EMPIRIA Magazin - Kuliffay Hanna írása

Napi Magyarország, 1998

 

POLITIKAI AMBÍCIÓK VALLÁSI KÖNTÖSBEN

 

A világban dúló vallási háborúkról rendszeresen tudósít a média. Sokkal ritkábban a különböző vallásokon belüli frakciók harcairól. Az egyházakon belüli konfrontációk többnyire belügynek tekintendők, kivéve, ha rendkívüli politikai, vagy társadalmi kihatásuk van. Éppen ezért az amerikai sajtó és egyes érdekszerveztek évek óta figyelemmel kísérik az USA legnagyobb protestáns felekezeteként számon tartott Déli Baptista egyházszövetség polarizációját, amely az utóbbi évtizedben egyre nyilvánvalóbbá válik.

Az eredetileg pluralizmuson és tolerancián alapuló Déli Baptista Egyházszövetség moderáltan konzervatív irányvezetését a 80-as évek közepén a többséggé váló szélsőséges fundamentalisták, az Újjászületett Déli Baptisták (Born Again Southern Baptists) vették át. A társadalomra kiható ténykedésük a fogamzásgátló szerek betiltása mellett az abortuszt legalizáló törvények eltörlésére irányult. Mikor legális úton nem sikerült célt érniük és még kevésbé tömegbázist teremteniük, átváltottak az abortizáló orvosok és egészségügyi dolgozók intimidálására és a női klinikák likvidálására.  Fokozódó radikalizálódásuk folyamán kialakult egy fanatikus élcsapat, amely számára a cél szentesíti az eszközt: gyújtogatásaik és bombarobbantgatásaik következtében több száz női klinika kényszerült véglegesen bezárni. Számos súlyosan sebesült és terminálisan nyomorékká vált áldozatuk mellett 7 előre megfontolt gyilkosság írandó a rovásukra.

Vallásszakértők szerint a radikális fundamentalisták abortuszellenes küzdelmeinek hátterében azonban messzemenő politikai és társadalmi változtatásokra való törekvések húzódnak meg: állam és egyház fuzionálása, szélsőségesen konzervatív államfők, vezető politikusok és állami funkcionáriusok kineveztetése, az iskolai ima kötelezővé tétele, az iskolai  szexuális felvilágosítás betiltása, evolúció helyett a teremtéselmélet oktatása, az egyházi iskolák teljes állami finanszírozása -- vagyis egy teokratikus államrend kialakítása.

Ennek tudatában az állam és egyház szeparációját védő szervezetek, az akadémia és a progresszív média állandó figyelemmel kíséri a vallási mezbe öltöztetett politikai hatalmi törekvéseket. Többeket aggodalommal tölt el a fundamentalisták egyre komolyabb befolyása a republikánus pártban és a kongresszusban. (Mind Ronald Reagan, mind George Bush az újjászületett déli-baptisták anyagi és szervezeti támogatását élvezve jutott hatalomra.)

Teokrácia és patriarchátus édes testvérek. "A patriarchalizmus biztosítja a nő alárendeltségi helyzetét, amelyben  az elmúlt 5000 évben tartották a különböző manipulációk, erőszak, döntéshozatalból való kirekesztés és anyagi kifosztás eszközeivel" -- írja a neves pszichoterápista, béke és társadalmi aktivista, Charlotte Davis Kasl. Ennek tudatában érthetővé válik, miért volt évek óta fontolgatott terv a déli-baptistáknál -- bár politikai inkorrektsége miatt csak zárt egyházi körökben volt hangoztatott -- a nők társadalmi újra besorolása, vagyis visszahelyezésük "eredeti helyükre" -- 12 gyerektől körülvéve a teknő és a tűzhely köze.

A fundamentalista egyházatyák az idén még az eredeti elképzeléseken is túltettek, ráadásul a nagy nyilvánosság előtt. A júniusban évente megrendezett Déli Baptista Konvención ugyanis bejelentették egy új cikkely hozzáadását a 35 éve változatlan Baptista Hitvallás és Üzenet néven ismert közleményhez, amely cikkely a család felépítéséről, szerepéről és a családtagok egymás iránti kötelezettségeiről szól. Ebben Pál apostolnak az Efezusiakhoz és Kolosszeiekhez írt leveleit parafrázisolva utasítják a hithű asszonyokat, hogy alázatosan  "engedelmeskedjenek és mindenben vessék alá magukat férjüknek, akárcsak az Úrnak. Respektálják férjüket és legyenek segítőkészen mindenben a szolgálatára."

A reakció természetesen nem maradt el. Másnap a USA Today hasábjain Cathy Lynn Grossman azt írta, ezek az intelmek "egy szentnek semmiképpen sem mondható óriási bruhahát váltottak ki." Jean Elshtain, a University of Chicago társadalmi és politikai tanszékének professzora szerint pedig "Ez az egész Üzenet nő ellenes, mi több, valójában a nők és férfiak közti egyenjogúság elleni támadás."

Június 10-én, a bejelentés napján az országos tv-adók fő hírei megemlítették a konvenció határozatát, amely sokakban megdöbbenést és értetlenséget váltott ki. Az USA-ban, vallási affiliációtól függetlenül 52% körüli a válási arányszám. A válást követően kis kivétellel a nők nevelik és gondozzák a gyermekeket, válnak automatikusan teljes jogú és felelősségű családfőkké. Miért lesz ennél kevesebb joguk a férjükkel együtt élő hívő asszonyoknak? Mert hiszen erről van szó, mikor a családot érintő kérdésekben a döntési jog kizárólag a férjet illeti.

Közel 6 millió külön élő amerikai családapa közül 25% egyetlen cent tartásdíjat sem fizet, 24% pedig csak börtönnel való fenyegetés hatására -- akkor is csak hébe-hóba. Az alkoholizmus, kábítószerek, szerencsejáték, a prostitúció és a pornográfia élvezete elsősorban a férfiak világát jellemzi. Miért alkalmasabbak mégis a családfő szerepére? A konferencia résztvevői közül meginterjúvolt két asszony viszont határozottan állították a kamerák előtt, nekik nincs problémájuk "alávetni magukat a férjük rendelkezéseinek". Az egyik csillogó szemmel, mosolyogva hozzátette: "Istenfélő férjeinken keresztül üzen számunkra az Isten".

A deklarációt mentegetők az egyháznak a család diszintegrációja miatti aggodalmával magyarázzák az asszonyoknak szóló intést. Eunice Smith, a konferencia egyik résztvevője hangsúlyozta, hogy az Üzenet a férjnek is irányadó: "A férjnek vállalnia kell a maga kötelességeit, és ha egy férj kötelességtudó, akkor könnyű az asszonynak alávetni magát." Még ha "könnyű" is, minek? -- vetődik fel a XX. századi agyakban a kérdés. És mi van akkor, ha a férj nem kötelességtudó? Vagy kötelességtudó, de durva, öntelt és ostoba?

Martin Marty, a kereszténység történelmi szakértője szerint az ősi családi hierarchia éltetésén túlmenően az Üzenetnek egy hátsó, rejtett szándéka is van: a Biblia szószerinti értelmezésének és tévedhetetlenségének ismételt kihangsúlyozása. Az Üzenet kürtöknél is harsányabban hirdeti a fundamentalisták meggyőződését, miszerint a több mint két ezer évvel ezelőtt írottak továbbra is érvényesek: továbbra is irányadók a mindennapi életvitelben és a modern világ problémáinak megoldásában. Ugyanígy érvényes az az ezredéves dictum, amely szerint  "Ne gondolkodj, fogadd el igaznak, amit az autoritás igaznak mond. Mindezeken túlmenően semmi esetre se vedd igénybe a saját intellektusodat és ítélőképességedet, hogy bármit megkérdőjelezz, pláne hogy független tudás után kutass." (Riane Eisler: The Chalice and the Blade)

A déli-baptisták szerint a modern kor társadalmi problémái főként a család széthullásából adódnak, aminek korrodáló tényezői a nők egyenjogúsági és önrendelkezési jogának kiharcolásában, házon kívüli munkavállalásukban, kiművelődésükben és fokozódó öntudatukban keresendők. (Vagyis Éva megint az oka mindennek.) Az orvosság? A bibliai princípiumok szószerinti követése, többek között Pál apostol megfogalmazásában. Az asszonyi "alárendeltséget", "engedelmességet" és "szolgálatot" hangsúlyozó intelmek azonban az évezred fordulóhoz közeledve megbotránkoztatónak és nevetségesnek tűnnek.

Elkerülhetetlenül felvetődnek a kérdések: vajon milyen büntető jogokkal ruházza fel az egyház az "engedetlen" asszony urát? Milyen konfliktusok adódhatnak az asszonyi "alárendeltség" mértékének különböző értelmezéséből? Hová vezethetnek olyan esetek, ahol az asszony a moderált irányzat követője, férje pedig fundamentalistaként az egyház által biztosított hatalmi jogaival akar élni és diktálni?

Az egyházi jóváhagyáson alapuló patriarkális társadalmi- és jogviszonyok évszázadokon keresztül biztosították a férj döntési és fizikai fenyítési jogát. (Az angol jogrendszer szerint a férjnek joga volt megverni a feleségét, de a rúd/pálca mérete meg volt szabva.) Ennek maradványaként (természetesen egyéb fontos tényezőkkel ötvözötten) évente milliókra tehető Amerikában és Angliában a házasságon belüli fizikai kényszer, brutalitás és erőszak.

Az évszázad társadalmi modernizálódása ellenére csak a 90-es években születtek az asszonyokat védő, a házastárs fizikai atrocitásait elítélő törvények. Elképzelhető innen visszalépni? A szándék egy agresszív társadalomformáló erőként mindenesetre létezik, annak ellenére, hogy mindig veszélyes játék a múlt bűneit és kísértő árnyait felidézni.

A New York Times ugyan helyet ad annak a magyarázkodásnak, miszerint a Hitvallás és Üzenet nem kötelező, csupán "elvárás és útmutató". Váratlan kibővítése és a nagy nyilvánosság elé tárása mégis elgondolkoztató. Egyesek úgy vélik, hogy szélsőséges ortodox elemek a húr túlfeszítésével próbálkoznak. Olyan kitételeket hangsúlyoznak, amelyeket a mérsékeltek végképpen nem tudnak elfogadni, méghozzá konkrét céllal: az egyházszakadás reményében. A mérsékelt kisebbségtől szabadulva ugyanis egyszer s mindenkorra leállíthatják a belső ellentétekről és a baptisták megosztottságáról fecsegő, az ő szavaikkal "lejáratásra kész" sajtót, és kritikától nem zavartatva  nekiláthatnak hosszú távú céljaik megvalósításának.

Mi ennek érdekében a közeljövő legfontosabb célja? Szigorúan kontrollált, egységes, céltudatos, politikailag "ütőképes" egyház megszervezése. (A hithű közkatona utasítása: "Ne fejlődj tovább a hűséges követő szintjénél, ne válj szellemileg érett, expanzív és kereső-kutató aggyal rendelkező felnőtté." [C. D. Kasl]) A cél felé haladva  óhatatlanul veszélyhelyzetbe kerülnek az évszázad  progresszív vívmányai és modern ideái, többek között a női egyenjogúság eszméje, a nő családtervezési joga, és most még ítélőképes, önállóan gondolkodó személyisége is.

A fundamentalista baptisták és más dogmatikus vallások fanatikus aktivistáinak szent meggyőződése, hogy az "abszolút igazság" kizárólagos birtokosai, amelyet kötelességük terjeszteni evangelizálás, politikai manőverezés, sőt erőszak útján is. Az őszi időszakos választások és a jövő évi elnökválasztás közeledtével nem véletlen tehát, hogy az írott médiában az Üzenet a vártnál nagyobb port kavart.

 

Addenda:

A cikk megjelenése után alig pár hónappal a Washington Times 1999. májusi száma tudósított a baptista egyházszövetség 500-47 arányban megszavazott feloszlásáról. "A church that helped found the Southern Baptist Convention in 1845 has quit the denomination over its fundamentalist stand on such issues as the role of women. First Baptist Church of Greenville voted 500-47 Sunday to sever its affiliation (megszakitja az affiliációt) with the nation's largest Protestant denomination. The church had already stopped contributing to the convention in 1993."  Elsősorban a nők degradációja elleni tiltakozásként számos prominens személyiség kilépett az 1845-ben alapított Déli Baptista Egyházszövetségből. Köztük Európában a legismertebbek az Egyesült Államok volt elnöke, Jimmy Carter és felesége Roslyn Carter.

A keresztény vallások (beleértve a II. János Pál által vezetett római katolikus vallást is) az ortodoxia irányába mozdulásukkal automatikusan rést nyitnak a keleti vallásoknak, köztük a buddhizmusnak.  A  buddhizmus "fenomenális" amerikai térhódításának egyik oka, hogy transzkulturális terjedése folyamán egészséges adaptációra képes.  Hajlandó lefaragni vagy túladni az idejét múlta tradíción, ugyanakkor esetleg hajlandó magába olvasztani, ami új, pozitív vagy ésszerű. A buddhizmus  nyugati térhódításával párhuzamosan például, óriási lépésként, átértékelte a nők szerepét. Az evolúciós folyamat során mára odáig jutott, női hívei nemcsak tanítványok, de tanítók is lehetnek. "Ez a lehetőség nem létezett az eredeti országokban. Kizárólag a mi kultúránk jellemzője."  -- nyilatkozta a Kaliforniában tanító Pema Chodron. Az egészséges adaptáció következtében, a lassan haldokló dogmatikus  vallásokkal ellentétben, a buddhizmus bíztató  jövőnek néz elébe az Egyesült Államokban.

Az "Elders" nevű, volt államfőkből álló szekuláris jellegű és humanista elkötelezettségű egylet, amelynek Jimmy Carter az egyik alapító tagja, az idén, 2009 nyarán nyilatkozatot adott ki, amelyben elítélte a dogmatikus egyházaknak a női hívek és a nő-társadalom egésze elleni diszkriminációs gyakorlatát.  A csoport elfogadhatatlannak tartja, hogy ráadásul az eljárást az egyházvezetés önigazolásként a bibliai Felsőbb Hatalom kötelező előírásának tünteti fel. Ennek kapcsán Carter egy esszét jelentetett meg, amely rendkívüli volta miatt komoly érdeklődésre tarthat számot Olvasóink körében, ezért teljes egészében közöljük:

Jimmy Carter: The words of God do not justify cruelty to women

"Everyone is entitled to all the rights and freedoms set forth in this Declaration, without distinction of any kind, such as race, colour, sex, language, religion, political or other opinion, national or social origin, property, birth or other status ..." (Article 2, Universal Declaration of Human Rights) "There is neither Jew nor Greek, there is neither bond nor free, there is neither male nor female: for ye are all one in Christ Jesus." (Galatians 3:28) I have been a practising Christian all my life and a deacon and Bible teacher for many years. My faith is a source of strength and comfort to me, as religious beliefs are to hundreds of millions of people around the world. So my decision to sever my ties with the Southern Baptist Convention, after six decades, was painful and difficult. It was, however, an unavoidable decision when the convention's leaders, quoting a few carefully selected Bible verses and claiming that Eve was created second to Adam and was responsible for original sin, ordained that women must be "subservient" to their husbands and prohibited from serving as deacons, pastors or chaplains in the military service. This was in conflict with my belief - confirmed in the holy scriptures - that we are all equal in the eyes of God. This view that women are somehow inferior to men is not restricted to one religion or belief. It is widespread. Women are prevented from playing a full and equal role in many faiths.

Nor, tragically, does its influence stop at the walls of the church, mosque, synagogue or temple. This discrimination, unjustifiably attributed to a Higher Authority, has provided a reason or excuse for the deprivation of women's equal rights across the world for centuries. The male interpretations of religious texts and the way they interact with, and reinforce, traditional practices justify some of the most pervasive, persistent, flagrant and damaging examples of human rights abuses. At their most repugnant, the belief that women must be subjugated to the wishes of men excuses slavery, violence, forced prostitution, genital mutilation and national laws that omit rape as a crime. But it also costs many millions of girls and women control over their own bodies and lives, and continues to deny them fair access to education, health, employment and influence within their own communities. The impact of these religious beliefs touches every aspect of our lives. They help explain why in many countries boys are educated before girls; why girls are told when and whom they must marry; and why many face enormous and unacceptable risks in pregnancy and childbirth because their basic health needs are not met. In some Islamic nations, women are restricted in their movements, punished for permitting the exposure of an arm or ankle, deprived of education, prohibited from driving a car or competing with men for a job. If a woman is raped, she is often most severely punished as the guilty party in the crime.

The same discriminatory thinking lies behind the continuing gender gap in pay and why there are still so few women in office in Britain and the United States. The root of this prejudice lies deep in our histories, but its impact is felt every day. It is not women and girls alone who suffer. It damages all of us. The evidence shows that investing in women and girls delivers major benefits for everyone in society. An educated woman has healthier children. She is more likely to send them to school. She earns more and invests what she earns in her family. It is simply self-defeating for any community to discriminate against half its population. We need to challenge these self-serving and out-dated attitudes and practices - as we are seeing in Iran where women are at the forefront of the battle for democracy and freedom.  I understand, however, why many political leaders can be reluctant about stepping into this minefield. Religion, and tradition, are powerful and sensitive area to challenge.But my fellow Elders and I, who come from many faiths and backgrounds, no longer need to worry about winning votes or avoiding controversy - and we are deeply committed to challenging injustice wherever we see it. The Elders have decided to draw particular attention to the responsibility of religious and traditional leaders in ensuring equality and human rights. We have recently published a statement that declares: "The justification of discrimination against women and girls on grounds of religion or tradition, as if it were prescribed by a Higher Authority, is unacceptable."

We are calling on all leaders to challenge and change the harmful teachings and practices, no matter how ingrained, which justify discrimination against women. We ask, in particular, that leaders of all religions have the courage to acknowledge and emphasise the positive messages of dignity and equality that all the world's major faiths share. Although not having training in religion or theology, I understand that the carefully selected verses found in the holy scriptures to justify the superiority of men owe more to time and place - and the determination of male leaders to hold onto their influence - than eternal truths. Similar Biblical excerpts could be found to support the approval of slavery and the timid acquiescence to oppressive rulers. At the same time, I am also familiar with vivid descriptions in the same scriptures in which women are revered as pre-eminent leaders. During the years of the early Christian church women served as deacons, priests, bishops, apostles, teachers and prophets. It wasn't until the fourth century that dominant Christian leaders, all men, twisted and distorted holy scriptures to perpetuate their ascendant positions within the religious hierarchy. I know, too, that Billy Graham, one of the most widely respected and revered Christians during my life time, did not understand why women were prevented from being priests and preachers. He said: "Women preach all over the world. It doesn't bother me from my study of the scriptures."

The truth is that male religious leaders have had - and still have - an option to interpret holy teachings either to exalt or subjugate women. They have, for their own selfish ends, overwhelmingly chosen the latter. Their continuing choice provides the foundation or justification for much of the pervasive persecution and abuse of women throughout the world. This is in clear violation not just of the Universal Declaration of Human Rights but also the teachings of Jesus Christ, the Apostle Paul, Moses and the prophets, Muhammad, and founders of other great religions - all of whom have called for proper and equitable treatment of all the children of God. It is time we had the courage to challenge these views.

 • Jimmy Carter was US president from 1977-81. The Elders are an independent group of eminent global leaders, brought together by Nelson Mandela, who offer their influence and experience to support peace building, help address major causes of human suffering and promote the shared interests of humanity.

Ebben a témakörben lásd még: A nő, mint humán inkubátor Egy veszélyes asszony; Meg nem született milliók sorsa; A teokrácia réme

 

(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenkor rovatban.) Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com

VISSZA  az EMPIRIA magazin nyitólapjára

VISSZA  a 90-es évek rovat címjegyzékéhez