening creams, some sex aids...some of the old records in his sealed [sexual molestation] court case," Altomare said. "This is stuff we have kept from the auction out of respect to Mr. Jackson. The guy has troubles. We all have skeletons in the closet and, if Michael hadn't put up a fuss, I might have quietly, discreetly, just given it to him. I'm a gentleman...but if he pisses me off, I may end up auctioning them." (Josh Grossberg: Jackson Won't Block Souvenir Sale)

A pederasztiával/pedofiliával kapcsolatban lásd még:  Lapszemle 2002. II.rész, 5. irás;  Még mindig tabu;  "Én vétkem, én vétkem . . ."  Közös titkok, közös bűnök;   Lapszemle 2003. I. félév 27. írás;  Lapszemle 2004. II. félév 27. és 5. írás;  Lapszemlék 2007. I. félév 20. és 2. írás; Jackson halála kapcsán lásd Lapszemlék 2009. II. félév 3. írás;  Szex-botrányok -- pápai áldással

(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenidő rovatban.) Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com

 

VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenidő rovatának címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára