Magyar Demokrata, 1994

MEG NEM SZÜLETETT MILLIÓK SORSA

A Clinton adminisztráció érdemeként könyvelhető el, hogy kezdettől fogva tudatában volt a globális népességpolitika és a hozzá kapcsolódó rekonstrukciós program jelentőségének. Az Egyesült Államok egyik fő szerkesztője volt annak az átfogó programtervezetnek, amely a kairói konferencia fókuszpontjaként és vitaalapjaként szolgált. Az amerikai alelnök, Al Gore személyesen képviselte az adminisztráció álláspontját, annak ellénere, hogy hónapok óta céltáblája volt a Vatikánból röpködő ellenséges nyilaknak. A pápai állam vádja szerint Gore arra akarta felhasználni a kairói konferenciát, hogy az USA-ban érvényben levő abortuszhoz és mesterséges születésszabályozási módszerekhez való jogosultságot "rákényszerítse a világ összes országára".

(Kép: ÉN AZ ÉDESANYÁM  VÁLASZTÁSA VOLTAM – fél milliós pro-choice tüntetés résztvevője, saját kezűleg festett  táblájával. Washington, 1992. Kuliffay felvétel)

A Clinton-Gore párosról már a választási küzdelmek idején köztudott volt, hogy a női szabadságjogok és ezen belül a családtervezés, illetve ésszerű népesség kontroll feltétlen hívei. Utólagos felmérésekből az is kiderült, ez az álláspontjuk nagy számú szavazatot hozott számukra az értelmiség, a nők és a fiatalok köréből. Gore azonban a Nemzetközi Sajtó Klubban és a kairói konferencia megnyitóján tartott beszédeiben egyaránt hangoztatta, az Egyesült Államok kormánya sem a jelenben, sem a jövőben nem kívánja nemzetközi síkra terelni az abortuszhoz és a fogamzásgátló szerekhez való jog kérdését.

BIZTOSÍTÉK A NŐKNEK

A kész vitairat egyik kitétele, "a reproduktiv egészségügyi szolgáltatás biztosítása" különösen nagy port kavart, mivel mind a katolikus, mind pedig a muzulmán küldöttek értelmezése szerint burkoltan ugyan, de a művi abortusz propagálására íródott. Bruntland asszony, Norvégia miniszterelnöknője többek nevében azt nyilatkozta, képtelen megérteni, hogy juthatott bárki is erre a következtetésre. A reproduktiv egészségügyi szolgáltatás ugyanis sokoldalú tevékenység: magában foglalja a terhesség megszakítással kapcsolatos előzetes és utólagos orvosi és lelki tanácsadást (a terhességek minimum 4%-a orvosi beavatkozást igénylő spontán abortuszba, illetve életképtelen utód koraszülésében végződik), szexuális felvilágosítást, a nem kívánt terhesség megelőző módszerek népszerűsítését, terhesgondozást, csecsemőgondozást, szülésre való felkészítést és utókezelést, valamint a szexuális betegségek megelőzését.

Hosszas szócséplés és annál rövidebb érdemi vita után végül is biztosítékot nyert a nők nemzetközileg elfogadott joga a reproduktiv szolgáltatásokhoz. Ebben benne foglaltatik, hogy azokban az országokban, ahol az abortusz legális, a kormánynak biztosítani kell a szakszerű és biztonságos terhesség megszakítást és utókezelést. Ez a döntés különösen fontos volt az amerikai küldöttek számára, mivel Amerikában az utóbbi években az ultrakonzervatív erők fizikai erőszakkal, még gyilkosságok árán is probálkoznak megakadályozni a nőket a családtervezési (ezen belül az abortuszhoz való) joguk gyakorlásában.(*1)

Az eredeti ügyirat szövege végül is lényegében nem, csak megfogalmazásában vagy szóhasználatában változott. Ezzel az ellenzék csak azt érte el, hogy pótolhatatlan időveszteséget okozott más létfontosságú kérdések megvitatásának rovására. A Vatikán, amely minden eszközzel meg akarta akadályozni a dokumentum jováhagyását, csak akkor lazított álláspontján, mikor nyilvánvalóvá vált, a konferencia 180 résztvevőjének túlnyomó többsége támogatja, sőt lényegében elfogadhatónak tartja akár az eredeti javaslatot is. Az álláspont fellazításában az is közrejátszott, befolyásos és közismert (haladó gondolkodású) katolikus személyek nyilvánosan is kifejezésre juttatták elégedetlenségüket a pápai álláspontot illetően.

A VATIKÁN TÚLJÁTSZOTTA A SZEREPÉT?

Frances Kissling, a Katolikusok a Szabad Választásért elnevezésű, washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet elnöke a Washington Postnak adott interjújában kijelentette, a katolikus hívők többsége nem ért egyet a pápa születésszabályozásra vonatkozó állásfoglalásával. (Statisztikák szerint az amerikai katolikusok 82%-a saját lelkiismeretére alapozott értékítélet szerint dönt a házasságot megelőző szexuális kapcsolatait, a fogamzásgátló-szerek használatát, illetve az abortusz kérdését illetően.) Kissling azt is hozzátette: "Úgy érzem, hogy a Vatikán túljátszotta a szerepét a konferencián."

A Maryland állambeli katolikus demokrata szenátor, Barbara Mikulsky szintén a Postnak adott nyilatkozatában azzal vádolta a Vatikánt,  hogy (időhúzó) ellenvetései "megrabolták a világot attól a komoly lehetőségtől, hogy terveket készítsen és konkrétan megvitassa a nők helyzetét szerte a világban.”

MEGELŐZNI A KATASZTRÓFÁT

Ugyanakkor Bruntland asszony szerint "A moralizálás képmutatóvá lesz, mikor elfogadhatóvá válik a kényszerterhességből vagy az illegalitása miatt szakszerűtlenül végzett abortuszból adódó szövődmény, szenvedés vagy halál, és mikor elfogadhatóvá válik a nyomorra született, nem akart gyermekek tragédiája.” 

Az egyébként abortuszellenes nézeteiről ismert pakisztáni elnökasszony, Benazir Bhutto pedig a realitás talaján maradva úgy nyilatkozott: "Álmaiban Pakisztán és egész Ázsia olyan világ, ahol minden gyermek tervezetten jön a világra."   A nőket érintő számtalan megoldásra váró nehézségek és gondok ellenére úgy tűnik, hogy megállíthatatlanná vált az a folyamat a világban, amely az ésszerű családtervezésre alapozva az asszonyok, gyermekek és jövő generációk érdekeit szem előtt tartva egyre messzeb távolodik a társadalmi béklyók és vallási dogmák világától.

A milleneumhoz közeledve nemcsak elfogadottá, de általánosan népszerűvé válik a szemlélet, miszerint a gyermekeknek joguk van olyan családba születni, ahol akarják, szeretik, értékelik és gondozzák őket. A társadalom morális felelőssége és humanitárius kötelessége pedig nem más, mint ennek a jognak a biztosítása.

*1 Erről részletesen a Fanatikusok című cikkben

Addenda:

“There is no room for complacency,” warns UNICEF executive director Ann Veneman. “The loss of 9.7 million young lives each year is unacceptable.” And despite progress, she said, the world is not yet on track to achieve the Millennium Development Goal (MDG) target of a two-thirds reduction in the rate of child mortality by the year 2015. . . . Maternal mortality “remains unacceptably high” both in Africa and South Asia, with little advances over the past decades. (. . .) On average, UNICEF said, more than 27,000 children under the age of five die each day, most of them from preventable causes. But over 80 percent of all under-five deaths in 2006 were in sub-Saharan Africa and South Asia. “What is a life worth?” asks UNICEF. “Most of us would sacrifice a great deal to save a single child. Yet somehow on a global scale, our priorities have come blurred. (Thalif Deen: Loss of 9.7 Million Children Unacceptable, Says UNICEF. Inter Press Service. January 23, 2008)

2008. november 6: Pápai kívánság ellenére a katolikusok 54 százaléka a "pro choice", tehát a női döntéshozatal érvényesítési jogát elismerő Barack Obamára szavazott az elnöválasztáson. Az elnökhelyettes Joe Biden, annak ellenére, hogy gyakorló katolikus, szintén az ésszerű és felelősségteljes családtervezés és az anya választási jogának híve.

Since abortion was made legal in 1973, there have been 2,400 incidents of abortion clinic violence. 7 abortion providers have been killed, and more than 150 clinics have been bombed or set on fire. So when over 150 Planned Parenthood and independent women’s health facilities received envelopes containing anthrax threats last week, the terrorist threat was certainly not new. According to the National Abortion Federation, there have been at least 80 anthrax threats against providers since 1998. (A Case in Domestic Terrorism: A Look at the Violence Against Abortion Providers. 2003)

Ebben a témában lásd még:  Egy veszélyes asszony; Lapszemlék 2008. II. félév 3. írás; A szép, okos és veszélyes Hillary; Elveszett évtized

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára

VISSZA a 90-es évek rovat címlistájára