Empiria Magazin - Kuliffay Hanna írása

2004. április

1 milliós tüntetés Washingtonban

A NŐ MINT HUMÁN  INKUBÁTOR

Azok a kormányok és egyházak, amelyek megfosztják a nőt a családtervezés jogától, azok alárendelt, szabad akarat nélküli lénynek, csupán humán inkubátornak tekintik. IF YOU CAN’T TRUST ME WITH A CHOICE, HOW CAN YOU TRUST ME WITH A CHILD? tette fel a kérdést  a „pro choice”, vagyis a „pro választás”, a tudatos, önálló, felelősségteljes döntés jogáért tüntető feministák egyik felirata. És tényleg, ha nem bízol valaki döntési készségében, hogy bízhatsz rá egy gyermeket?

Mindig lenyűgöző az egyenjogúságot, a szabadság vágyat közvetítő tömeg látványa (Kuliffay felvétel)

A XXI. század egyik nagy meglepetése és egyben nagy pofonja az amerikai nőknek, hogy a rájuk nehezedő mindennapi gondok és problémák mellett a régen megharcoltakkal is újra szembe kell nézzenek. A női polgárjogok veteránja, Gloria Steinem, aki George W. Bush fanatizmusát egy lapon említi Osama bin Ladenével,  egy februári interjúban arra figyelmeztetett, amennyiben az elnök megnyeri a 2004-es választásokat, „az abortusz kriminalizálva lesz”.

Bár nyilván voltak, akik lehetetlenségnek, talán  szenzációt keltő túlzásnak vélték Steinem kijelentését,  a jelenlegi adminisztráció sorozatos korlátozó és jogfosztó intézkedéseit figyelemmel kísérők számára  azonban  nem hogy nem túlzás, de a közeljövő előrevetített valósága.  Kim Gandy, a nagy múltú nőszervezet, National Organization of Women, elnöke már tavaly novemberben figyelmeztetett rá, a Bush adminisztrációnak és a republikánusok uralta kongresszusnak szándékában áll és megvan hozzá a hatalma, hogy eltörölje az abortuszhoz való jogot.

„Ha a nők valaha is teljes egyenjogúságot akarnak élvezni az Egyesült Államokban vagy szerte a világban, szabad döntési joggal kell rendelkezzenek, akarnak-e és mikor akarnak gyermeket.” írta egy tagsághoz intézett közleményében Gandy. „A biztonságos, legális és fenyegető  akadályok (Clinton által belső terrorizmusnak nevezett, A Szerk.) nélküli terhesség megszakítás védelmezi a nő életét és a már meglevő család javára szolgál, de egyben a társadalom egészét is szolgálja, mikor olyan világ kialakításához járul hozzá, ahol minden gyereket akarnak és minden nőnek megvan a saját testét kontrolláló méltósága.”

Hasonlóképpen látja a gyakorló kanadai orvos, Dr. Henry Morgentaler is, mikor azt írja, a reproduktív szabadság, a szexuális oktatást is beleértve, védelmet nyújt a nőknek és a pároknak, amivel talán a legfontosabb aspektusává válik a megelőző jellegű gyógymódnak és  pszichiátriának, mint ahogy (a nem akart gyermekek számának csökkenése) a legígéretesebb prevenciójává válik a csecsemő halálnak, bűnözésnek és egyes elmebeli betegségeknek.

A születést szabályzó jog elvesztésének reális veszélyére való figyelmeztetésként és a védelmére szervezett összefogás céljával 1400 női, társadalmi és polgárjogi szervezet tüntetéssel kombinált tömeggyűlést szervezett a hónap utolsó vasárnapjára, amelyre 60 ország képviselőit invitálták meg és 7-800 ezer résztvevőt vártak Washingtonba.

Az előkészületek során azonban többekben felvetődhetett a kérdés, van-e értelme ekkora és ilyen költséges megmozdulásnak a mai világban, az u. n. poszt-feminista időkben?  Végül is kinek nem egyértelmű még mindig, ki nem ismeri még mindig be, amit minden statisztikai kimutatás alátámaszt, hogy a mai kor embere a női egyenjogúság  és egyben a reproduktív jogok híve?

A statisztikára hagyatkozni azonban ebben az esetben is csalóka. A gyakorlat ugyanis, mint annyi más téren, itt sem tart lépést a politikailag korrekt elmélettel. Vagy ha igen, csak látszólag.  Utólag, legalább is formailag,  szinte mindenki egyetért a 60-as évek nőmozgalmának célkitűzéseivel: a nők és kisebbségek elleni diszkrimináció felszámolásával, az „egyenlőség és igazság” ideájának gyakorlati alkalmazásával, a gyermekeket egyedül nevelő nők állami támogatásával, a tartásdíj központosított behajtásával, az iskolai szexuális oktatással és végül, de nem utolsó sorban a születésszabályozás legalizálásával.   

Az ezek közül megvalósult, vagy részben elért eredmények  azonban állandóan ki vannak téve az eltérő ideológiájú kisebbség ellenszenvének és gátlástalan aknamunkájának, aminek következtében gyakran esnek áldozatul önkényes hatalmi döntéseknek, politikai manipulációknak, (az egyenlő bérezés és szülési szabadság, óvoda biztosítás esetében) munkáltatói ellenállásnak és a múltból itt rekedt vagy újonnan kreált korlátozó szabályozóknak. 

Bush április elején tett sajtónyilatkozatában kellő pátosszal azt mondta, „A szabadság a Mindenható ajándéka minden férfinek és minden nőnek ezen a világon.” Csak azt ne higgye bárki balga lélek, hogy egyenlő mértékben. Vagy hogy előfordult volna valaha is az egyetemes történelemben, hogy a nőknek juttatott belőle többet.

„Tudtommal soha nem volt olyan adminisztráció (mint Bushé), amely ellenségesebb lett volna a női egyenjogúság vagy a reproduktív szabadság mint alapvető emberi jog iránt és amely hozzá hasonlóan kiélte volna a nőellenségességét.” – nyilatkozta a BuzzFlash.com-nak Steinem, a legfelsőbb bíróság Roe versus Wade (RvW) néven ismert, az abortuszhoz való jogot biztosító döntésének 31. évfordulója alkalmából.

DOGMATIKUS PROPAGANDA

Az elmúlt három évtizedre való visszatekintés igazolni látszik Steinem megállapítását: egyetlen konzervatív elnök alatt sem volt ilyen komoly veszélyben a nehezen kiharcolt RvW.  Az ország többsége biztosra is vette, mint elidegeníthetetlen polgárjogot.  Annál is inkább, mivel a hitbuzgó Bush és ultra konzervatív körei az előző kampány során úgy tüntették fel (és itt a választók megint be lettek csapva), hogy megválasztása esetén nem szándékozik elnöki pozíciójával visszaélve szembeszállni a nagy többség akaratával.

Ennek megfelelően az elnök főtanácsadója, Karl Rove olyan stratégiát dolgozott ki, amely a nyílt frontális ütközés helyett alattomban gátolja a haladást, fokozatosan és kitartóan farigcsál le a női- és családjogokból, míg orrvérzésig tömi mindenkibe a maga dogmatikus propagandáját, előkészítve a talajt a második elnöki fordulóra tervezett átütő erejű támadásokra, elsősorban a RvW érvénytelenítésére.(*1)

Bush és Rove kitartó ügyködése, hogy a foetust önálló személyiséggé nyilvánítsa, és hogy sorban olyan bírák kerüljenek az államszövetség fontos pozícióiba, akik erre alapozottan az abortusz betiltásának elszánt hívei, nagy számú aktivistát toborzott a nőmozgalomnak, és közvetve az ésszerű családtervezést pártoló John Kerrynek – különösen az egyetemisták köreiben. Ennek oka, hogy lévén állandó Internet közelben és könnyebben hozzájutva az alternatív média kiadásaihoz, sokkal tájékozottabbak  a Bush adminisztrációnak a média által elhallgatott vagy csak futólag említett nő ellenes politikai manővereit illetően. 

A hónap elején  a National Women's Law Center, egy Washingtonban székelő kutató és irányelveket meghatározó központ pontokba szedte, hogy érinti a Bush politika az amerikai nőket. Bizonyos fokig eljutott a köztudatba, ezt bizonyította a washingtoni tüntetés is, hogy Bush betiltatta (csupán egészségügy indokkal, vagy életmentő céllal és ennek megfelelően ritkán alkalmazott) a 3 hónaposnál idősebb magzat elvételét, ami nyilvánvalóan az abortusz teljes betiltásához vezető első lépcsőfok. Az is köztémává vált, hogy minden eszközzel akadályozza az utólag ható, „morning after” néven ismert fogamzásgátló tabletta forgalmazását, a gyógyító és életmentő embriókutatást, vagy hogy be szándékozik tiltatni a fiatalokat védelmező komprehenzív szex oktatást.

A következőket azonban csak nagyon kevesen tudják:

·  Bush költségvetése lecsökkentette a veszélyeztetett vagy kilakoltatott, többnyire családos nők ideiglenes menhelyeire és szolgáltatásaira előirányzott fedezetet, ugyanakkor a nemi erőszaknak vagy fizikai erőszaknak áldozatul esettek krízis központjainak és segély-vonalainak fenntartására szolgáló összeget.

 

·   A költségvetés és a leggazdagabbak adó csökkentése következtében a dolgozó nők segélyezését visszavágták és az őket eddig támogató programok csökkentik vagy teljesen megszüntetik egyes szolgáltatásaikat.

 

·     Az Igazságügyi Minisztérium a még érvényben levő törvények ellenére több munkáltató ellen benyújtott nemre vonatkozó diszkriminációt bejelentő eset kivizsgálását visszautasította.

 

·       A kormány program támogatására egyesek olyan messze mennek, hogy  a tudományos tényeket is meghamisítják: A National Institute of Cancer  például nem régen azt a valótlan állítást közölte, hogy az abortusz mellrákot okoz.  Korábban az terjedt el, hogy meddőséget.  (Mindig mindenki azt hajtogatja, az abortusz kétségbeejtő traumatikus esemény, de soha nem hallani az ellenvéleményt, mint például Dr. Morgentaler szakmai véleményét, aki szerint az abortusz gyakran felszabadító jellegű esemény a nő számára, aki fontos ügyben élhet a döntéshozatalra való képességével, és gyakorolhatja a saját érdekvédelmi jogát. A doktor szerint ez a szabadság és a személyi hatalom önálló gyakorlásának igazi értelme.)

 

·      A Bush adminisztráció javaslatot adott be, hogy a kormány alkalmazottak egészségügyi biztosítója ne fedezze a fogamzásgátló szereket. Demokrata összefogással ezt sikerült megakadályozni, a katonaság biztosítója azonban továbbra se fedezi a fogamzásgátló szereket, de  a művi abortusz költségét sem – mint  konkrét iraki esetek igazolták, még szolgálatban elkövetett erőszak esetén sem.

 A Bush adminisztráció több húrt is feszít egyszerre és vakmerően magabiztos. Az amerikai nők azonban nem várják ölbe tett kézzel, míg túlfeszítve másodrendű állampolgárrá degradálják őket.  Mint Ruth Rosen írta a San Francisco Chronicle hasábjain, „George Bush korántsem azért lépett hivatalba, hogy felverje a nő mozgalmak új hullámát, de annyira feldühösítette a lányok és nők sokaságát, hogy országos jellegű tüntetést mozgósított a jogaik védelmében. (. . .)  Három év alatt több generációt sikerült egyszerre mozgósítania, amihez hasonlót a feministák 30 év alatt sem tudtak elérni.”

1. kép: HOL VAN LAURA?  Teszik fel a kérdést a legfiatalabbak, a középiskolások, akiknek pólója arra bíztat, ÁLLJ KI A VÁLASZTÁSODÉRT. 2. kép: A középgenerációt képviselő fiatal férfi trikójának felirata szerint ÍGY NÉZ KI EGY FEMINISTA.  (Legalább is néhány) 3. kép: A meghívott tiszteletbeli vendégek, az idős afrikai-amerikai úr és az elegáns angolszász hölgy ha együtt is harcoltak a 60-as években, nem ülhettek volna együtt annak idején a Mall parkjában. Az öreg úr táblájának felirata: A TE DÖNTÉSED, NEM AZ ÖVÉK. (Kuliffay felvételek)

EGY (1) MILLIÓ TÜNTETŐ

Nincs veszve az ország! Létezik egy másik Amerika is – egy érző, értő, humánus és felvilágosult Amerika, amely háttérbe szorított és megfélemlített ugyan, de tisztában van a helyzetével és torkig van vele. Mivel ez a másik Amerika a közmédiában sehol nem kap fórumot, úgy tűnik a világnak, itt nincs is ellenvélemény, mindenki fejet hajt, mindenki  megalkuszik. A tv képernyők milliói pedig folyamatosan azt szuggerálják, kihalt a megértés, a szolidaritás érzet, a jogtalanság- és háború ellenesség.  Mindenkit csak a saját boldogulása érdekel.

A felemelő, magával ragadó, vitalitástól és lelkes elszántságtól vibráló vasárnapi washingtoni tüntetés azonban – az iraki  béketüntetésekhez hasonlóan – ennek a központilag propagált beállításnak pont az ellenkezőjét bizonyította. A vártnál is nagyobb, a szervezők és számos média jelentés szerint  1 milliónyira becsült  tömeg, amely a lombos fasorokkal és világhírű múzeumokkal szegélyezett Mallban, a Kapitólium és a Washington emlékmű között elterülő hatalmas füves térségben hivatalos megjelöléssel a „nők életéért” gyűlésezett – magába foglalva a családtervező jogainak követelését és jövőjének önálló tervezését.

Kiváló szónokokként a politikai élet jelentős személyiségei, a társadalmi és polgári szervezetek képviselői, Hollywood sztárjai, a nemzetközi nőmozgalom küldöttei váltották egymást órákon keresztül a mikrofonnál. Üzenetük vagy tíz különböző helyen felállított hatalmas vetítővásznak és kiváló hangtechnika segítségével mindenkihez eljutott: a tiltott abortusz időszakának tragédiáira emlékező dédmamáktól kezdve a papák nyakában ülve világra csodálkozó negyedik generációig. 

Ezeknek a gyerekeknek szülei a PRO-CHOICE = PRO-CHILD jelszó hívei

„Egy fajta vallási és morális fensőbbség tudat és arrogancia jellemzi  a republikánusok többségét.” – nyilatkozta a hollywoodi filmsztár, Linda Carter. „Pedig a kormány részéről határtalanul erőszakos beavatkozást jelent, mikor megszabja, mikor lehetnek egy nőnek gyerekei, ha egyáltalán.”

Ez a „vallási és morális fensőbbségtudat és arrogancia” azonban nem csak bizonyos területeken, hanem fokozatosan az élet minden vonalán érvényesül. A gyűlés szónokainak hangvételéből, de a tömegek reakciójából is félre nem érthetően arra lehetett következtetni, sokaknak elege van a külpolitika mellett a törvényhozásban, oktatásban, környezetvédelemben, energia kérdésben és az egészségügyben is fojtogatóan eluralkodó ideológiai kontrollból. Következésképen felvetődik a kérdés, mi van a látszat demokrácia radikális jobb szárnyától még tovább jobbra? Ugyanis ijesztő sebességgel, és feltartóztathatatlanul arrafelé haladunk.

A közmédia ugyan elegánsan elhallgatta, az AP hírügynökségtől Elizabeth Wolfe azonban röviden megemlítette, hogy Bush nyílt célpont volt a nap folyamán, akárcsak a  szövetségi és állami szintű kormányzásban hozzá hasonlóan gondolkodók és a vallási konzervatívok. Nyugodtan hozzá tehette volna, a főváros többsávos sugárútjait délben elözönlő felvonulás Bush ellenes jelszavainak kórusa szó szerint az iraki háborúellenes tüntetés repertoárjából származott. Százezrek üvöltötték, BUSH HAS TO GO! BUSHNAK MENNI KELL!

A rendszerváltás gondolatának kapcsán Hillary Clinton arra emlékeztette a pódiumról az őt lelkesen köszöntőket, mikor 1992 tavaszán a legbefolyásosabb nőszervezet, a National Organization of Women kezdeményezésére több mint fél milliós tüntetésre került sor, a nők szervezett aktivizálódása következtében az érdekeiket felkaroló demokrata elnök – férjuram Bill Clinton – került a Fehér Házba.

„A (Bush) adminisztráció tele van olyan emberekkel, akik lekicsinylik a munkahelyi szexuális zaklatást tiltó törvényt, akik szerint a nők és férfiak közti fizetés különbség valótlanság, . . . akik szerint a Roe v. Wade történelmünk alkotmányos jogrendszerének legcsúnyább elfajzása.” – sorolta az uralkodó konzervatív nézeteket Clinton, a szervezett összefogás, valamint az őszi  kongresszusi- és elnök választás fontosságát többször is hangsúlyozva.(*2)

A háborús események következtében elsikkadt, hogy Bush elnöksége alatt a nőket érintő kérdésekben számos visszalépésre került sor a korábbi évek előrelépéseit követően. A külügyminisztérium szóvivője például  az Egyesült Nemzetek  márciusi értekezletén kijelentette, hogy nem erősítik meg az USA előzetes, a Clinton adminisztráció alatt tett elkötelezettségét a Pekingi akció platform mellett, amely az 1995-ös Női világ konferencián megszavazott program egyes pontjait hivatott  gyakorlati síkra helyezni.

Milyen indokkal táncoltak vissza? A  minisztérium szerint a többször módosított és átdolgozott dokumentum továbbra is olyan kitételeket tartalmaz, amelyek „az abortusz támogatójaként, ajánlójaként és elvi helybenhagyójaként interpretálhatók.”  Nem állítja, hogy támogatják, ajánlják vagy jóváhagyják, csak azt, hogy így interpretálhatók. Erre való reakcióként azonban a fürdővízzel együtt a gyereket is kilöttyentették a kádból.  Na persze nem véletlenül, és természetesen nem is ártatlan félre értelmezésből.

Az államháztartás a háború miatt rohamosan (váratlanul?) súlyos deficitet halmozott fel – egyszerre még az aprópénzre is szükség van. Ha Bush nem akarja a gazdagoktól, na meg persze Laura és az ikrek zsebéből visszavenni azt a kis adókedvezményt, amit már elkönyveltek költőpénznek, akkor csak a szegényektől és a harmadik világ nyomorultjaitól tud valamicske pénzt kicsikarni. Mondjuk az afgán menekültektől.  Vagy a zambiai munkanélküliektől.

Bush egyik legkorábbi intézkedése volt a „gag rule” bevezetése, amely befagyasztotta az amerikai kormánysegélyt minden olyan családvédelmi szervezet számláján, amely akár lehetőségként említette, hogy hajlandó volt abortusz szolgáltatásra. 2002-ben a rendelkezés következtében többek között 16 fejlődő ország – ahol a gag rulet érvénytelennek tekintő International Planned Parenthood Federation fejtett ki áldásos tevékenységet – meg lett fosztva az USAID által évekig rendszeresen adományozott páratlan jelentőségű gyógyszer és óvszer szállítmányoktól.

Hillary Fyfe, a zambiai Családi élet mozgalom igazgatója tavaly azt nyilatkozta a Women’s eNews riporterének: „Véleményem szerint megölik ezeket az asszonyokat, úgy, mintha egy pisztolyt fognának rájuk és lelőnék őket. Nincs semmi különbség.”

„A nem kívánatos terhesség mellett jelenleg a HIV-AIDS terjedésének is egyes számú oka szerte a világban az óvszer használat nélküli heteroszexuális kapcsolat.”– nyilatkozta az Egészség és Nemek Közötti Egyenlőség centrumának igazgatója, Jodi Jacobson.  Ennek ellenére az AIDS megfékezésére előirányzott pénzalap egy részét idén nem óvszerre vagy gyógyszerekre, hanem széleskörű propaganda kampányra fogják fordítani, amelynek jelszava „szexuális abszentizmus” – annak ellenére, hogy a fejlődő országok legveszélyeztetebbjei házas asszonyok és szexuálisan érett fiatal lányok.

Nem véletlenül vádolják a vasárnapi tüntetést koordináló szervezetek a Bush adminisztrációt azzal, hogy ideológiai alapon dönt a nőket illető kérdésekben, méghozzá radikálisan, az igények, tények, adatok és következmények, tehát az élet valóságának teljes figyelmen kívül hagyásával. Nem volt ez négy évvel ezelőtt előre látható?

„Bár tudtuk, hogy Bush elnök és kormánya abortusz ellenes, amit viszont nem tudtunk, hogy az abortusz ügyet fogják belemagyarázni a nemzetközi dokumentumok minden rendelkezésébe, amely a családtervezéssel és a nők jogaival foglalkozik.” – panaszolta a női érdekvédelmi szervezet, a Women’s Environment and Development Organization  direktora, June Zeitlin.  Valójában senki sem hitte, hogy a dolgok ennyire el fognak fajulni.

OROSZ RULETT

Washingtonban nagyon is tudják, hogy a születésszabályozáshoz való jog elismerése csak tört része  annak a komplex dokumentumnak, amely a harmadik világi nők politikai jogfosztottságával, tragikus egészségügyi helyzetének javításával és társadalmi-gazdasági felemelésével foglalkozik, de azt is tudják, hogy a ratifikálás megtagadása nagyon rossz fényt vetne rájuk. Kivéve, ha! Kivéve ha a látszat megőrzése érdekében morális indokot találnak, mint a kisdedek védelme – ami burkoltan az abortusz ellenzése. Az abortusz Isten akarata  elleni véteknek kikiáltva – „szaporodjatok és sokasodjatok” – támadhatatlan és kritizálhatatlan indok.

Mielőtt bárki is naivan a gyermekek őszinte védelmét tételezné fel Bush abortusz-politikája mögött, jobb ha tudja, hogy csak két ország nem ratifikálta a történelem során először megfogalmazott, a gyermekek emberi jogait világ viszonylatban biztosító és védelmező nemzetközi egyezményt: Szomália és az Egyesült Államok.

Dr. Morgentaler a legális abortusz érdemének tartja, hogy a nem akart gyermekek száma csökken. Mint írja, a tehernek érzett gyerekek, akikkel brutálisan bánnak, akiket elhanyagolnak, éheztetnek és sanyargatnak, nagy valószínűséggel neurotikusok és pszichopaták vagy bűnözők lesznek, nem fognak se magukkal, se másokkal törődni és csak idő kérdése, hogy a társadalom és embertársaik ádáz ellenségeivé váljanak. A doktor az FBI statisztikái  mellett kanadai statisztikákat is közöl, amelyek azt bizonyítják, hogy a születésszabályozás legalizálását követően csökken a fizikai erőszak, a kábítószer használat és a bűnözés különböző vállfajai.

Bush mindjárt hivatalba lépésekor még olyan nemzetközi női jogvédelmi döntés (CEDAW) ratifikálását is leállította a szenátusban, amelyet korábban 177 ország fogadott el, utolsóként Afganisztán is (micsoda irónia, K. H.) –  írja Marty Logan az Interpress Serviceben megjelent kiváló cikkében, ahol Zeitlin következtetését  idézi: „A globális elkötelezettségnek ez az unilaterális és téves értelmezése világviszonylatban komoly visszalépést jelent a nők számára.”

A Fehér Házból irányított hatalmi harcban – ahol a nők kontrollálása csak egy a sok kontrollálandó célpont közül – nyilván senkit sem zavarnak az adatok, amelyek szerint Indiában és számos afrikai országban a 15-30 éves korú nők körében a szakszerűtlenül végzett abortusz, valamint a terhességből és szülésből adódó komplikációk a vezető elhalálozási ok.  Ezeknek többsége kiskorú árvákat hagy maga után. (A szakszerűen végzett abortusz az egyéb művi beavatkozásokhoz viszonyítva is minimális kockázattal jár, az Államokban például az elhalálozási arány 1:220.000-hez.)

Az ENSZ korábbi adatai szerint  – amelyek az iraki háború áldozatait még nem foglalják magukba –, évente 80 ezer nő hal meg szerte a világban szakszerűtlenül és egészségtelen körülmények között végzett abortusz következtében, ugyanakkor 500 ezren veszítik életüket a családtervező programok keretének leszűkítése miatt. Ezek a korlátozottá vált programok többek között megfosztják őket a nemi betegségekkel kapcsolatos felvilágosítástól, terhes gondozástól, személyi higiénia oktatástól, a szülés és abortusz utókezelésétől és a korábban ingyenesen biztosított óvszerektől.

Nem csak a köztudatba nem épült be, de valamiért a média sem tartja illőnek foglalkozni azzal, a nyilvántartott terhességek 4-6 százaléka halva-koraszülés vagyis spontán abortuszként végződik, ami orvosi beavatkozást és többnyire szakszerű utókezelést igényel. Mikor az abortusz ellenes militánsok vagy zelóta hivatalnokok bezárattatják a női klinikákat, mikor ködös agyú fanatikusok lelövik vagy elüldözik a városból az egyetlen nőorvost, mikor Bush rendeletileg korlátozza az abortusz jogot, öntörvényű biológiai folyamatoknak (vagy Isten szelektáló akaratának?) áldozatul esett nőket tesznek ki súlyos komplikációknak vagy a halál kérlelhetetlenségének.

Sok mindenről nem illik beszélni az abortusz és a terhesség kapcsán, és van, ami szinte tabu téma. Mint egy korábbi írásunkban már kifejtettük, a mondáshoz, amely szerint a gyermek Isten ajándéka, elképzelhetetlen lenne hozzátenni,  hogy alkalomadtán viszont az anyja gyilkosa is lehet. Pedig ez a reális valóság. A fejlett kultúrájú országokban ugyan ma sokkal kisebb számban, mint nagyszüleink idejében, az u. n. fejlődő országokban azonban továbbra is évente több tízezer nő hal bele szüléssel és terhességgel kapcsolatos komplikációkba – az évek során árvák millióit hagyva maga után.

Az UNICEF 1992-93-as adatai szerint Sierra Leonéban minden 100 ezer szülésből 1800 halálos kimenetelű, Jemenben 1400, Afganisztánban 1700, Bhutanban 1600, Haitiban 1000, Romániában 130.   Arról is hallgatni illik, hogy a szülés következtében egyesek egész életükre súlyos betegek vagy magatehetetlen nyomorékok lesznek.  Mások szellemileg leépülnek vagy klinikai depresszióba esnek, aminek következtében öngyilkosságot követnek el, esetleg megölik a saját csecsemőjüket.

Mivel része az életnek, jogtalan és felelőtlen elhallgatni: a gyermekvállalás  valójában orosz-rulett, életveszélyes kockázat.  Éppen ezért kellene, hogy minden nő legszemélyesebb döntési joga legyen. 

A VATIKÁNÉ A PÁLMA

A Bush adminisztráció minden igyekezete ellenére a nőellenességben a Vatikán viszi el a pálmát.  Dr. Shervert H. Frazier Psychotrends című érdekes munkájában azt írja, hogy a Vatikán (a Humanae Vitae irányvonalát követve) nem csak a fogamzás gátlást és a születésszabályozást ellenzi, de a donor általi mesterséges megtermékenyítést, az anyahelyettessel kihordatott terhességet és az embriókutatást is – tehát minden új reproduktív technológiát.  Mindezt annak ellenére, hogy a közvélemény kutatások szerint a katolikusok körében igényelt, sőt népszerű a meddőség tragédiájának technikai úton történő megoldása. A pápai dictum semmitől sem tudja visszatartani azt a nőt, aki gyereket akar.

A XIX. századi amerikai szüfrazsett, Elizabeth Cady Stanton azon a véleményen volt, ha a nők nem harcolják ki az egyenjogúságukat az egyházon belül, nem lesznek képesek elérni a társadalom egészében sem. Lévén rendkívüli nő, jól mérte fel a helyzetet, azt azonban talán még ő sem tételezte fel, hogy a távoli XXI. században a nők még mindig két fronton, az egyház és a kormány ellen is kénytelenek harcolni az őket fékező és degradáló egyenlőtlenség és jogtalanságok miatt.

A legújabb amerikai adatok szerint a lakosság 40%-a minden esetben, minden feltétel nélkül támogatja az abortuszhoz való jogot, és csak 17% ellenzi bármilyen körülmény – nemi erőszak, kiskorúság, szellemi visszamaradottság, mortális betegség, az anya életének a terhesség/szülés általi veszélyeztetettsége és vérfertőzés – esetében.  

A Fehér Ház elvárása természetesen, hogy a 40% marcangoló bűntudattal és meghunyászkodva kövesse a 17 százalékot.  Hasznos és felvilágosító jellegű lehetett volna az ott dolgozóknak, ha látták volna azt a 30-as korú párt, akik közül az asszony BUSH  OUT OF MY UTERUS, BUSH TAKARODJ A MÉHEMBŐL táblát vitt a vasárnapi, történelmi jelentőségű felvonuláson, míg a vállát átkaroló férfi egy FIGHT THE RADICAL RIGHT, HARCOLJ A RADIKÁLIS JOBB ELLEN feliratosat – mintegy személyes buzdításként  a fanatizmusba ködösült agyak ellen.  

Nehezen lenne elkerülhető a kérdés, akik az abortuszt morális okokból, szó szerint gyilkosság címén támadják, hogy engedhetik meg és még inkább, hogy járulhatnak hozzá a nők és anyák életének nagy számú kockáztatásához, sőt a halálához? Miért veszik hisztérikus-fanatikus rajongással körül a zigótát és a magzatot, miért tartják a gyermekké válás puszta lehetőségét fontosabbnak az anya életénél? 

Terrie Albano, a People’s Weekly World chicagoi főszerkesztője szerint  az életnek szinte minden tényezője egyetlen szó körül kering, KONTROLL, és ennek következtében egy kérdés körül, ki mit kontrollál? „Óriási csata zajlik jelenleg az országban korrupt, reakciós banditák, tolvajok és hazugok ellen, akik kollektíven a Bush adminisztrációként ismeretesek. . . . Ők kontrollálják a profitot, Irakot, az olajt, az embereket, a nőket, a munkásokat, az információt, az oktatást, az ingatlan piacot, az ételt,  a vizet, a környezetet. A mániákus kontroll-őrültek!  . . . mindezt azzal a céllal, hogy véglegesen megváltoztassák a demokráciát és a kormány szerepét, ahogy eddig ismertük.”

