EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

Magyar Demokrata, 1995

EGY VESZÉLYES ASSZONY

Hillary Clinton a pekingi nőkonferencián

Az ellene folytatott aknamunka ellenére Hillary Clinton  úgy döntött, kezdődhet a bőröndök csomagolása: részt vesz az Egyesült Nemzetek Szervezete által Pekingben rendezett nőkonferencián, amelyre közel 50 ezer meghívott utazik a világ minden tájáról. Clinton asszony az áskálódásokkal mit sem törődve, áprilisi ázsiai körútjának sikerén felbuzdulva lelkes, bizakodó hangulatban  repült el az eseményre.

A kínai utazás legelszántabb ellenzői, Robert Dole és Richard Lugar republikánus szenátorok, elsősorban a politikai aktivista Harry Wu fogva tartására, és Pekingnek az általa kritizált emberi jogokkal való visszaéléseire hivatkoztak –  bár nem minden hátsó gondolat nélkül. 1996-ban mindketten Bill Clinton vetélytársaként akarnak indulni az elnökválasztáson, és egyformán veszélyt látnak a továbbra is népszerű elnökfeleség esetleges politikai sikerében.

Az elmúlt évek során a konzervatív erőknek sikerült háttérbe szorítani az ambiciózus Hillary Clintont, és szeretnék, ha a helyén is maradna. Próbálják megakadályozni, hogy a választás közeledtével babérokat szerezzen, amivel nem kétséges, férje pozícióját is erősítené. “Ez a baloldali ideológiával átitatott, irányt tévesztett konferencia nem más, mint az adófizetők pénzének pocsékolása” – nyilatkozta Dole.  Egy republikánus képviselő, Christopher Smith pedig olyan messzire ment, hogy a konferencia bojkottálására szólította fel a hivatalos amerikai delegációt.

A  Fehér Házban fellélegeztek, mikor Peking egy felgyorsított folyamatú ítélethozatal után kiutasította Wut, aki rögtön vissza is tért az Egyesült Államokba. A Hillary Clinton elleni aknamunka azonban tovább folytatódott. A republikánus politikusok mögé felzárkózó radikálisan dogmatikus keresztény csoportosulások magát a világkongresszust is megpróbálták megtorpedózni.  James Dobson, a Fókuszban a család nevű radikális szemléletű egyesület elnöke például 2 millió címre postázta ki 8 oldalas memorandumát, amelyben “a világtörténelem legszélsőségesebb ateista és családellenes kampányának” titulálta a pekingi konferenciát. “A kereszténységnek majdnem minden kitételét kétségbe vonják ezen a konferencián" – állította Dobson.

Az idei konferencia lényegében a múlt évi kairói népességpolitika és fejlesztési konferencia szellemében szerveződött, ahol több, mint 180 ország (valamint a Vatikán és a muzulmán országok kényszerű beleegyezésével) közös program tervezetet dolgozott ki a nők társadalmi és gazdasági felemelése, valamint megbízható egészségügyi ellátása érdekében. A pekingi konferencia utat és módot keres az előző évi, 1994-ben elfogadott program gyakorlati megvalósítására, és további lehetőséget nyújt a nőket globálisan érintő gondok és problémák feltárására.

Hillary Clinton augusztus 25-én a női szavazati jog kivívásának évfordulóján mondott megemlékező beszédében kitért kínai útitervére, és felvázolta a konferenciára tervezett előadását. Mint mondta, olyan kérdésekre akarja ráirányítani a világ figyelmét, mint a nők korlátozott politikai szerepe (az "üvegplafon") és gazdasági lehetőségei, a férfiakkal egyenlőtlen bérezése, egészségügyi ellátottságának hiányosságai és a családon belüli brutalitás eluralkodó problémája. (Az  utóbbinak alapul szolgál egy philadelphiai tanulmány, miszerint a családon belüli gyilkosságok kétharmadában a női házastárs vagy élettárs az áldozat, ugyanakkor az elkövetés módja mindig kegyetlenebb az egyéb gyilkosságokhoz viszonyítva.  Minden negyedik végzetes tragédia során ötnél több késszúrás vagy lövés végez az áldozattal.)

A családon belüli bűnözés – fizikai és pszichológiai terror, gondatlanság, erőszak, szadizmus, sőt gyilkosság – megvitatása fontos szerepet játszik a haladó gondolkodású nőszervezetek és küldöttek listáján. A  konzervatív erők ugyanakkor “a család lejáratásának eszközeként” könyvelik el. “Amikor a dokumentum a családra utal, annak mindig negatív felhangja van, mint például az az állítás, miszerint a legtöbb erőszakos megnyilvánulás a családon belül történik”, nyilatkozta a Washington Postnak Beverly LaHaye asszony, az Amerikáért Aggódó Asszonyok elnevezésű konzervatív csoport vezetője.

