EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása

Napi Magyarország, 1998.

 

 

POLITIKAI AMBÍCIÓK VALLÁSI KÖNTÖSBEN

 

 

A világban dúló vallási háborúkról rendszeresen tudósít a média. Sokkal ritkábban a különböző vallásokon belüli frakciók harcairól. Az egyházakon belüli konfrontációk többnyire belügynek tekintendők, kivéve, ha rendkívüli politikai, vagy társadalmi kihatásuk van. Éppen emiatt az amerikai sajtó és egyes érdekszerveztek évek óta figyelemmel kísérik az USA legnagyobb protestáns felekezeteként számon tartott Déli Baptista egyházszövetség polarizációját, amely az utóbbi évtizedben egyre nyilvánvalóbbá válik.

Az eredetileg pluralizmuson és tolerancián alapuló Déli Baptista Egyházszövetség moderáltan konzervatív irányvezetését a 80-as évek közepén a többséggé váló szélsőséges fundamentalisták, az Újjászületett Déli Baptisták (Born Again Southern Baptists) vették át. A társadalomra kiható ténykedésük kezdetben a fogamzásgátló módszerek, elsősorban az abortuszt legalizáló törvények eltörlésére irányult. Mikor legális úton nem sikerült célt érniük és még kevésbé tömegbázist teremteniük, átváltottak az abortizáló orvosok intimidálására és a női klinikák likvidálására.  Fokozódó radikalizálódásuk folyamán kialakult egy fanatikus élcsapat, akik számára a cél szentesiti az eszközt: gyújtogatásaik és bomba robbantgatásaik következtében több száz női klinika kényszerült véglegesen bezárni. Számos súlyosan sebesült és terminálisan nyomorékká vált áldozatuk mellett 7 előre megfontolt gyilkosság is a rovásukra írandó.

Vallásszakértők szerint a radikális fundamentalisták abortusz ellenes küzdelmeinek hátterében azonban messzemenő politikai és társadalmi változtatásokra való törekvések húzódnak meg: állam és egyház fúzionálása, szélsőségesen konzervatív államfők, vezető politikusok és állami funkcionáriusok kineveztetése, az iskolai ima kötelezővé tétele, evolúció helyett a teremtéselmélet oktatása, az egyházi iskolák állami finanszírozása, vagyis egy teokratikus államrend kialakítása.

Ennek tudatában az állam és egyház szeparációját védő szervezetek, az akadémia és a progresszív média állandó figyelemmel kíséri a vallási mezbe öltöztetett politikai hatalmi törekvéseket. Többeket aggodalommal tölt el a fundamentalisták egyre komolyabb befolyása a republikánus pártban és a kongresszusban. (Mind Ronald Reagan, mind George Bush az újjászületett déli-baptisták anyagi és szervezeti támogatását élvezve jutott hatalomra.)

Teokrácia és patriarchátus édes testvérek. "A patriarchalizmus biztosítja a nő alárendeltségi helyzetét, amelyben  az elmúlt 5000 évben tartották a különböző manipulációk, violencia, döntéshozatalból való kirekesztés és anyagi kifosztás eszközeivel" irja C. D. Kasl. Ennek tudatában érthetővé válik, miért volt évek óta fontolgatott terv a déli-baptistáknál - bár politikai inkorrektsége miatt csak zárt egyházi körökben volt hangoztatott - a nők társadalmi újra besorolása, vagyis visszahelyezésük "eredeti helyükre", leginkább 12 gyerektől körülvéve a teknő és a tűzhely köze.

A fundamentalista egyházatyák az idén még az eredeti elképzeléseken is túltettek, ráadásul a nagy nyilvánosság előtt. A júniusban évente megrendezett Déli Baptista Konvención ugyanis bejelentették egy új cikkely hozzáadását a 35 éve változatlan Baptista Hitvallás és Üzenet néven ismert ediktumhoz, amely cikkely a család felépítéséről, szerepéről és a családtagok egymás iránti kötelezettségeiről szól. Ebben Pál apostolnak az Efezusiakhoz és Kolosszeiekhez írt leveleit parafrázisolva utasítják a hithű asszonyokat, alázatosan  "engedelmeskedjenek és mindenben vessék alá magukat férjeiknek, akárcsak az Úrnak. Respektálják férjeiket és segitőkészen legyenek mindenben a szolgálatára."

A reakció természetesen nem maradt el. Másnap a USA Today hasábjain Cathy Lynn Grossman azt írta, ezek az intelmek "egy szentnek semmiképpen se mondható óriási bruhahát váltottak ki." Jean Elshtain, a University of Chicago társadalmi és politikai tanszékének professzora szerint pedig "Ez az egész Üzenet nő ellenes, mi több, valójában a nők és férfiak közti egyenjogúság elleni támadás."

Június 10-én, a bejelentés napján az országos tv adók fő hírei megemlítették a konvenció határozatát, amely sokakban megdöbbenést és értetlenséget váltott ki. Az USA-ban, vallási affiliációtól függetlenül 52% körüli a válási arányszám. A válást követően kis kivétellel a nők nevelik és gondozzák a gyermekeket, válnak automatikusan teljes jogú és felelősségű családfőkké. Miért lesz ennél kevesebb joguk a férjükkel együtt élő hívő asszonyoknak? Mert hiszen erről van szó, mikor a családot érintő kérdésekben a döntési jog kizárólag a férjet illeti.

Közel 6 millió külön élő amerikai családapa közül 25% egyetlen cent tartásdíjat se fizet, 24% pedig csak börtönnel való fenyegetés hatására, akkor is csak hébe-hóba. Az alkoholizmus, kábítószerek, szerencsejáték, a prostitúció és a pornográfia élvezete elsősorban a férfiak világát jellemzi. Miért alkalmasabbak mégis a családfő szerepére? A konferencia résztvevői közül meginterjúvolt két asszony viszont határozottan állította a kamerák előtt, nincs problémája "alávetni magát a férje rendelkezéseinek". Az egyik csillogó szemmel, mosolyogva hozzátette, "Isten félő férjeinken keresztül üzen számunkra az Isten".

A deklarációt mentegetők az egyháznak a család diszintegrációja miatti aggodalmával magyarázzák az asszonyoknak szóló intést. Eunice Smith, a konferencia egyik résztvevője kihangsúlyozta, az Üzenet a férjnek is irányadó: "A férjnek vállalnia kell a maga kötelességeit és ha egy férj kötelességtudó, akkor könnyű az asszonynak alávetni magát." Mégha "könnyű" is, minek? - vetődik fel a kérdés. És mi van akkor, ha a férj nem kötelességtudó? Vagy kötelességtudó, de durva, öntelt és ostoba?

Martin Marty, a kereszténység történelmi szakértője szerint az ősi családi hierarchia éltetésén túlmenően az Üzenetnek egy hátsó, rejtett szándéka is van: a Biblia szószerinti értelmezésének és tévedhetetlenségének ismételt kihangsúlyozása. Az Üzenet kürtöknél is harsányabban hirdeti a fundamentalisták meggyőződését, miszerint a több, mint két ezer évvel ezelőtt írottak továbbra is érvényesek: továbbra is irányadók a mindennapi életvitelben és a modern világ problémáinak megoldásában. Ugyanígy érvényes az az ezredéves dictum, amely szerint  "Ne gondolkodj, fogadd el igaznak, amit az autoritás igaznak mond. Mindezeken túlmenően semmi esetre se vedd igénybe a saját intellektusodat és ítélőképességedet, hogy bármit megkérdőjelezz, pláne hogy független tudás után kutass." (Riane Eisler: The Chalice and the Blade)

A déli-baptisták szerint a modern kor társadalmi problémái főként a család széthullásából adódnak, aminek korrodeáló tényezői a nők egyenjogúsági és önrendelkezési jogának kiharcolásában, házon kívüli munkavállalásukban, kiművelődésükben és fokozódó öntudatukban keresendők. (Vagyis Éva megint az oka mindennek.) Az orvosság? A bibliai principiumok szószerinti követése, többek között Pál apostol megfogalmazásában. Az asszonyi "alárendeltséget", "engedelmességet" és "szolgálatot" hangsúlyozó intelmek azonban az évezred fordulóhoz közeledve megbotránkoztatónak és nevetségesnek tünnek.

Elkerülhetetlenül felvetődnek a kérdések: vajon milyen büntető jogokkal ruházza fel az egyház az "engedetlen" asszony urát? Milyen konfliktusok adódhatnak az asszonyi "alárendeltség" mértékének különböző értelmezéséből? Hová vezethetnek olyan esetek, ahol az asszony a moderált irányzat követője, férje pedig fundamentalistaként az egyház által biztosított hatalmi jogaival akar élni és diktálni?

Az egyházi jóváhagyáson alapuló patriárkális társadalmi- és jogviszonyok évszázadokon keresztül biztosították a férj döntési és fizikai fenyítési jogát. (Az angol jogredszer szerint a férjnek joga volt megverni a feleségét, de a rúd/pálca mérete meg volt szabva.) Ennek maradványaként (természetesen egyéb fontos tényezőkkel ötvözötten) évente milliókra tehető Amerikában és Angliában a házasságon belüli fizikai kényszer, brutalítás és erőszak.

Az évszázad társadalmi modernizálódása ellenére csak a 90-es években születtek az asszonyokat védő, a házastárs fizikai attrocitásait elítélő törvények. Elképzelhető innen visszalépni? A szándék egy agresszív társadalom formáló erőként mindenesetre létezik, annak ellenére, hogy mindig veszélyes játék a múlt bűneit és kisértő árnyait felidézni.

A New York Times ugyan azt állítja, a baptista egyházi szabályzatok szerint a Hitvallás és Üzenet csupán elvárás és útmutató. Váratlan kibővítése és a nagy nyilvánosság elé tárása viszont annál inkább elgondolkoztató. Egyesek úgy vélik, szélsőséges orthodox elemek a húr túlfeszítésével próbálkoznak. Olyan kitételeket hangsúlyoznak, amelyeket a moderáltak végképpen nem tudnak elfogadni, méghozzá konkrét céllal: az egyházszakadás reményében. A moderált kisebbségtől szabadulva ugyanis egyszer s mindenkorra leállíthatják a belső ellentétekről és a baptisták megosztottságáról fecsegő, mint mondják lejáratásra kész sajtót és kritikától nem zavartatva  nekiláthatnak a hosszú távú célok megvalósításának.

Mi a közeljövő legfontosabb célja? Szigorúan kontrolált, egységes, céltudatos, politikailag "ütőképes" egyház megszervezése. (A hithű közkatona utasítása: "Ne fejlődj tovább a hűséges követő szintjénél, ne válj szellemileg érett, expanzív és kereső-kutató aggyal rendelkező felnőtté." C. D. Kasl) A cél felé haladva  óhatatlanul veszélyhelyzetbe kerülnek az évszázad  progresszív vívmányai és modern ideái, többek között a női egyenjogúság eszméje, a nő családtervezési joga és most még ítélőképes, önállóan gondolkodó személyisége is.

A fundamentalista babtisták és fanatikus aktivistái szent meggyőződése azonban, hogy az "abszolút igazság" kizárólagos birtokosai, amelyet kötelességük terjeszteni evangelizálás, politikai manőverezés, sőt erőszak útján is. Az őszi általános választások és a jövő évi elnökválasztás közeledtével nem véletlen tehát, hogy az írott médiában az Üzenet a vártnál nagyobb port kavart.

* * * * * *

      (Utólag zárójelben: A cikk megjelenése után alig pár hónappal a Washington Times 1999. májusi száma tudósított a baptista egyházszövetség 500-47 arányban megszavazott feloszlásáról. "A church that helped found the Southern Baptist Convention in 1845 has quit the denomination over its fundamentalist stand on such issues as the role of women. First Baptist Church of Greenville voted 500-47 Sunday to sever its affiliation (megszakitja az affiliációt) with the nation's largest Protestant denomination. The church had already stopped contributing to the convention in 1993."  Elsősorban a nők degradációja elleni tiltakozásként számos prominens személyiség kilépett az 1845-ben alapított Déli Baptista Egyházszövetségből. Köztük Európában a legismertebbek az Egyesült Államok volt elnöke, Jimmy Carter és felesége Roslyn Carter.)

    Addenda: A keresztény vallások (beleértve a II. János Pál által vezetett római katolikus vallást is) az ortodoxia irányába mozdulásukkal automatikusan rést nyitnak a keleti vallásoknak, köztük a buddhizmusnak.  A  buddhizmus "fenomenális" amerikai térhódításának egyik oka, hogy transzkulturális terjedése folyamán egészséges adaptációra képes.  Hajlandó lefaragni vagy túladni az idejét múlta tradíción, ugyanakkor esetleg hajlandó magába olvasztani, ami új, pozitív vagy ésszerű. A buddhizmus  nyugati térhódításával párhuzamosan például, óriási lépésként, átértékelte a nők szerepét. Az evolúciós folyamat során mára odáig jutott, női hívei nemcsak tanítványok, de tanítók is lehetnek. "Ez a lehetőség nem létezett az eredeti országokban. Kizárólag a mi kultúránk jellemzője."  nyilatkozta a Kaliforniában tanító Pema Chodron. Az egészséges adaptáció következtében, a lassan haldokló dogmatikus  vallásokkal ellentétben, a buddhizmus bíztató  jövőnek néz elébe az Egyesült Államokban.

        Ebben a témakörben lásd még: A nő, mint humán inkubátor Egy veszélyes asszony; Meg nem született milliók sorsa; A teokrácia réme

VISSZA  a 90-es évek rovat címjegyzékéhez