EMPIRIA Magazin – Kuliffay Hanna írása

Magyar Demokrata, 1994

Az ENSZ kairói népességpolitikai konferenciájának tanulságai

 

MEG NEM SZÜLETETT MILLIÓK SORSA

 

"Reménykedjünk és imádkozzunk, hogy a Vatikán ne tudja szabotálni az Egyesült Nemzetek kairói népességpolitikai- és fejlesztési konferenciáját " – írta nem minden iróniától mentesen a USA Today című amerikai napilap a megnyitás alkalmából. A konferencia előkészítő munkálatai során ugyanis nyilvánvalóvá vált, bizonyos morális kérdéseket illetően – elsőrban az abortusz és a születészabályozó eszközök használatát illetően – feloldhatatlan az ellentét a progressziv szekuláris társadalmak és a nyugati világ legbefolyásosabb vallásának képviselői között.

A Clinton-adminisztráció érdemeként könyvelhető el, hogy kezdettől fogva tudatában volt a globális népességpolitika és a hozzá kapcsolódó rekonstrukciós program jelentőségének. Az Egyesült Államok egyik fő szerkesztője volt annak az átfogó programtervezetnek, amely a kairói konferencia fókuszpontjaként és vitaalapjaként szolgált. Az amerikai alelnök, Al Gore személyesen képviselte az adminisztráció álláspontját, annak ellénere, hogy hónapok óta céltáblája volt a Vatikánból röpködő ellenséges nyilaknak. A pápai állam vádja szerint Gore arra akarta felhasználni a kairói konferenciát, hogy az USA-ban érvényben levő abortuszhoz és mesterséges születésszabályozási módszerekhez való jogosultságot "rákényszerítse a világ összes országára".

(Kép: ÉN AZ ÉDESANYÁM  VÁLASZTÁSA VOLTAM fél milliós pro-choice tüntetés résztvevője, saját kezűleg festett  táblájával. Washington, 1992. Kuliffay felvétel)

A ClintonGore-párosról már a választási küzdelmek idején köztudott volt, hogy a női szabadságjogok és ezen belül a családtervezés, illetve ésszerű népesség kontroll feltétlen hívei. Utólagos felmérésekből az is kiderült, ez az álláspontjuk nagy számú szavazatot hozott számukra az értelmiség, a nők és a fiatalok köréből. Gore azonban a Nemzetközi Sajtó Klubban és a kairói konferencia megnyitóján tartott beszédeiben egyaránt hangoztatta, az Egyesült Államok kormánya sem a jelenben, sem a jövőben nem kívánja nemzetközi síkra terelni az abortuszhoz és a fogamzásgátló szerekhez való jog kérdését.

BIZTOSÍTÉK A NŐKNEK

A kész vitairat egyik kitétele, "a reproduktiv egészségügyi szolgáltatás biztosítása" különösen nagy port kavart, mivel mind a katolikus, mind pedig a muzulmán küldöttek értelmezése szerint burkoltan ugyan, de a művi abortusz propagálására íródott. Bruntland asszony, Norvégia miniszterelnöknője többek nevében azt nyilatkozta, képtelen megérteni, hogy juthatott bárki is erre a következtetésre. A reproduktiv egészségügyi szolgáltatás ugyanis sokoldalú tevékenység: magában foglalja a terhesség megszakítással kapcsolatos előzetes és utólagos orvosi és lelki tanácsadást (a terhességek minimum 4%-a orvosi beavatkozást igénylő spontán abortuszba, illetve életképtelen utód koraszülésében végződik), szexuális felvilágosítást, a nem kívánt terhesség megelőző módszerek népszerűsítését, terhesgondozást, csecsemőgondozást, szülésre való felkészítést és utókezelést, valamint a szexuális betegségek megelőzését.

Hosszas szócséplés és annál rövidebb érdemi vita után végül is biztosítékot nyert a nők nemzetközileg elfogadott joga a reproduktiv szolgáltatásokhoz. Ebben benne foglaltatik, hogy azokban az országokban, ahol az abortusz legális, a kormánynak biztosítani kell a szakszerű és biztonságos terhesség megszakítást és utókezelést. Ez a döntés különösen fontos volt az amerikai küldöttek számára, mivel Amerikában az utóbbi években az ultrakonzervatív erők fizikai erőszakkal, még gyilkosságok árán is probálkoznak megakadályozni a nőket a családtervezési (ezen belül az abortuszhoz való) joguk gyakorlásában.(*1)

Az eredeti ügyirat szövege végül is lényegében nem, csak megfogalmazásában vagy szóhasználatában változott. Ezzel az ellenzék csak azt érte el, hogy pótolhatatlan időveszteséget okozott más létfontosságú kérdések megvitatásának rovására. A Vatikán, amely minden eszközzel meg akarta akadályozni a dokumentum jováhagyását, csak akkor lazított álláspontján, mikor nyilvánvalóvá vált, a konferencia 180 résztvevőjének túlnyomó többsége támogatja, sőt lényegében elfogadhatónak tartja akár az eredeti javaslatot is. Az álláspont fellazításában az is közrejátszott, befolyásos és közismert (haladó gondolkodású) katolikus személyek nyilvánosan is kifejezésre juttatták elégedetlenségüket a pápai álláspontot illetően.

A VATIKÁN TÚLJÁTSZOTTA A SZEREPÉT?

Frances Kissling, a Katolikusok a Szabad Választásért elnevezésű, washingtoni székhelyű nemzetközi szervezet elnöke a Washington Postnak adott interjújában kijelentette, a katolikus hívők többsége nem ért egyet a pápa születésszabályozásra vonatkozó állásfoglalásával. (Statisztikák szerint az amerikai katolikusok 82%-a saját lelkiismeretére alapozott értékítélet szerint dönt a házasságot megelőző szexuális kapcsolatait, a fogamzásgátló-szerek használatát, illetve az abortusz kérdését illetően.) Kissling azt is hozzátette: "Úgy érzem, hogy a Vatikán túljátszotta a szerepét a konferencián."

A Maryland állambeli katolikus demokrata szenátor, Barbara Mikulsky szintén a Postnak adott nyilatkozatában azzal vádolta a Vatikánt,  hogy (időhúzó) ellenvetései  révén "megrabolta a világot attól a komoly lehetőségtől, hogy terveket készítsen és konkrétan megvitassa a nők helyzetét szerte a világban.”

Bár a világ lakosságának mintegy fele él valamilyen születésszabályozási módszerrel, évente mégis 95 millióval szaporodik az össznépesség, háborúkat, éhséget, alultápláltságot, árvaságot, nyomort, menekültek áradatát és környezeti ártalmakat idézve elő. A korábbi konferenciák aktivistái a népesség stabilizálását a fogamzásgátló szerek legalizálásával és széleskörű (a körülményektől függően esetleg ingyenes) terjesztésével próbálták elérni.

Az új ENSZ-dokumentum szerint a kulcs a túlnépesedés megfékezéséhez a nők elleni többsíkú diszkrimináció megszüntetése a mindennapi életben. A globális terv konkrét javaslatokat tesz a nők társadalmi és gazdasági támogatása, fölemelése, valamint egészségügyi ellátása érdekében. Az adatok bizonysága szerint a műveltség kiterjesztésének, szakképzésnek, színvonalas anya- és csecsemőgondozásnak, valamint személyi (női) bankhitelek folyósításának eredménye, illetve természetes következménye az ideális (eltartható) család létszám.

A nők és gyermekek elleni társadalmi és gazdasági diszkrimináció, illetve a patriarchális egyházi irányítás ezirányú felelősségének hangoztatása és elítélése nem újkeletű az Egyesült Államokban. A hosszú és egyenlőtlen küzdelem visszanyúlik a XIX. századig, mikoris felvilágosult, szabadgondolkodó nők, mint a rendkívüli képességű aktivisták, Matilda Joslyn Gage (1826-1898), Elizabeth Cady Stanton (1815-1902), Susan B. Anthony (1820-1906), Frances Wright (1795-1852) és mások emancipációs mozgalmat szerveztek, könyveket, cikkeket írtak, és felvilágosító előadássorozatokat tartottak a társadalom megreformálása érdekében.

A korát messze meghaladó Gage asszony a Nő, Egyház és Állam (1893) című művében azt taglalta, hogy az USA polgári törvényhozása kánoni eredetű törvényeken alapszik, amelyek révén biztosítást nyert a nők, gyermekek és rabszolgák folyamatos jogfosztottsága és kizsákmányolása. Véleménye szerint a két évezredes szubordináció szándékos és céltudatos egyházpolitika eredménye. Ugyanakkor Wright országjáró előadókörútja során az egyházat hibáztatta a nők tanulatlansága és elmaradottsága miatt. Saját korát megelőzve felismerte és hangsúlyozta, hogy az általános műveltség széleskörű kiterjesztésével a társadalom előbb-utóbb eljutna arra a szellemi szintre, ahol felismerné,  hogy a rabszolgák és a nők elnyomása nemcsak jogsértő, hanem elítélnivalóan erkölcstelen is.

MEGELŐZNI A KATASZTRÓFÁT

A konferencián résztvevő 182 ország és több mint ezer szervezet képviselője kötelességének érezte, hogy felelősséget vállaljon a szenvedő milliók és a még meg nem született milliók sorsáért. Gore úgy fogalmazta meg, hogy a kairói konferencia a történelem egyik legfontosabb nemzetközi fóruma, amely "terveket kovácsol, hogy megakadályozza a világot fenyegető ökológiai és közegészségügyi katasztrófát."

Ugyanakkor Bruntland asszony szerint "A moralizálás képmutatóvá lesz, mikor elfogadhatóvá válik a kényszerterhességből vagy az illegalitása miatt szakszerűtlenül végzett abortuszból adódó szövődmény, szenvedés vagy halál, és mikor elfogadhatóvá válik a nyomorra született, nem akart gyermekek tragédiája.” 

Az egyébként abortuszellenes nézeteiről ismert pakisztáni elnökasszony, Benazir Bhutto pedig a realitás talaján maradva úgy nyilatkozott: "Álmaimban Pakisztán és egész Ázsia olyan világ, ahol minden gyermek tervezetten jön a világra."   A nőket érintő számtalan megoldásra váró nehézség és gondok ellenére úgy tűnik, hogy megállíthatatlanná vált az a folyamat a világban, amely az ésszerű családtervezésre alapozva az asszonyok, gyermekek és jövő generációk érdekeit szem előtt tartva egyre messzeb távolodik a társadalmi béklyók és vallási dogmák világától.

A milleneumhoz közeledve nemcsak elfogadottá, de általánosan népszerűvé válik a szemlélet, miszerint a gyermekeknek joguk van olyan családba születni, ahol akarják, szeretik, értékelik és gondozzák őket. A társadalom morális felelőssége és humanitárius kötelessége pedig nem más, mint ezen jog biztosítása.

*1 Erről részletesen a Fanatikusok című cikkben (utólagos lábjegyzet)

 

Addenda:

If we fail to acknowledge that the decision of whether to parent or not is a real choice that has ethical import, then we are treating childbearing as a mere expression of biological destiny. Instead of seeing having children as something that women do, we will continue to see it as something that simply happens to women, or as something that is merely “natural” and animal-like. (…) My aim, I hasten to add, is not to argue for policing people’s procreative motives. I am simply arguing for the need to think systematically and deeply about a fundamental aspect of human life. (Christine Overall: Think Before You Breed. June 17, 2012)

“There is no room for complacency,” warns UNICEF executive director Ann Veneman. “The loss of 9.7 million young lives each year is unacceptable.” And despite progress, she said, the world is not yet on track to achieve the Millennium Development Goal (MDG) target of a two-thirds reduction in the rate of child mortality by the year 2015. . . . Maternal mortality “remains unacceptably high” both in Africa and South Asia, with little advances over the past decades. (. . .) On average, UNICEF said, more than 27,000 children under the age of five die each day, most of them from preventable causes. But over 80 percent of all under-five deaths in 2006 were in sub-Saharan Africa and South Asia. “What is a life worth?” asks UNICEF. “Most of us would sacrifice a great deal to save a single child. Yet somehow on a global scale, our priorities have come blurred. (Thalif Deen: Loss of 9.7 Million Children Unacceptable, Says UNICEF. Inter Press Service. January 23, 2008)

2008. november 6: Pápai kívánság ellenére a katolikusok 54 százaléka a "pro choice", tehát a női döntéshozatal érvényesítési jogát elismerő Barack Obamára szavazott az elnöválasztáson. Az elnökhelyettes Joe Biden, annak ellenére, hogy gyakorló katolikus, szintén az ésszerű és felelősségteljes családtervezés és az anya választási jogának híve.

"If the right of privacy means anything, it is the right of the individual, married or single, to be free from unwarranted governmental intrusion into matters so fundamentally affecting a person as the decision whether to bear or beget a child." (In Eisenstadt v Baird, a landmark case legalizing birth control for unmarried individuals, Republican Justice William Brennan wrote)

Since abortion was made legal in 1973, there have been 2,400 incidents of abortion clinic violence. 7 abortion providers have been killed, and more than 150 clinics have been bombed or set on fire. So when over 150 Planned Parenthood and independent women’s health facilities received envelopes containing anthrax threats last week, the terrorist threat was certainly not new. According to the National Abortion Federation, there have been at least 80 anthrax threats against providers since 1998. (A Case in Domestic Terrorism: A Look at the Violence Against Abortion Providers. 2003)

Hillary Clinton politikai pályája során gyakran vállalkozott megalkuvásra, de elismerést érdemlő, hogy végig kitartott az abortuszjog és közvetve a gyermek- és nővédelem ügye mellett: "Abortion continues to be one of the most hurtful and divisive facts of our nation. I come from the part of the faith community that is very strongly pro-life. ... Could you see yourself, with millions of voters in a pro-life camp, creating a common ground, with the goal ultimately in mind of reducing the decisions for abortion to zero. And that is what I have tried to both talk about and reach out about over the last many years, going back, really, at least 15 years, in talking about abortion being safe, legal, and rare. And, by rare, I mean rare. And it's been a challenge, because the pro-life and the pro-choice communities have not really been willing to find much common ground. And I think that is a great failing on all of our parts, because, for me there are many opportunities to assist young people to make responsible decisions. " (Senator Hillary Clinton Democratic presidential contender. 2007)

"At the heart of liberty is the right to define one's own concept of existence, of meaning, of the universe and of the mystery of human life." (Upholding Roe 21 years ago, Anthony M Kennedy and two other Republican justices wrote, in Planned Parenthood v Casey)

There was, perhaps, a time when the vast majority of Catholics accepted the bishops as having an absolute right to define theological and ethical doctrines.  Those days, if they ever existed, are long gone.  Most Catholics — meaning, to be more precise, people who were raised Catholic or converted as adults and continue to take church teachings and practices seriously — now reserve the right to reject doctrines insisted on by their bishops and to interpret in their own way the doctrines that they do accept.  This is above all true in matters of sexual morality, especially birth control, where the majority of Catholics have concluded that the teachings of the bishops do not apply to them.  Such “reservations” are an essential constraint on the authority of the bishops. (Gary Gutting: Birth Control, Bishops and Religious Authority. February 15, 2012)

There are 7 billion people on the planet. It seems unlikely that all of them would be inherently and necessarily more fulfilled, more mature and better-off if they all made the exact same choice – whether that's to run a business or start an organic garden or practice yoga or do any other particular thing. So, why do we assume that having kids is the universal choice of the unselfish and the personally transformed? Normalization of being child-free is a gain for all of us, whether we choose to have children or not. It reminds us that kids are people, who deserve to be raised and nurtured by adults who proactively want to have them. And it reminds us that women are people, too – that we exist once on this planet, and we have one life in which to seek happiness and pleasure and goodness. Making choices that center on our own needs and desires isn't selfish. It's radical. It's transformational.  (Jill Filipovic: The choice to be child-free is admirable, not selfish - Most of us grow up feeling that we should have children and that our lives will be unfulfilled without. We need new social norms. The Guardian. August 2013)

 

Ebben a témában lásd még:  Egy veszélyes asszony; Lapszemlék 2008. II. félév 3. írás; A szép, okos és veszélyes Hillary; Elveszett évtized

 

VISSZA az EMPIRIA Magazin nyitólapjára

VISSZA a 90-es évek rovat címlistájára