A nők kontrollálása Albano szerint is csak egy feladat a sok közül. De korántsem új és nem is a Bush adminisztráció specialitása, éppen csak erőszakosabbnak és megalázóbbnak tűnik, mivel személyesen éljük át. Camille Paglia, aki ellenzéki feministának tartja magát, azt írta, a férfiaknak nem a nők iránti gyűlölete univerzális, hanem a nőktől való félelme. Egy interjúban ezt azzal egészítette ki, a félelem oka, hogy a szexuális hatalommal bíró nő dominálja férfit.

Azért ennél komplikáltabb a világ.

Egy biztos, Madeleine Albright, Margaret Thatcher vagy Golda Meir nem a szexepiljüknek köszönhetően jutottak hatalmi pozícióba. Ha el is fogadnánk Pagliának a félelemmel kapcsolatos állítását, azzal módosítanánk, hogy a férfiak azoktól a nőktől félnek, akik az ő lapjaikkal játszanak, vagyis agresszívek, skrupulus nélküliek, megalkuvók, ha kell militánsak.  Akik szerint a cél szentesíti az eszközt, pl. fél millió iraki gyermek halála közvetve az olcsó olajellátást. Persze nem sok ilyen akad és még kevesebb jut kontroll helyzetbe.

Listát lehetne összeállítani, milyen területeken jelentenek konkurenciát a nők a férfiak számára és miért. Sorra lehetne venni a tudományokban, felsőoktatásban, művészetekben, politikában és legújabban, egyes protestáns egyházakban még Isten szolgálatában is elért „fenyegető” előmenetelüket. Jelenleg azonban ennél sokkal fontosabb a mindennapi gyakorlati élet dilemmája, a központi hatalom fokozatosan erősödő, lassan mindent kontrolláló szorítása. Azt, hogy a nők egyre inkább kiszolgáltatottnak érezve magukat komolyan aggódnak a saját és gyermekeik helyzete, de az ország demokratikus jövője miatt is, a washingtoni egy milliós tüntetés mindennél világosabban a Fehér Ház és a kongresszus tudomására hozta.  

*1 Egyes államokban betiltották a terhes tanácsadás során az abortusz lehetőségének említését és az abortusszal kapcsolatos minden felvilágosítást, máshol a beavatkozást megelőzően várakozási időt szabtak ki, vagy a 18 év alatti lányok csak szülői beleegyezéssel kapnak műtéti előjegyzést. 

*2 Hogy a szavak ne csak puszta szavak legyenek, a program részeként a  helyszínen lehetett a választásokra regisztrálni, egy polgárjogi szervezet pedig a kongresszusnak szóló tiltakozó formalevelek kitöltését és sürgős továbbítását intézte egy lombos fa árnyékából.

Addenda:

2008. november 6: Pápai kívánság ellenére a katolikusok 54 százaléka a "pro choice", tehát a női döntéshozatal érvényesítési jogát elismerő Barack Obamára szavaztak az elnöválasztáson. Az elnökhelyettes Joe Biden, aki katolikus, szintén az ésszerű és felelősségteljes családtervezés és az anya választási jogának híve. (A témában lásd még: Lapszemlék 2008. II. félév, 3. írás)

The Supreme Court ruled that the relationship between a woman and her doctor was a private affair, not subject to governmental interference. Written by Justice Harry A. Blackmun, the ruling declared that the guarantee of liberty in the 14th Amendment to the U.S. Constitution extends a right to privacy “broad enough to encompass a woman’s decision whether or not to terminate her pregnancy.”

(Historic ruling in a case known as Roe v. Wade.  1973)

Ebben a témakörben lásd még: Politikai ambíciók vallási köntösben; Egy veszélyes asszony; Meg nem született milliók sorsa; Fanatikusok

(Hanna egyéb társadalmi és kulturális témájú írásai az EMPIRIA Magazin Mindenféle érdekesség rovatában olvashatók, politikai elemzései és washingtoni tudósításai pedig a Jelenidő rovatban.) Amennyiben kérdése vagy hozzászólása lenne a cikkhez, írjon Hannának: Editor@EmpiriaMagazin.com

VISSZA  az EMPIRIA Magazin Jelenidő rovatának címjegyzékéhez

VISSZA  az EMPIRIA Magazin nyitólapjára