Az asszonyok és gyermekek elleni gyakori garázdaság és kegyetlenség azonban dokumentált tény, nem légből kapott aggodalom. A jelenkori szociológiai és bűnözési statisztikák nemzetközi összevetéséből egyértelműen ez a következtetés vonható le – egyesek  mégsem fogadják el.  Marjorie Mezvnisky, volt demokrata képviselő erről így vélekedik: “Az az érzésem, hogy mindezek a családjellegű érdekvédelmi szervezetek, mint az Amerikáért Aggódó Asszonyok is, nem képesek másként, kizárólag amerikai viszonylatban gondolkodni, és azért reagálnak naivan, mert fogalmuk sincs, mi történik a nagyvilágban.”

Mezvinsky azokra az időnként megjelenő tudósításokra utal, melyek szerint számos országban a mai napig is megölik vagy menhelyre adják a csak tehernek számító lánycsecsemőket, halálba kergetik  a vártnál kisebb hozománnyal érkező menyasszonyt, halálra éheztetik a munkaképtelenné vált öregasszonyokat, megfosztják a tanulási és képzési lehetőségtől a gyermeklányokat, akik aztán feleslegessé és teherré válnak a családfő számára. Mi lesz a távlati sorsuk? Többnyire árúba bocsátják, nehéz fizikai munkára vagy prostitúcióra kényszerítik őket.

A modern adatfeldolgozás és kommunikációs technika következtében egyre nagyobb nyilvánosságot kap, hogy nemcsak  az u. n.  fejletlen  országokban széleskörű a családon belüli, elsősorban az asszonyok és gyermeklányok elleni testi fenyítés, nemi erőszak és brutalitás. A felismerés következtében az USA egyes államaiban az orvosokat, tanárokat, óvónőket, sportedzőket, gyakorló pszichológusokat törvény kötelezi a gyanús fizikai tünetek és elváltozások, illetve lelki trauma észlelése esetén hivatalos  bejelentésre, a rendőrséget pedig az ügy kivizsgálására, még akkor is, ha a szenvedő alany (félelmében vagy anyagi függősége miatt) nem kíván vádat emelni. Ugyanakkor Clinton elnök az erőszak megfékezésére határozatot dolgoztatott ki – Violence Against Women Act  –, amely beterjesztve az 1994-es  bűnügyi törvényjavaslat részeként törvényerőre emelkedett.

A nők kiszolgáltatottsága összefügg a mindenkori társadalmi és politikai, de leginkább a gazdasági helyzettel. A világ 1,3 milliárdot számláló szegényének 79%-a nő. Ezek között is a legtragikusabb helyzetben az idős nők vannak. Még a fejlett és gazdag  Egyesült  Államokban is az egyedül élő öreg nők 70%-a szegény vagy legalábbis a szegénységi szinten tengődik, míg gyógyszerellátása, orvosi felügyelete, kórházi kezelése nagyrészt megoldatlan.  Mint mondják, a nők átlagban 8-10 évvel túlélik a férjüket, de nincs sok köszönet benne.

A kairói konferencia eredményei és döntései (végrehajtó eszközök híján) nem kötelezik törvényhozásra vagy egyéb intézkedésre a kormányokat, csupán elméleti útmutatóként szolgálnak. Kitérők és viták helyett tehát a kongresszusi képviselőknek és  társadalmi aktivistáknak minden erejükkel és minden tekintélyük latba vetésével a megszavazott program gyakorlati megvalósítására kell koncentrálni. A céltudatosságáról híres Clinton asszony részvétele az ENSZ emberi jogok bizottságának amerikai követe szerint: “győzelem a világ minden asszonya számára”.  Még a kevésbé lelkesek szerint is Hillary Clinton jelenléte politikai súlyt ad az eseményeknek, és új lendületet az évszázad végére kissé megfáradt nőmozgalomnak.

(A fenti cikk szerepel a Tudástár listázásán "Nőszervezetek" besorolás alatt:  #38)

Lásd még ebben a témában: Meg nem született milliók sorsa; A szép, okos és veszélyes; Elveszett évized; Lapszemlék, kommentárok 2009 I. félév 7. 3. és 1. írás; Lapszemlék, kommentárok 2009 II. félév 19. írás;

VISSZA  a 90-es évek rovat címlistájára

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitóoldalára